Nemes Jeles László: Franciaország a polgárháború küszöbén áll
Nemes Jeles Lászlóval új filmje kapcsán készített interjút Veiszer Alinda, melyet a Telex szemlézett. Az Árva című filmről itt írtunk.
Nemes Jeles László (Fotó: Alinda produkció)
Nemes Jeles László 12 éves volt, amikor a családjával Franciaországba költözött, ami szerinte akkoriban „oxigénpalackot” jelentett a nyolcvanas évek Magyarországának „megállás nélküli agressziója” után. „Álltunk az iskolában, és szovjet himnuszt énekeltünk órákon keresztül, kövér kelet-német altisztek előtt.”
Érzékeny gyerekként őt is megtalálta ez az agresszió, a kirekesztés és az antiszemitizmus, jól emlékszik például az MTK-meccsek zsidózó rigmusaira.
„Kevés olyan közegben fordultam meg, ahol ennyire azt éreztem, hogy gyűlölik egymást az emberek, mint Magyarországon.”
Gyerekkora Franciaországában sem tapasztalt különösebb kirekesztést, Nemes Jeles szerint viszont az elmúlt harminc évben rengeteget változott az az ország, amit szintén az otthonának tekint.
„A magyarországi antiszemitizmus, ahhoz képest, ami ott megy most, kiskutya.”
Erre a külvárosi iskolákat hozta fel példaként, ahol a muszlim gyerekek miatt mostanra a történelemórákból kihagyják a holokausztot, mert, mint fogalmazott, „azt nem tolerálják, különben levágják a fejét a tanárnak, vagy átszúrnak egy kést a szívén”, utalt többek között arra a 2020-as esetre, amikor egy történelem-földrajz szakos tanárral amiatt végzett egy iszlamista elkövető, mert egy szatirikus rajzfilmet vetített a diákjainak Mohamed prófétáról.
Nemes Jeles elképesztőnek nevezte mindazt, ami jelenleg Franciaországban zajlik, és azt mondta, „a polgárháború küszöbén vagyunk.” Az az egykori, jó értelemben vett multikulturális közösség, ami befogadó és amiben mindenki francia szeretne lenni, ma már nem létezik szerinte, és ennek egyértelműen a millió számra beengedett bevándorló az oka.
„Ez már a politikai iszlám kérdése. És ez az egész nyugati világnak óriási rizikó. Most már nem is a rizikó szintjén vagyunk, hanem a megsemmisítés szintjén” – hangsúlyozta a rendező, Veiszer Alinda pedig ezen a ponton visszakérdezett, Nemes Jeles tisztában van-e azzal, hogy ezek nagyon erős mondatok. Erre a rendező azt válaszolta: „Mondjuk, kicsit értek is hozzá”, és hozzátette, a helyzetet azok a bevándorlók is rosszul viselik, akik alapvetően integrálódni szeretnének.
Az Árva Oscar-esélyeiről a rendező azt mondta, bár jelenleg is zajlanak Los Angelesben a film vetítései az Amerikai Filmakadémia tagjainak, a közhangulat mégis ellene szól. Meggyőződése, hogy az Árva tíz éve még az első ötben benne lett volna, a Saul fia viszont ma már az első tizenötben se lenne a listán. Már a velencei filmfesztivál is inkább hasonlított szerinte egy politikai gyűlésre, ugyanis egy ideje a fesztiválok a politikai filmeket részesítik előnyben, mert „ezekkel tudnak az újságíróknak, a médiának és az elkényeztetett nyugati kulturális elitnek tetszeni”.
A filmek témaközpontúak lettek, vagyis jellemzően társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet, ezt tükrözik a BAFTA- és az Oscar-díjra jelölt alkotások is, amik nem emberi történetekről szólnak, hanem „riportok, politikai üzenetekkel, filmnek álcázva”.
„Ez a filmművészet végét jelenti. És ezért vagyok dühös, és ezért vagyok ebből a szempontból egy ellenálló” – mondta egyebek mellett a rendező.
A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.
