Lauder hajlandó lenne megegyezni Sukoróról
Interjút adott az ATV-nek a Zsidó Világkongresszus elnöke. A Magyarországon a sukorói kaszinóberuházással kapcsolatban is ismert Ronald S. Lauder azt mondta: kész tárgyalni a kormánnyal a peren kívüli megegyezésről.
Sikerek és kudarcok egyaránt jellemzik a magyar gazdaságpolitikát Ronald S. Lauder szerint. A zsidó világkongresszusnak az Izrael Szövetségesei nevű szervezet budapesti konferenciája alkalmából Budapestre látogató elnöke az ATV-nek adott interjújában úgy fogalmazott: a magyar gazdasági sikerek inkább külső okoknak köszönhetőek, ám Lengyelországgal összehasonlítva a magyar gazdaság teljesítménye inkább kudarcos.
Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke a budapesti rendezvényen (Fotó: Kallos Bea, MTI)
Az elmaradt sukorói kaszinóberuházás miatt Lauder az Egyesült Államokban pert indított a magyar állam ellen, miközben Magyarországon büntetőeljárás folyik ugyanebben az ügyben. Az ATV-nek nyilatkozva Lauder kijelentette: a beruházó elvileg hajlandó lenne megegyezni a magyar kormánnyal. „Sajnos, arra nincs felhatalmzásom, hogy a konkrét perről beszéljek, de mindig lehetséges megegyezést elérni. Mindig lehetséges – akkor, ha a két fél leül, és beszél egymással” – hangzott el az interjúban.
Az elmaradt beruházással kapcsolatban Lauder azt mondta az ATV-nek: ha tovább halad, 5-10 ezer munkahelyet teremtett volna abban a térségben. „Ez az, ami az ügyben felháborít. Tízezer munkahely átalakította volna ennek a régiónak a gazdaságát, emellett nagy adóbevételeket is hozott volna.” (Mint ismeretes, Lauder volt a sukorói King City kaszinóberuházás egyik megálmodója. Az elmaradt beruházás kapcsán a magyar állam a több mint 2 milliárdos kötbér megfizetése miatt indított pert a beruházó KC Bidding Kft. és a kezességet vállaló Lauder ellen.)
L. Simon László államtitkár kijelentésére reagálva, mely szerint Magyarországon nem lehet szobra Horthy Miklósnak, a Zsidó Világkongresszus elnöke úgy reagált: „Az ígéret egy dolog. A konkrét tettek számítanak: az, ha eltávolítják a szobrot, és leveszik az emléktáblát. Ez sokkal többet jelentene a számunkra. Még jobb, ha nem csak azért teszik ezt meg, mert erre kényszerülnek, hanem azért, mert úgy gondolják, hogy ez a helyes. Még mindig lenne erre idő. De hat hónap múlva, egy év múlva, két év múlva – már túl késő lenne.”
A teljes cikk és az interjú itt található.
