Kell a Jobbikba a díszzsidó – levelet írt Vona egykori társa

Írta: Bódis András / valasz.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Szegedi Csanád levelet írt a Jobbik miskolci polgármesterjelöltjének, illetve -hez, vagyis -ről. Jakab Péternek ugyanúgy vannak zsidó felmenői, ahogy a radikális párttal már szakító egykori alelnöknek. Exkluzív dokumentum a Válasz.hu-n.

Szegedi Csanád Köves Slomó Jakab Péter MTI fotók felhasználásával forrás válaszhu

Szegedi Csanád, Köves Slomó és Jakab Péter (MTI-fotók felhasználásával, forrás: válasz.hu)

Hogy mit történik egy emberi lélekkel, ha jobbikosként zsidó gyökereket talál önmagában és családjában, arról már értesülhetett a nyilvánosság. Szegedi Csanád, a radikális párt borsodi exvezetője most tollat ragadott, és levelet írt a Jobbik miskolci polgármesterjelöltjéről, Jakab Péterről. Utóbbi régóta tudja, hogy neki is vannak zsidó felmenői, ezt Vona Gáborék szintén tudják róla, mégis teljes a bizalom. Hogyan lehetséges ez?

Erről is szól Szegedi írása, melyet eljuttatott a Válasz.hu-hoz. A dokumentum azért is pikáns, mert Jakab két hete már kapott egy nyílt levelet a „nyakába”, akkor Köves Slomó rabbitól, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetőjétől; ő pedig egy ideje Szegedi mentora. Jakab Péter minderre már megszülte a maga válaszát, most tehát Szegedi Csanád harmadik szereplőként száll be a már folyó vitába.

 

Szegedi Csanád: Kell a díszzsidó

Nem szerettem volna megszólalni a Jobbik újabb „önkóserolási” kísérletével kapcsolatban, de érzem, hogy teljesen csöndben nem maradhatok. Mi történik Miskolcon? Van egy ember az egyik oldalon, Jakab Péter, akivel több éven keresztül nagyon közeli munkakapcsolatban voltam. Több is volt ez, mint munkakapcsolat, barátságnak tekintettük akkor mindketten. A másik oldalon áll a nagy tudású rabbi, Köves Slomó, aki 2012 nyarán utat mutatott a zsidóság irányába nekem, mint volt szélsőjobboldali politikusnak. Számomra Köves több mint rabbi, talán szerényen az egyik tanítómnak tekinthetem. Ez a két személy az elmúlt napokban nyílt levelet írt egymásnak. A történet végtelenül egyszerű és egyben drámaian közép-európai: egy szélsőjobboldali, antiszemita retorikát használó, sokak által csak neonácinak nevezett párt egyik vezető személyiségéről kiderül, hogy zsidó származású. Velem is ez történt 2012-ben, tehát távol álljon tőlem, hogy én ezért bárkivel kapcsolatban neheztelő szavakat írjak.

Mindenekelőtt azt kell tisztába tennünk, hogy Jakab Péter nem csupán „zsidó származású”, hanem vallási értelemben – csupa-csupa nagybetűvel – ZSIDÓ. Méghozzá a zsidó jog alapján 100 százalékig zsidó. Tudni vélem, hogy mi játszódik most le Péter lelkében, nemrégen én is hasonló cipőben jártam. Talán abban bízik, hogy a fehér ing–fekete mellény, a „cigányozós” kemény szavak, a lelkesítő lakossági fórumok, a szélsőjobboldali hírportáloknak való megfelelési kényszer elhalványítja a radikális jobboldali közeg felé a zsidó származás „bűnét”. Nem fogja. Jakab Péter innentől fogva zsidó lesz az egyszerű, a magához őszinte szélsőjobb tagság szemében. Ellenben a cinikus pártvezetőség egészen biztos, hogy ragaszkodni fog hozzá: szükségük van ugyanis egy zsidóra, akivel takarózhatnak. Kell egy „díszzsidó” a szélsőjobboldali pártba. Jakabnak szinte biztos, hogy ezt így el is mondták (már csak azért, hogy tudja, hol a helye), ahogy nekem is elmondták annak idején, és kérleltek, hogy maradjak.

2012-ben nekem is ugyanaz volt az önképem, mint Jakabnak: az elszánt magyar hazafiság összeegyeztethetetlen a vallásos zsidóság útjával. Hatalmasat tévedtem. Sőt úgy érzem, hogy most sokkal jobban szolgálom Magyarország és a magyar nép érdekét, mint 2012 előtt. Nem lesz attól senki sem kevésbé „jó magyar”, ha reggelente tfilint köt vagy böjtöl Jóm kippurkor.

A Kárpát-medencében keveseknek adatott meg, hogy minden belső küzdelem nélkül tudjanak önmagukkal hitelesen azonosulni. Az önazonosság, belső énünkhöz való viszonyunk különböző mértékben határozza meg életünket, választásainkat, politikai identitásunkat. Egyeseknek önazonosságuk lét- és sorskérdés, másoknak nyomasztó teher, megint másoknak könnyen meghaladható nyűg. A Szegedi Csanádok és Jakab Péterek sorsa nem egyedi tragédia, sokkal inkább mély tanulságokat hordozó 21. századi kelet-európai tanmese.

Szomorúan jellegzetes kárpát-medencei küzdelmét vívja Jakab Péter is, környezetével, álságos elvtársaival és nem utolsósorban saját magával. Ha van ma Magyarországon valaki, aki ennek a vívódásnak a mélységét, fájdalmát, nyomasztó ürességét át tudja élni, ebben együtt tud érezni, az bizonyosan én vagyok, Szegedi Csanád, a volt Jobbik-alelnök, -pártszervező, EP-képviselő, korábbi radikális ideológus, antiszemita, ma családja, gyermekei, közössége és nemzete számára példát mutatni kívánó zsidó, magyar, kárpát-medencei hazafi. Elképzelhetetlen, kínzó, majdnem beláthatatlan út, amit megtettem, de ma ugyancsak elképzelhetetlen elgondolnom az életemet, önmagamhoz való viszonyomat ezen mindent megváltoztató folyamat nélkül.

Pontosan tudom, milyen miskolcinak, borsodinak, észak-magyarországinak lenni. Úgy felnőni, hogy a környezet, a szociális meghatározottságok, a lehetőségek mind az ellen dolgoznak, hogy a tehetség kibontakozhasson, hogy terveinkről és vágyainkról azt kelljen folytonosan gondolnunk: úgysem valósulnak meg. Miskolcon felnőni a kudarc lehetőségét állandóan magában hordozó meghatározottság, amiért joggal hibáztatunk másokat, de, úgy tűnik, soha nem a megfelelő felelősöket.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás

Címkék:Jobbik, Szegedi Csanád