Forradalmi módszerrel „röntgenezték” Jeruzsálem rejtett rétegeit a régészek – ásatás nélkül
Izraeli kutatók először alkalmazták sikerrel a múon-detektorokat – azaz nagyenergiájú, az űrből érkező elemi részecskéket érzékelő eszközöket – régészeti célokra, hogy ásatás nélkül tárják fel Jeruzsálem föld alatti üregeit. A módszer a földkéreg természetes „röntgenezéséhez” hasonlítható, és lehetővé teszi, hogy eddig elérhetetlen történelmi rétegeket is feltérképezzenek.
Prof. Yuval Gadot rejtélyes csatornákat vizsgál egy régészeti feltáráson a Dávid Városában, Jeruzsálemben, 2023 augusztusában. (Fotó: Arik Marmor / Damka Jerusalem Production House)
Földrengésszerű tudományos áttörést jelentett be a Tel-Avivi Egyetem hétfőn: izraeli kutatók olyan technológiát fejlesztettek ki, amely föld alatti üregeket és rejtett tereket képes feltérképezni anélkül, hogy egyetlen ásót a földbe szúrnának.
A módszer az orvosi röntgenezéshez hasonlítható, ám nem emberi testeket, hanem a Föld belsejét „vizsgálja át” – és nem röntgensugarakat, hanem múonokat használ, amelyek a kozmikus sugárzás során keletkező, az elektronhoz hasonló, ám annál jóval nehezebb elemi részecskék.
A kutatók a technológiát a Dávid Városa néven ismert jeruzsálemi régészeti lelőhelyen vetették be, Jeruzsálem óvárosának falain kívül, a túlnyomórészt palesztinok lakta Silwan negyedben. Az eredményeket ugyanazon a napon publikálták a Journal of Applied Physics című szaklapban.
„Minden régészeti lelőhely olyan, mint a svájci sajt” – mondta Prof. Oded Lipschits, a Tel-Avivi Egyetem Régészeti és Ókori Közel-keleti Kultúrák Tanszékének professzora a Times of Israelnek.
„Az egyiptomi piramisoktól a maja városokig, és persze itt, Izraelben is, az ókori emberek föld alatti tereket alakítottak ki – vízrendszerek, tárolóhelyiségek és más célokra. A régészetnek eddig nem volt megbízható módszere ezek előzetes azonosítására – csak a szerencsére hagyatkoztunk. Lehet, hogy mélyen az alapkőzetet ásom, és egyszer csak beleütközöm egy nyílásba, egy rejtett víztározó bejáratába. Onnantól már fel tudom tárni – de addig semmi jel nem utal arra, hogy ott van.”
A most alkalmazott módszer viszont ezt a vakságot szünteti meg: a múonok áthaladnak a felszíni rétegeken, ám másként viselkednek, ha üreggel vagy tömör anyaggal találkoznak, így a detektorral értékes képet lehet kapni a felszín alatti szerkezetekről.
A kutatók remélik, hogy a módszer nemcsak Jeruzsálemben, hanem világszerte forradalmasíthatja a régészetet – lehetővé téve, hogy az ásatás előtti „láthatatlan feltárás” rutinszerű gyakorlattá váljon. (ToI)
