Embermentő magyarokról tartanak konferenciát
Megismerni és felismerni – embermentő magyarok üzenete a XXI. századnak címmel kezdődött konferencia a Tom Lantos Intézettel közös szervezésben a Külügyi és Külgazdasági Intézetben (KKI) csütörtökön Budapesten.
Bíró Anna-Mária, a Tom Lantos Intézet igazgatója megnyitó beszédében kiemelte: a magyar embermentők kivételes emberek, akik a vészkorszak idején szembeszálltak a magyar állam és a megszállók rendelkezéseivel, és ők maguk is potenciális üldözöttekké váltak.
Hangsúlyozta: az embermentők erkölcsi nagyságát nem tárgyalhatjuk a magyar állam és társadalom holokausztban való felelősségének elismerése nélkül. “A magyar embermentők kivételes kiállására azért volt szükség, mert a magyar állam és a magyar társadalom elárulta a magyar állampolgárokat” – emlékeztetett.
Kiemelte: a több mint félmillió magyar zsidó elhurcolását nem lehet csupán a múlt eseményeként tárgyalni, hiszen több százezer ember hiánya a mai napig velünk él.
A konferenciát azért szervezték, hogy beszélgetést kezdjenek arról, miként “emlékezzünk, hogyan dolgozzuk fel ezt a máig élő hiányt, ami nemcsak a múlt eseménye, hanem mai napig komoly kérdéseket tesz fel egyéneknek is és a kollektív emlékezet számára is” – fogalmazott, hozzátéve: azt várják, hogy a konferencia támpontokat nyújt ehhez a komoly és megrázó feladathoz.
A népirtás kontextusában a konferencia azokra a kivételes emberekre koncentrál, akiknek volt erkölcsi erejük és bátorságuk, hogy szembeszegüljenek a holokauszt borzalmával és életeket mentsenek. A konferencia történelmi, szociológiai, szociálpszichológiai, kulturális és oktatási perspektívából olyan magyarok életét vizsgálja, akiket a Világ Igaza kitüntetéssel jutalmaztak.
Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete az embermentőkről szólva kiemelte, a vészkorszak felemelő emberi tulajdonságokat is megmutatott, ám az embermentőké marginális történet a vészkorszak rettenetes kegyetlenségei mellett. A legtöbb zsidót nem mentették meg, a holokauszt a morális összeomlás, az árulás, az elhagyás időszaka volt az elkövetők, a be nem avatkozók és a kollaborátorok részéről.
Az embermentőket méltatva hangsúlyozta: ők készek voltak arra, hogy feláldozzák életüket. Ebben az időszakban, amikor az élet értelmének elvét is porba tiporták, ők saját emberi méltóságukat még magasabbra emelték. Arról beszélt, hogy egyetlen ember erejének, döntésének milyen óriási szerepe lehet, az embermentők választhattak volna más utat is, a pillanat hatása alatt messzire vivő döntést kellett hozniuk, saját életük és családjuk életének kockáztatásával.
A nagykövet Giorgio Perlasca, Raoul Wallenberg és Szenes Hanna alakját idézte fel, és megemlékezett arról a Jad Vasem intézet által a Világ Igaza kitüntetéssel elismert 25 ezer emberről – köztük 900 magyarról -, akik zsidókat mentettek a holokauszt alatt.
N. Rózsa Erzsébet, a KKI tudományos igazgatója azt mondta, hogy a holokauszt-emlékév keretében megrendezett konferencia megemlékezés, tiszteletadás és tudományos tanácskozás is egyben.
Hozzátette, hogy a KKI további három projekttel kapcsolódik az emlékévhez. Két könyvet mutatnak be decemberben, az egyik azt tárja fel, hogy miért nem bombázták a szövetségesek és a Szovjetunió Auschwitzot. A másik pedig a KKI-nak otthont adó épülethez kapcsolódik: 1938 és 44 között ott élt ugyanis Vida Jenő, a felsőház tagja, iparvállalati vezérigazgató, aki Auschwitzban halt meg. A kötet életének világháborús szakaszát dolgozza fel.
N. Rózsa Erzsébet kiemelte annak fontosságát, hogy az ifjúsággal is megértessük, elfogadtassuk ezeknek a tragikus eseményeknek az emlékét, történetét. Ezért Az antiszemitizmus nem fér össze az emberiséggel címmel szakiskolai és szakközépiskolai diákoknak szerveztek látogatást Auschwitzba, hogy a helyszínen értethessék meg velük ezt a tragédiát.
A konferencia hét előadását magyar és külföldi szakértők tartják, emellett bemutatják az embermentők portréiból és a hőstettek helyszínén készült felvételekből összeállított fotóinstallációt.
