“A második világháború a családom számára pusztító volt”

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Rónai Egon, az ATV közismert műsorvezetője zsidó származásáról is beszélt minapi interjújában.

Rónai Egon (Fotó: Rónai Egon facebook oldala)

A Best Magazinban idézte fel családtörténetét a Prima Primissima díjas újságíró, amit a Story szemlézett.

Vajon a szülőkön túl mit tud a felmenőiről?

R. E.: Nem sokat, mert a második világháború a családom számára pusztító volt. Az édesapám egy budapesti polgárcsalád egyetlen túlélője lett. A nagypapám az újpesti kórházban volt orvos. Volt egy kolozsvári dédapám, aki 93 éves koráig élt, 81 évesen döntött úgy, hogy a háza aljában nyit egy szenespincét, és vénségére szeneslegény lett belőle. Ezen a budapesti főorvos veje teljesen kiborult. Ilyen történeteket ismerek, de a teljes valóságot sajnos nem.

Ezek szerint holokausztáldozatok leszármazottja. Mit gondol, van ezzel dolga?

R. E.: Kisiskolásként belekeveredtem egy verekedésbe, az egyik osztálytársam lezsidózta a másikat, én pedig anélkül, hogy tudtam volna, ez mit jelent, megvédtem. Úgy, hogy én nem is tudtam, én is zsidó vagyok. Amikor otthon ezt elmeséltem, apu büszke volt rám, és azt mondta: „Jól csináltad, kisfiam!” Apu úgy nevelt, hogy az ember álljon ki az elesettek, a kisebbség, az elnyomott mellett. Álljon ki azokért, akik erre rászorulnak.

Az édesapja hogyan élte túl a háborút?

R. E.: Elvitték az ukrán–magyar határhoz munkaszolgálatra, onnan három társával megszökött, Kaposváron elbújt egy vizes hordóban. Ő túlélte, de a három társát a nyilasok megölték. Borzalmas emlékek, amikkel együtt kellett élnie.

18 éves volt, amikor meghalt az édesapja. Éppen a felnőtté válás kapujában állt…

R. E.: Apuval az utolsó 3-4 évünk nagyon intenzív volt, színész és konferanszié volt, én pedig mentem vele az előadásokra. Útközben sokat beszélgettünk, illetve leginkább ő beszélt, mesélt. Miután meghalt, ott maradtam az édesanyámmal és a nagymamámmal hármasban. Anyu annyira összeroppant, hogy 18 évesen hirtelen én lettem a családfő. Minden bizonnyal akkor tanultam meg, amit ma is jól hasznosítok a saját családomnál: történjék bármi, két lábon kell állnom, talpon kell maradnom, nem omolhatok össze semmitől.

Teljes cikk

[popup][/popup]