A 78 milliárdos Klimt-rekord magyar története: Elisabeth Léderer egy győri nagyiparos gyermeke volt
Világszenzációként járta be a nemzetközi sajtót, hogy novemberben 236,4 millió dollárért, vagyis közel 78 milliárd forintért kelt el egy Gustav Klimt alkotta késői portré.
A mű így minden idők második legdrágábban elárverezett festménye lett a Leonardo da Vincinek tulajdonított Salvator Mundi után – és ezzel a világ legdrágább modern kori festménye. A magyar médiumok is egymással versengve számoltak be az összegről, a licitharc izgalmairól, a műtárgypiac újabb csúcsáról. Arról azonban alig esett szó, hogy a portré modellje – igazság szerint nem Elisabeth Lederer, hanem Léderer Erzsébet – győri gyökerű volt. Nemcsak „bécsi kisasszony”, hanem egy magyarországi nagyiparos lánya, aki a Mosoni-Duna partjáról indult a közép-európai művészvilág felé. És ez nem valamiféle kényszeredett lokálpatrióta túlzás, hanem történeti tény.
Léderer Erzsébet apja, Ágoston – több osztrák gyár tulajdonosa, – a Győri Szeszgyár és Finomító igazgatója és főrészvényese, egyben a város iparosodásának egyik meghatározó szereplője volt. Annak a korszaknak volt kulcsfigurája, amikor Győr kalmárvárosból tudatos várospolitikával és radikális szerkezetváltással modern iparvárossá emelkedett. Az 1884-ben alapított, induláskor a csőd szélén álló üzem fennmaradását Léderer tőkéje, szakértelme és a Bécs–Győr között kiépített üzleti kapcsolatrendszere biztosította, amelyet német, osztrák és cseh hálózatokkal erősített. Irányítása alatt a korábbi „kvázi gyárból” modern nagyüzem lett: olyan háttéripari központ, amely hosszú időre a város egyik legmegbízhatóbb munkaadójává vált.
Igazgatósági tagként több vasúti és ipari részvénytársaság munkájában vett részt, elnökként irányította a városi és megyei takarékpénztárat. A Léderer-korszak 41 éve alatt az elhivatottságának köszönhetően virágzott fel a győri szeszgyártás. Korszerűsítette a gyárat, sínre tette a kereskedelmet, és arra is maradt energiája, hogy a Magyar Waggon- és Gépgyár – amely egészen a rendszerváltásig Győr legnagyobb iparvállalata volt – alapításában és fejlesztésében is részt vegyen. A győri sajtó százával számolt be a család jótékony adományairól. A városi újságok szerint neve „erkölcsi és anyagi garancia” volt – egyszerre a gazdasági életben és a szociális intézmények fenntartásában.
A 19. század második felében Győr ipari felemelkedése nem magától ment végbe. Gazdasági szerkezetét döntően azok a zsidó vállalkozók formálták át, akik az 1850-es évektől kezdve tőkét, technológiát és modern vállalkozási kultúrát hoztak a térségbe. Ők hívták életre például a vezető élelmiszeripari és gépipari üzemeket, megalapozták a textilipart, és létrehozták az olajgyárat és a gyufagyárat. A századfordulóra e vállalkozói réteg teremtette meg a győri kapitalizmus első stabil, többgenerációs ipari bázisát; 1910-re a város lakosságának 46,8 százaléka már az iparból élt, amivel Győr Magyarország legiparosodottabb településévé vált. Ebben a szerkezetváltásban játszott kiemelkedő szerepet Léderer Ágoston. Mindez egyben azt a társadalmi-kulturális hátteret is megteremtette, amelyből lánya, Erzsébet eljuthatott a bécsi modernizmus legszűkebb köreihez – egészen Gustav Klimtig.
Egy bérelt műhelyből indult birodalom
Léderer Ágoston életútját csak úgy érthetjük meg, ha látjuk azt a családi hátteret, amelyből elindult. A család története nem kastélyokkal és műkincsekkel kezdődött, hanem egy bérelt műhelyben, Észak-Csehországban. Ignatz Lederer 1820-ban született egy olyan korban, amikor a zsidó családok mozgását, házasságát és megélhetését még szigorú jogi korlátok szabták meg. Ignatz zsinagógai esküvőt tartott, és a bécsi központi temető izraelita parcellájában nyugszik. Mindez arra utal, hogy vallási kötődése fontos volt számára, még ha közösségi szerepvállalásáról nem is találni forrásokat.
A II. József türelmi rendelete által biztosított gazdasági szabadságot kihasználva Ignatz a cseh-morva térségben kezdett el vállalkozni. 1859-ben Leipában (ma Česká Lípa), majd 1867-ben Jungbunzlauban (ma Mladá Boleslav) kapott iparengedélyt kis, bérelt szeszfőzdéire. Ez a szerénynek induló családi vállalkozás lett később az 1895-ben Prágában bejegyzett „Jungbunzlauer Spiritus und Chemische Fabrik AG” alapja – egy olyan iparvállalaté, amelyet további gyárak alapítása követett, és amely Ignatz fiainak biztos gazdasági hátteret teremtett.
Ignatz kifejezetten innovatív volt: a burgonyaszeszről áttért a magasabb minőségű cukorrépaszeszre, és a gyártás melléktermékei, például a hamuzsír hasznosítása révén korát megelőző ipari környezettudatosságot mutatott. Az üveggyártástól a szappanfőzésig több ágazat is felhasználta termékeit. A vállalkozások sikeres felfuttatása gyors anyagi felemelkedést hozott a családnak. Ignatzra jellemző volt, hogy rendszeresen támogatta a helyi szegényeket.
A Monarchia egyik legkülönlegesebb műgyűjtő párja
A 19. század második felében hatalmas népmozgás indult meg a cseh–morva területekről Bécs felé, és a Léderer család is ezt a mintát követte. Ignatz halálakor, 1896-ban már Bécsben lakott. Meggyőződése volt, hogy az általa felépített iparbirodalom Bécsben válhat igazán jövedelmezővé és nemzetközileg beágyazottá. Ez a cseh–morva gyökerű, Bécsben központosodó, többágú vállalkozói háttér jelentette azt a gazdasági fundamentumot, amelyből később Léderer Ágoston győri pályája is kinőtt, és amelyre építve 1892-ben feleségül vette Pulitzer Szeréna Szidóniát. A szertartást zsidó rítus szerint a győri főrabbi vezette.
A Lédererek Bécs belvárosában éltek, de Győrben is jelentős birtokkal és ipari érdekeltséggel rendelkeztek. Otthonuk a századforduló művészeti életének egyik központja volt. Léderer Ágoston ekkorra már az 50 milliós Osztrák–Magyar Monarchia leggazdagabb ezer üzletemberének egyike volt. Családja jelentős szesz- és vegyipari tapasztalatokkal rendelkezett, ő maga pedig Bécsben tanulta a szakmát, majd külföldi tanulmányutakon képezte tovább magát.
A házasság társadalmi és gazdasági értelemben is kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult. A makói származású Pulitzer Szeréna Szidónia – akinek unokatestvéréről nevezték el később a Pulitzer-díjat – mai értéken mintegy 1,3 millió eurónak, félmilliárd forintnak megfelelő hozományt vitt a frigybe. Ez a tőke tette lehetővé, hogy Léderer Ágoston főrészvényesévé váljon a már említett győri szeszgyárnak, amelyet azután 41 éven át irányított. A család 1911-ben költözött Bécsből Győrbe, ahol Léderer magyar állampolgárságot is szerzett. A közgazdász és vegyész képzettségű nagyiparos a 20. század elejének egyik multimilliomosa lett. A gyár ma is áll, Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. néven működik. Ám a néhai igazgató neve ma már alig él a kollektív emlékezetben.
A Léderer házaspár nem csupán vagyonával, hanem művészet iránti szenvedélyével is kitűnt. Ágoston és Szeréna a Monarchia leglelkesebb műgyűjtői közé tartozott: rendszeresen megfordultak a párizsi, londoni, berlini aukciókon, ahol olykor elképesztő összegekért vásároltak. Ágoston rajongott az olasz késő reneszánsz és kora barokk művészetért. Egyedülálló 16. századi bronzgyűjteménnyel rendelkezett – olyannal, amilyen még a kor bécsi műpártolói között is ritkaságnak számított.
Felhasznált irodalom: Honvári János: Kis Magyar Ipartörténet. Glória Kiadó. 1995.
A szerző angol-történelem szakos tanár, győri helytörténeti kutató.
