Vázlat a fasizmusról – Todd Strasser: A Hullám
Mikor a recenzens Todd Strasser regényének utolsó oldalaihoz érkezett, úgy érezte, ezúttal semmire sem megy a higgadt, körültekintő elemzéssel, s kénytelen lesz indulatos, goromba kritikát írni. Egyszerűen nem értette, mi járhatott a szerző és a kiadói szerkesztő fejében: a remek ötletből, a felkavaró történetből miért nem lett regény?
Forrás: Népszabadság
A Hullám, ahogy erre a fülszöveg is felhívja a figyelmünket, valós eseményeken alapuló történetet mesél el. A múlt század hatvanas éveinek vége felé egy amerikai középiskolai tanár különös kísérletet folytat a diákjaival: egyik napról a másikra fasiszta jellegű ifjúsági mozgalmat szervez a történelemórán. A mozgalom sikere megdöbbentő, napokon belül az egész iskola a Hullám jelszavait skandálja (“A fegyelem erő!”, “A közösség erő!”, “A cselekvés erő!”), a “kívül maradókat” pedig nyilvános atrocitások érik. A kísérlet pedagógiai célja világos: Ben Ross szeretné megértetni a diákokkal, hogyan működik a hétköznapi fasizmus – azokkal a diákokkal, akik egy korábbi történelemórán értetlenkedve és unottan nézték végig a náci koncentrációs táborokról szóló dokumentumfilmet.
A regényben természetesen megjelennek a jól ismert alaptípusok: a lenézett, megalázott Robert Billings, az osztály leggyengébb tanulóinak egyike, aki a mozgalomban kiteljesedik, magára talál; Laurie Saunders, az iskolaújság elbűvölően okos és érzékeny szerkesztője, aki jól működő erkölcsi érzéke miatt a kezdetektől fogva idegenkedve figyeli a Hullám térnyerését – no meg maga Ben Ross, a történelemtanár, aki kis híján saját kísérletének áldozatává válik. Végül aztán minden jóra fordul: bár a férfi egyre jobban érzi magát a karizmatikus vezető szerepében, ellenáll a lelkek feletti hatalom csábításának, és színpadias külsőségek közepette ráébreszti a Hullám tagjait arra, hogy mi is történt velük az elmúlt napokban – “a fasizmus nem olyan valami, amit más emberek csináltak”, “a fasizmus itt van köztünk, mindannyiunkban benne szunnyad”, mondja a tanár, s a diákok jól megjegyzik a leckét.
Ezt a könyvet számtalan módon lehetett volna elrontani, de Todd Strasser úgy döntött, hogy elkerüli a hibákat: íróilag nem kezdett semmit a témával. A szereplők unalmas papírmasé figurák, a párbeszédek bántóan üresen konganak, az ábrázolás sematizmusa szinte fokozhatatlan. (A fordító, Láng András precíz munkát végzett; ezúttal tegyük hozzá: sajnos.) Márpedig ha az olvasónak nincs oka elhinni, hogy a fasizmus tébolya valódi amerikai diákokon lett úrrá egy valódi amerikai középiskolában, akkor marad a puszta didaxis, a jól nevelt leckefelmondás.
Ám a recenzens aztán eljutott az utolsó mondatig: “Azt hiszem”, szólítja meg Ben Ross az elkeseredett Robert Billingst, “lenne miről beszélgetnünk” – s itt gyanút fogott. Kis nyomozás után kiderült, hogy A Hullám eredeti műfaját tekintve ifjúsági regény; méghozzá olyan ifjúsági regény, amelynek egyetlen célja, hogy kérdéseket ébresszen olvasójában. Kérdéseket, amelyekre majd hosszú beszélgetések során kaphat választ vagy esetleg akkor, ha megnéz néhány jó filmet és elolvas egy-két regényt, amelyek – Todd Strasser művével ellentétben – rendesen meg vannak írva.
Athenaeum, 176 oldal, 2490 forint
