20 éve halt meg egy nemzedék bálványa

Húsz éve, 1990. február 7-én halt meg Karády Katalin, a háború előtti magyar film “végzet asszonya”.
 

 

Kanczler Katalin néven 1912. december 8-án született egy hétgyerekes kőbányai proletárcsaládban, ahol az apa durvasága mérgezte a mindennapokat. Egy akcióval jutott ki Svájcba és Hollandiába, öt évig járt külföldön iskolába. Az otthoni pokol elől tizenhét évesen a házasságba menekült, de két év után elvált nála jóval idősebb férjétől. Kávéházi énekesként fedezte fel Egyed Zoltán hírlapíró, aki gondoskodott képzéséről, s akitől a Karády nevet is kapta.

1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Halálos tavaszt. Az ártatlanul romlott Ralben Edit figurája egy csapásra ismertté tette, s az Ez lett a vesztünk című dal elindította énekesnői karrierjét is. Sajátosan mély hangja később hanglemezek ezrein búgta a slágereket (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet, stb.).

Karády nevére tódult a közönség, így évről évre többet forgatott, csak 1942-ben hét film készült vele. Gyakran volt Jávor Pál partnere, így a Valamit visz a vízben, a Szováthy Évában és a Makrancos hölgyben, s Jávorral játszott az Egy tál lencsében is, ami kivételesen vígjáték volt. Amerikai stílusú sztárt faragtak belőle, a nők utánozták frizuráját, öltözködését, bár nem mulasztották el, hogy megjegyzéseket tegyenek szögletes vállára, lomha járására. Karády a szőke, babás nők után a határozott, vonzó, erotikát sugárzó végzet asszonya lett, szinte férfiasan mély hangja is szokatlan volt a “nyafogások” után. Mindezek miatt botrány övezte, a klérus elítélte, a szélsőjobboldal gyűlölte, zsidóbérencnek nevezte, a baloldalnak túl polgári és sztáros volt – mindez azonban nem csorbította népszerűségét.

Magánéletét számos tévhit és legenda övezte, vélték róla, hogy férfifaló, de azt is, hogy saját neméhez vonzódik, a valóságban Újszászy Istvánnal, a hírszerzés főnökével szövődött szenvedélyes viszonya. 1944-ben, a német megszállás után megfagyott körülötte a levegő, majd letartóztatta a Gestapo, befolyásos barátai csak nehezen tudták kiszabadítani. A nyilas rémuralom idején zsidókat mentett, amiért 2004-ben posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozták neki.

Karádyt rettenetesen megviselte, hogy a szovjet fogságba esett, majd az ÁVH-nak átadott Újszászynak nyoma veszett. Az új világban már nem találta helyét, kiszorult a filmből, majd a színházból is. A kommunista kultúrpolitika nem igényelte a múlt rendszer sztárját, s lassan a közönség is leszokott róla. 1951. február 9-én hagyta el hazáját, itthon ezután neve sem hangzott el.

Brazíliában, majd New Yorkban telepedett le, kalapszalont vezetett, s lényegében visszavonult. Magányosan élt, még fényképezni sem engedte magát, csak 1973-ban adott egy exkluzív interjút Sándor Pálnak. Kultusza a hetvenes évek végén éledt újra, ismét kiadták dalait, könyvek jelentek meg róla, vetítették a Halálos tavaszt. Ő nem látogatott haza, örökre fiatalnak akart az emberek emlékezetében megmaradni, s New Yorkban halt meg.

Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég című 2001-es filmje Karády és Újszászy szerelmét eleveníti fel, akárcsak Pusztaszeri László 2008-as Karády és Újszászy című párhuzamos életrajza, dalaiból nemrég Szalóki Ági adott ki feldolgozás-lemezt.