Elhunyt Claude Lévi-Strauss világhírű francia antropológus
Életének 101. évében elhunyt Claude Lévi-Strauss francia szociológus, etnológus, antropológus – tudatta tegnap a párizsi Plon kiadó.
A strukturalista mozgalom fő teoretikusa 1908-ban Brüsszelben született elzászi francia zsidó szülők gyermekeként. Leghíresebb könyvét, az 1955-ben megjelent önéletrajzi ihletésű Szomorú trópusokat a XX. század egyik legjelentősebb műveként tartják számon. A nagy presztízsű párizsi College de France kutató tanáraként (1959-1982) Claude Lévi-Strauss volt az első antropológus, akit tagjai közé választott 1973-ban a Francia Akadémia. A tudós 2008. november 28-án ünnepelte 100. születésnapját.
A kiadó közlése szerint a XX. század egyik legjelentősebb gondolkodója, a modern antropológia megalkotója vasárnapra virradó éjjel hunyt el. A filozófus végzettségű Lévi-Strauss, akit sokan az ökológia előfutárának is tekintenek, a mitológiák kutatásával egész életében a primitív népek ősi civilizációinak rehabilitálásán munkálkodott, és a filozófia és a tudomány határán mozgó műveivel a kortárs nyugati társadalom működésére is reflektált – fogalmazott életrajzírója, Denis Bertholet.
A párizsi Sorbonne egyetemen először jogot tanult, majd filozófia szakon végzett 1931-ben. Egy egyetemi küldöttség tagjaként jutott el Brazíliába, ahol 1935 és 1939 között szociológiát tanított a Sao Pauló-i egyetemen, s közben etnográfiai terepmunkát folytatott az amazóniai indiánok körében. Ekkor találkozott először az úgynevezett primitív törzsekkel. Az itt szerzett élményeit dolgozta fel a nyugati gondolkodást alapvetően megváltoztató Szomorú trópusok című lírai könyvében, amely a világhírt hozta meg számára.
Brazíliából hazatérve kétéves párizsi tartózkodás után 1941-ben New Yorkba emigrált, ahol megalapozta antropológiai elméletét és módszertanát, s Roman Jakobsonnal való találkozásából fakadt elmélyült érdeklődése a strukturális nyelvészet iránt. New Yorkból 1949-ben tért haza Franciaországba, s még ugyanabban az évben megjelent A rokonság elemi struktúrái című doktori értekezése, majd A nambikuara indiánok családi és társadalmi élete című műve.
Számos, jelentős visszhangot kiváltó könyvet ír az antropológiai kutatások strukturalista módszertanáról, mint A rokonság elemi struktúrái, a Strukturális antropológia, A vad gondolkodás vagy a Mitologikák. Félénkségéről, operaimádatáról és a japán civilizáció iránti szenvedélyéről híres iskolateremtő személyiség volt, aki nagy népszerűségnek örvendett tanítványai körében, de az utóbbi években visszavonultan élt Párizsban.
