Sztálin ki akarta cserélni Wallenberget?
Sztálin kilenc szökött szovjet állampolgárra akarta kicserélni Raoul Wallenberget, de a svéd hatóságok ezt értetlenül fogadták, ami megpecsételte a több ezer magyarországi zsidó életét megmentő svéd diplomata sorsát – állítja egy izraeli parlamenti képviselő jól értesült orosz forrásokra hivatkozva.
Oroszországi honlapok közölték a hírt arról, hogy Marija Szolodkina, az izraeli parlament képviselője szerdán az ezzel kapcsolatos új információkat átadta Benjámin Netanjahu miniszterelnöknek és Avigdor Liberman külügyminiszternek, azzal, hogy továbbítsák a svéd kormánynak és a Wallenberg-családnak.
Szolodkina levelét a Kadima párt ismertette közleményben. Eszerint a kilencvenes években az orosz kormány bizottságot hozott létre Wallenberg sorsának felderítésére, s e testület tagjai olyan titkos dokumentumokhoz jutottak hozzá, amelyekről eleddig csak nagyon kevesen tudhattak.
Az iratokból kiderül, hogy a negyvenes évek második felében Sztálin megkísérelte elcserélni Raoul Wallenberget kilenc, nyugatra szökött szovjet állampolgárra: nyolc katonára, akik Königsbergből (ma Kalinyingrád) dezertáltak, és egy orvos asszonyra, aki egy szovjet hajóról szökött meg az egyik skandináv kikötőben. Moszkva hivatalos javaslatát átadták akkoriban Svédország oroszországi nagykövetének.
“Az akkori svéd kormány nem értette, hogyan lehet kicserélni egy diplomatát, országa hivatalos képviselőjét – akit a nemzetközi törvények és megállapodások ellenére letartóztattak a szovjet hatóságok – kilenc, a Szovjetunióból önszántából megszökött állampolgárra, s ezért elutasította a javasolt ügyletet. Ennek a sikertelen kísérletnek döntő befolyása volt Raoul Wallenberg sorsára” – közli levelében Marija Szolodkina.
Sztálin arra a következtetésre jutott, hogy Raoul Wallenberg nem jelent értéket sem a svéd kormánynak, sem pedig a Nyugat egészének, ezért tehet vele bármit, amit csak akar. Ezért a diplomata kiszabadítására vagy sorsának felkutatására irányuló további kísérletek sikertelenek voltak a svéd kormány és más nyugati országok, illetve a Wallenberg-család részéről.
Szolodkina levelében emellett felhívta Netanjahu és Liberman figyelmét az általa benyújtott törvénytervezetre, amely a Világ Igazainak Napjává nyilvánítaná Izraelben Raoul Wallenberg születésnapját. Ezen a napon az izraeli iskolákban emlékórát szánnának azoknak, akik zsidókat mentettek meg a vészkorszak éveiben.
Raoul Wallenberg a második világháború idején – a budapesti svéd nagykövetség diplomatájaként, státusát kihasználva – zsidók ezreit mentette meg a megszállt Magyarországon. A diplomata 1945. január 17-én Budapestről a szovjet hadsereg debreceni parancsnokságára indult egy találkozóra. Ott őrizetbe vették, és Moszkvába szállították, ahol a lubjankai, illetve a lefortovói börtönben tartották fogva. Egy börtönorvos feljegyzése szerint 1947. július 17-én halt meg Moszkvában.
Stockholmban 2001 januárjában bemutatták az 1991-ben alakult orosz-svéd közös munkacsoport kutatásainak eredményeiről szóló beszámolót, de a csoportnak nem sikerült jogilag támadhatatlan következtetést levonni Wallenberg sorsára nézve. A mai napig nem állapították meg, hol temették el Raoul Wallenberg földi maradványait. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) adatai szerint halála után elhamvasztották, és további nyomok nem lelhetők fel.