Miért kell a fáknak újév?

Tu BiSvát (טו בשבט) a vallásos zsidók mellett a világi környezetvédők körében is kedvelt, sőt Izraelben a hazafias érzelmek felkeltésére is alkalmas. A Tu BiSvát másik neve: ros hásáná láilánot (ראש השנה לאילנות), „a fák újéve”. De miért kell a fáknak újév?

A zsidó naptárban négy különböző újév szerepel. A naptári újév, a Ros Hásáná rendszerint ősz elejére esik, ilyenkor egy egész ünnepsorozat zajlik. Emellett azonban három másik újévet is számon tart a zsidó vallás: a fák, a királyok és a tizedek újévét. A tizedek újéve régen az adófizetésben volt fontos, a királyok újévéhez mérték uralkodásuk hosszát, a fák újévétől pedig eredetileg a fák korát számították Izraelben. Miért kell a zsidóknak ismerniük a fák korát? Azért, mert a Biblia előírja, hogy a fák gyümölcsét az ültetésük utáni első három évben nem lehet elfogyasztani: „És ha bementek az országba és ültettek bármely gyümölcsfát, érintetlenül hagyjátok gyümölcsét; három évig legyen nektek érintetlen, ne egyék meg. A negyedik évben pedig legyen minden gyümölcse szent, hálaadásul az Örökkévalónak. Az ötödik évben azonban ehetitek gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek termését; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.” Az éveket nem minden fa saját ültetésének időpontjától, hanem egy konkrét dátumtól, a fák újévétől számították. Erről a módszerről a Bibliában még nem olvashatunk, de a Misnában, a szóbeli tan első írott összefoglalásában már megtalálhatjuk.

A 16. században Izrael földjén élt Jicchák Luria, az Árizál néven is ismert kabbalista rabbi vezette be a tu bisváti szédert. Ez a szokás a pészáchi széder mintájára született. A Tu Bisvát szédernek hasonlóképpen része az evés-ivás, de a hangsúly itt nem a zsidó történelmen, hanem Izrael földjének terményein van. Luria rabbi rituáléja eredetileg a kabbalisztikus életfára összpontosított, de a tu bisvát-széder mai formájában gyakran teljesen világi esemény. Ilyenkor szokás Izrael hagyományos terményeiből enni, ilyen például a gránátalma vagy a datolya. A legfontosabb, hogy tizenöt féle gyümölcsből fogyasszunk. Vallásosabb körökben szokás legalább egy olyan gyümölcsöt is fogyasztani, amilyet az előző szezonja óta nem evett az illető, mert erre az előírások szerint egy külön áldást is lehet mondani. Ez az áldás a Sehehejanu, amit minden örömünnep első aktusán elmondunk, hogy megköszönjük Istennek, hogy megérhettük ezt a napot. Ehhez persze mindenképpen fogyasztanunk kell egy olyan gyümölcsöt, amit még nem ettünk a szezonban. Árizál azt tartotta, hogy akárcsak a pészachi Széder este, ilyenkor is négy pohár bort kell inni, hogy közelebb kerülhessünk a spirituális tökéletességhez.

Tu BiSvát a fák napja, így ilyenkor az iskolások kivonulnak fát ültetni, ezzel biztosítva a természet életben maradásának folytonosságát. Izraelben e naptól számítják a gyümölcstermő fák tizedével kapcsolatos előírásokat a három éves vagy az idősebb fák esetén. A fák ünnepének is nevezik e napot, mert Izraelben ekkor kezdődik a fák rügyezése, némelyek virágzása is. A fák új életre kelnek, ez újjászületésük napja, miként e nap az izraeli parlament, a Kneszet születésnapja is. 1949-ben Tu BiSvát napján nyitotta meg Hájim Weizmann a Kneszet első ülésszakát és kezdődött meg a parlamenti munka. Ezt a napot az ültetés ünnepének is hívják, hiszen Izraelben e napon fákat ültetnek. Ezt a szokást Zeév Jeávec rabbi vezette be, amikor Zihron Jáákov mosávban 1892-ben először ültetett fákat tanítványaival e napon. A fák ültetésnek egész „kultusza” alakult ki azóta. Bölcseink is nagy jelentőséget tulajdonítottak a fák ültetésének. „Rabbán Johánán ben Zákáj mondta: Ha facsemetével a kezedben állsz, mikor megérkezik a Messiás, először a fát ültesd el, s csak utána köszöntsd Őt!” Ilyenkor hétféle terményből mindenképpen szokás enni, amellyel a Tóra Izrael földjét jellemzi. E hétféle termények a következőek: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó, méz (datolya). Vannak olyan közösségek ahol tizenötféle gyümölcsöt esznek, utalásul a hónap tizenötödik napjára.

A Midrás örökített egy aranyos történetet az utókor számára, amely összekapcsolódik hamarosan beköszöntő ünnepünkkel, TuBisváttal. Hádriánusz római császár, Tibériásban sétálván, megpillantott egy öreg zsidót, aki éppen fügefa palántákat ültetett el. A császár megkérdezte tőle, hogy az ő korában minek ültet fákat, miből gondolja, hogy azok gyümölcsét még élvezni fogja? Az öreg azt felelte a császárnak, hogy ő egész életében ezt tette, ültetett fiatalkorában is, ültet most is. „Ha megélem, még enni fogok ezekből a fügékből. Ha nem – úgy majd a fiam eszik belőle. Az apám és a nagyapám is azon voltak, hogy én ehessek abból, amit ők ültettek…” A bölcs magyarázatra a császár gúnyosan válaszolt: „Ha megéled, és eszel is abból a fügéből, akkor majd gyere el hozzám, és mondd el nekem…” Eltelt jó néhány év, az öreg által ültetett fák termőre fordultak, és sok gyümölcsöt adtak. A zsidónak eszébe jutott Hádriánusz gúnyos megjegyzése, ezért elhatározta, hogy elmegy hozzá. Egy kosár friss fügével meg is jelent Rómában, a császári palotában, s amikor a császár színe elé került, emlékeztette őt egykori találkozásukra. Hádriánusz igencsak meglepődött az öreg zsidó láttán, akinek bölcs előrelátása így beteljesedett. Ezek után megparancsolta, hogy ültessék az öreget egy arany trónusra, majd töltsék meg a kosarát arany dukátokkal. Ezzel útjára bocsájtotta őt. A császár udvaroncai felettébb csodálkoztak uruk kegyes cselekedetén, meg is kérdezték, miért tette ezt? „Én ne tisztelném meg, amikor a Teremtője megtiszteli?” Alighogy az öreg hazaért Tibériásba, hamarosan az egész város arról a kosár aranyról beszélt, amit a császártól kapott. Az előzményét persze senki sem ismerte, így aztán, az egyik asszony, akit a sárga irigység evett ekkora gazdagság láttán, férjét kezdte el szidni, hogy az egy lusta disznó, aki nem csinál semmit egész nap, pedig ő is vihetne a császárnak fügét, látszik mennyire szereti, hiszen egy egész kosár aranyat adott egyetlen kosárért. Az embernek nem volt mit tenni, megtöltött egy zsákot fügével, majd elment ő is a palotába, hogy felajánlja császárnak, mert az olyannyira szereti. Hádriánusz feldühödött ekkora szemtelenség láttán, s megparancsolta, állítsák a betolakodót a kapuba, és saját fügéjével dobálják meg őt az arra járó emberek. Amikor végre hazaért a szerencsétlen, szemrehányást tett a feleségének, hogy miatta keveredett ekkora kalamajkába. Az asszony nem vette szívére a dolgot, csak megjegyezte, hogy örülhet, hiszen a fügék érettek és puhák voltak, rosszabbul is járhatott volna, például, ha etrogokkal dobálják meg. Ebben a polgári évben február 1-én, vasárnap este köszönt be az ünnep és 2-án hétfőn ünnepeljük a fákat, illetve terméseiket a zsinagógákban, illetve a zsidó otthonokban.

Mindenkinek kívánok boldog ünnepet!