A magyar Halica bocskor

Ez a történet akkor kezdődött, amikor felfedeztem, hogy a Budapesti Néprajzi Múzeumnak van egy Halica bocskora. 2014 májusában ez a hónap műtárgya volt!

A leírás szerint a tárgyat Grünbaum Gyula kereskedőtől vásárolta a múzeum 1910-ben. Grünbaum ugyanis 1909 és 1920 között 1036 tárgyat szerzett a múzeum számára, elsősorban a Dunántúlon és a Halica bocskort saját lakóhelyén, a sopronkeresztúri zsidó közösségben gyűjtötte.

Halica Magyarországon?

Mindez azért időszerű, mert éppen a mostani Tóra hetiszakasz, a Ki Técé, foglalkozik a Halicával. (Ezen sorok írója tóramagyarázatokat is tart kaliforniai zsinagógájában és a Halica azért volt érdekes számomra, mert az, kis túlzással, “hungarikumnak” is tekinthető.)

A Ki Técé hetiszakasz a Tóra 613 parancsolatából (micvájából) pontosan 74-et tartalmaz. Örökösödési jogoktól a halottak eltemetéséig sok-sok mindennel foglalkoznak ezek a parancsolatok.

Vitatott micva a jibum (az angolszász országokban yibbum) avagy a „levirátus” házasság. Lényege az, hogy a gyermektelenül elhunyt férfi özvegyét, az elhunyt, még nem házas fivérének kell feleségül vennie.

A jibum törvény gyakorlati alkalmazása bonyolult, sok esetben lehetetlen. Először is, csak azok a nőtlen fivérek jöhetnek számításba, akik közös apától származnak. Vagyis féltestvérek esetén a közös apa számit.

Ráadásul a jibum értelmezése szerint az új házasságból született fiúgyermeket úgy kell tekinteni, mint az elhunyt leszármazottját. És az is előfordulhat, hogy a jibumra alkalmas fivér sokkal fiatalabb (vagy éppen idősebb) az özvegynél, ami újabb bonyodalmakra adhat okot.

Nem meglepően az askenázi, főleg európai zsidók, hosszú ideje nem gyakorolták a jibumot, és Izrael Rabbinátusa 1950-től nem forszírozta annak alkalmazását. Nem lehet erre a bibliai törvényre hivatkozva arra kényszeríteni egy özvegyet, vagy annak “szingli” sógorát, hogy házasodjanak össze.

A Jibum egyébként nem kis mértékben az özvegy védelmében született, hiszen a levirátus házassággal az özvegy továbbra is az elhunyt férj családjának védelmét és sok esetben anyagi biztonságát élvezhette. (Fontos itt megjegyezni, hogy a híres szefárdi Főrabbi, Joszef Ovadia másképpen ítélte meg a Jibumot, mint askenázi kollégái.)

Abban viszont egyetértés volt a rabbinikus körökben, hogy a Halica szertartást meg kell tartani, amikor a felek nem óhajtják a sógorházasságot. Mi is a Halica?

Ha az elhunyt férfi fivére és az özvegy nem kívánnak házasságot kötni, akkor a Béth Din (rabbinikus bíróság, általában három rabbi) elé járulnak. A Halica szertartás során az elhunyt férfi fivére lábára helyezik a Halica sarut, majd onnan az özvegy azt leveszi és eldobja. Ezután eléje köp (igen köp!) és a háromszor elismétli “Haluc hanaal!”, ami szó szerint azt jelenti, hogy “leveszi a bocskort”.

Az özvegy a szertartással “felmenti” sógorát a bibliai szabály alól, és azután az özvegy (és sógora) szabadon választhat házastársat, ha éppen házasodni akar.

Bevallom, én korábban soha nem láttam Halica bocskort és szertartást sem. A Néprajzi Múzeum Halica bocskoráról azt írják, hogy az: “Növényi cserzéssel kikészített kecskebőrből, egy darab sík bőrlapból szabott, elkészítéséhez nem volt szükség különösebb szakértelemre. Lábra illeszkedő formáját a talp és a felsőrész összefűzésével alakították ki. Nem azért készült, hogy a többi bocskorhoz hasonlóan hétköznapokon viseljék: alig néhány percig van egy férfi lábán, majd egy nő kioldja, lehúzza és eldobja.”

Miután körbekérdeztem, kiderült, hogy itt Kaliforniában, ahol én élek, talán soha nem került még sor Halicára. Számos ultraortodox közösség “megszégyenítőnek” tartja a procedúrát.

Viszont amikor 2021-ben New York-ban a Karlsburger rabbi elvégzett egy Halicát, azon több százan vettek részt (a procedúra nyilvános). Sőt, arról videót is terjesztenek az interneten és azt több mint 11 ezren nézték meg!

Hundreds attend a rare chalitzah ceremony at the Karlsbuger Beis Din.

Uploaded by BoroPark 24 on 2021-12-16.

Ami a Karlsburger klánt illeti, ők az erdélyi Gyulafehérvárról származnak. A Hászid csoportot Gyulafehérvár (ma Alba Julia, Románia) jiddis/német nevéről Karlsburgról nevezték el.

Milyen érdekes is ez! Az igencsak ritka Halica amerikai “őrzői” manapság egykori erdélyi magyar zsidók leszármazottai. Valószínűleg meglepődnének, ha megtudnák, hogy a budapesti Néprajzi Múzeumban is van egy autentikus, több mint százéves Halica bocskor.

Egyfajta zsidó “hungarikum” ez. A videón ugyan diszkréten nem mutatják az özvegyet és sógorát, de az értékes tanúbizonysága annak, hogy az ősi Halica ma is létezik.