Versek

Handi – Handelsmann – Péter 1956-ban, éppen leérettségizett fiatalemberként érkezett meg Ausztráliába. Ottani magyar nyelvű lapok munkatársa volt Két regénye jelent meg, ezeket folytatásban az Új Kelet is közöl­te. Versei közül több a magyar olvasó előtt is ismert

 

A megmaradás bűnét hordozom

Amikor a létezés darabjaira tört,

elkerült az ólomnyi halál

folyóparton és ásott sír felett

Azóta bőröm alatt vonszolom

a fennmaradás súlyfeleslegét;

irodában és szupermarketen,

hitvesi ágyban, a könnyűn téb-lábolók

szemébe nézve,

s legyintek, mint egy semmiségre

a fohász-végi nagy rendrakásra:

„…a Te akaratod. Úgy legyen.”

*

Hazugok

Az előszobában már elmenőben,

ahogy medvésen rázódtak

kabátjaikba,

ki-kiszóltak a nehéz gallérok és

fülledt válltömők mögül:

„jövő vasárnap újra itt,

a mamánál találkozunk”.

Aztán lesüllyedtek a lépcsőház

sötétjébe,

– halkuló köhécselések, lélegző

cigarettaparázs –

s így, kalapban, kabátosán

elindultak harcterek, folyópartok,

sírgödrök és gázkamrák felé,

hogy életem végéig szikrázzanak

félmondataikkal, alakjuk

görbületével,

és a héttonnás hazugsággal:

„jövő vasárnap újra itt,

a mamánál találkozunk”.