Védett vagy nem védett a zsidó negyed?

A zsinagóga közvetlen szomszédsága régóta műemlék, de a friss pénzt ez nem érdekli. 

Forrás: Magyar Hírlap

2007. október 8.

Miért ad ki sokak szerint oda nem illő épületkomplexumra építési engedélyt az erre hivatott hivatal? Miért engedik, hogy a környezetükre rátelepülő házak épüljenek védett környezetben? És főleg miért nem rendeli el évek óta a VII. kerületi önkormányzat a változtatási tilalmat arra a területre, amely világörökség-helyszín védőzónája? Ezek a kérdések mind felvetődnek a Dohány utcai zsinagóga közvetlen szomszédságában zajló építkezéssel összefüggésben. 

A történet több éve kezdődött. Tordai Péter, a Mazsihisz volt elnöke annak rendje és módja szerint megvásárolta a VII. kerületi önkormányzattól a Dohány utca 10. és a Síp utca 8–10. szám alatti, nagyon rossz állapotban lévő házakat. Az önkormányzat a képviselő-testület döntése alapján értékesítette az ingatlanokat. A nagyzsinagóga közvetlen szomszédságában álló Dohány utca 10. számú ház műemlék, Hild József építette 1844-ben. Teljes műemléki rekonstrukciója folyamatban van.

A világörökséggé nyilvánított terület védőzónájában álló két értékes, Síp utcai épületre 2005-ben mondta ki az egyedi műemléki védelmet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH). Igen ám, de a korábban készült kerületi rendezési tervben mindkettő bontásra volt ítélve, és az építtető még a védettség kimondása előtt, elvi építési engedély birtokában kérte is rájuk a bontási engedélyt. A teljes bontásra vonatkozó kérelmét később a KÖH-vel való tárgyalások eredményeként visszavonta, de a részleges bontást már nem lehetett megakadályozni – állítja a kerület műemléki felügyelője. A két épületből az utcai traktus maradt meg, a mögötte lévő udvarra néző főfalat lebontották. Így nagy üres telek alakult ki közvetlenül a zsinagóga mögött. A szállodát, kegytárgyakat áruló üzleteket és lakásokat befogadó, oda elképzelt épületkomplexum terveit többször átdolgozták. Megjárták a központi tervtanácsot is, amely az országos főépítészhez, Fegyverneky Sándorhoz tartozik. Ott jóváhagyták őket, majd az illetékes hivatal kiadta az építési engedélyt. A tulajdonosnak így lehetősége nyílt arra, hogy a Síp utcai házakra ráépítsen három emeletet – az utcafronttól tetőszerűen befelé húzva kettőt, onnan még jobban hátrahúzva egyet. A Dohány utca 10. számú ház mögötti udvaron pedig nyolcemeletes épületszárny áll majd. Mindez a meglévő jogszabályoknak megfelelően történt.

Az Óvás! nevű nonprofit civil egyesület tiltakozik az építkezés ellen, mondván: “A zsinagóga eltörpül majd a hatalmas épülettömegek mellett (…), melyek látványa sérti és megzavarja a holokauszt áldozatai emlékére kialakított parkot.” Jávor István, az Óvás! egyesület elnöke úgy látja, hogy a KÖH messze nem él a lehetőségeivel. Az elnök szavaival: “A közérdektől messze álló pénzügyi érdekek állhatnak az ilyen esetek mögött.”

A KÖH közleményében hangsúlyozta: “A rossz állapotú, lakhatatlan épületek teljes megtartását és felújítását nem lehetett elérni. Erre akkor lehetett volna lehetőség, ha a védett területre változtatási tilalmat rendel el a helyi – azaz a VII. kerületi – önkormányzat. A KÖH és az Óvás! egyesület által többször kezdeményezett lépésre azonban nem került sor.” Az építkezés megkezdődött, a tulajdonosnak az Indexben megjelent nyilatkozata szerint 2009. március 15-re befejeződik. Ennyi tehát a bonyodalmas történet.

Megkérdeztük a KÖH új elnökét, aki a problémát készen kapta, valóban a zsinagógánál magasabb épületkomplexumra adott-e ki építési engedélyt a hivatal. Mezős Tamás építész pontos adatokkal válaszolt. A zsinagóga párkánymagassága 25 méter, gerincmagassága 28. Az új épület teljes alapterületen mért legnagyobb magassága 27 méter, a visszahúzott tetőfelépítményé szintén 27 méter, tehát egy méterrel alacsonyabb, mint a zsinagógáé. A kerületi szabályozási terv 75 százaléknyi beépítettséget engedélyez, ezen a telken 61 százalék a beépítettség. A ház összes mutatója megfelel a szabályoknak. Ha a kivitelező netán nem azt építené, ami az engedélyben szerepel, minden eltérést szigorúan büntetni fognak, akár bontás árán is – hangsúlyozta az elnök. Mezős Tamás lapunknak korábban úgy nyilatkozott, hogy számára “a Dunától a Hungária körútig terjedő egész terület a fontos, itt van meg az a történeti együttes, amelyet meg kell védeni”. A kérdést ekképp tette fel: “Mit tekintek értéknek? Az utcahálózatot, a telekosztást, a telkek beépítési módját.” Ebben az esetben sikernek tartja, hogy az utcafrontot meg tudták őrizni, némi kompromisszum árán (lásd: visszahúzott emeletráépítés), hogy a Síp utca 8. és 10. számú ház megmenekült a teljes bontástól, és hogy utcai traktusát – tehát nemcsak a homlokzatát, hanem belső térosztását is – megmentették.

Budapest korábbi főépítésze, Schneller István annak idején sokat harcolt azért, hogy a kerületi rendezési tervekben alacsonyabb legyen az úgynevezett szintterületi mutató (ez azt jelenti, hogy egy adott négyzetméternyi telekre hány négyzetméter építhető rá), de nem sikerült elérnie. Küzdött azért is, hogy a főváros is elrendelhesse a változtatási tilalmat, ne csak a kerület, de a kormányváltáskor ez a téma is lekerült napirendről.

Perczel Anna, az Óvás! egyesület tagja kérdéseinkre elmondta: el sem tudták képzelni, hogy ha valamire a műemléki hatóság kimondja az egyedi védelmet, azt mégis le lehet bontani, ha részlegesen is. Megdöbbenéssel fogadták, hogy a területre kiadták az építési engedélyt. Az Óvás! évek óta sürgeti, hogy vegyék végre figyelembe a világörökségi területekre kidolgozott kezelési tervet, amelyet a fővárosi önkormányzat és a KÖH is elfogadott. Ez részletesen szabályozza, mit lehet megengedni és mit nem történelmi, védett negyedekben.

Perczel Anna nehezményezi, hogy 2000 óta senki nem tett semmit azért, hogy ez a kezelési terv ne írott malaszt legyen. Súlyos gondot hozott szóba, amikor arról beszélt, hogy a szabályozási tervek gyakran rosszak. Állítólag készülnek újak, de mire azokat jóváhagyják, előfordulhat, hogy már nem lesz mit védeni, ha a kerület nem rendeli el a változtatási tilalmat.

Hunvald Györgynek, a VII. kerület polgármesterének feltettük a kérdést, hogy miért vetette le a Fővárosi Közgyűlés napirendjéről 2006 nyarán – amint az Index írja – a régi pesti zsidó negyedet érintő változtatási tilalmat, miért nem intézkedett már korábban a változtatási tilalom elrendeléséről, illetve tervezi-e a jövőben. Várjuk a választ. 

Ferch Magda