Kerepléstől a lincselésig – radikalizálódó utcai jobboldal

2007. július 12. Nem a hétvégi melegfelvonulás volt az első eset, amikor egy bejelentett, békés demonstrációt egy jól szervezett csoport megzavart a fővárosban. Példák sora mutatja, hogy a népnemzeti oldal valamiért nagyon szereti rászervezni rendzavaróit és provokátorait a szociálliberális oldalhoz kötődő szabadtéri rendezvényekre.

Bár füttykoncertek korábban is előfordultak itt-ott rendszerváltás utáni történelmünkben, talán a Kendermag Egyesület 2003-as Vörösmarty téri tüntetése volt az első alkalom, amikor egyesek (akkor épp polgári körös aktivisták) megpróbálták beléfojtani a szót a nekik nem szimpatikus szónokokba. A cannabishasználat dekriminalizációja mellett érvelőknek, köztük Konrád Györgynek és Jancsó Miklósnak tojás- és paradicsomzáporban, sípszóval dacolva kellett beszélniük.

A protestálók a Medgyessy-kormány ideje alatt már nem voltak tekintettel a kegyeleti szempontokra sem. Medgyessy Péternek és Mécs Imrének is hazaárulózó hangoskodók körében kellett hajdanán megemlékezniük Nagy Imre sírjánál. Emlékezetes, hogy Kosáry Domokos akadémikus tavaly októberi emlékbeszédét az Ötvenhatosok terén hasonlóképpen próbálták meg ellehetetleníteni – akkor épp motorbőgéssel. (Mécs és Kosáry antidemokratának bélyegzése egyébként hézagos olvasottságra utal.)

A jóérzés mellett a halottak emlékét is mélyen sértő ilyetén megmozdulások közül a legutóbbi alig két hónapja, május elején történt. A szocialista párt a második világháború befejezésének évfordulóján a pesti alsó rakparton az áldozatokra emlékezett – volna. Ám pár tucatnyi árpádsávos és jobbikos zászlós fütyüléssel, tojásdobálással és némi közelharccal próbálta megakadályozni ezt. Mint mondták, az idehaza tomboló “magyarellenesség” ellen emelték fel szavukat. Nyilván puszta véletlen, hogy akkor és ott épp a kivégzett zsidókra is emlékezett a baloldal.

Az idén márciusban szintén jól szervezett hangoskodók zavarták meg a kormányfő és a főpolgármester “48-as megemlékezését. Utóbbi csak szolgálati esernyők takarásából tudta befejezni beszédét a tojászápor miatt. Akkor először fél tégla és üveg is repült, de nem talált el senkit. Vagyis a vaktában, tehát hús-vér ellenfél nélküli őszi randalírozók eszköztárából lassan átszivárognak a kellékek a félhivatásos kereplőbrigádokhoz is.

Ennek a folyamatnak a betetőzése, ami a melegfesztiválon, illetve utána történt szombaton. A magukat eufemisztikusan “ellentüntetőknek” nevezők ezúttal három ponton “újítottak”, értsd: egyre merészebbé váltak. Előre bejelentették, hogy ott lesznek, mégpedig kamerával. Aztán ezúttal már nemcsak tojást, hanem sörösüvegeket és homokkal töltött nejlonzacskókat is dobáltak, vagyis egyre veszélyesebb tárgyakkal hajigálnak. (Egy rövid intermezzo erejéig most hétvégén két füstbomba is előkerült.) A legaggasztóbb fejlemény azonban az, ami a melegmenet után, a sötét mellékutcákban történt. A szisztematikus embervadászat és a legalább tucatnyi atrocitás – vagyis a csoportos támadások a védtelen és békés járókelők ellen. Ketten kerültek kórházba.

Új időszámítás kezdődött tehát a népnemzeti ellenakciók történetében – ma még nem tudni, elértük-e már radikalizálódásuk végpontját.

Bugyinszky György

(Forrás: www.nol.hu)