Izsák

Írta: Ámír Gilboá* - Rovat: Archívum, Irodalom

Apámmal és velem

járta az erdőt a hajnali nap.

Jobbkezem apám balkezében.

Áldozókés villámlott a fák közt.

Véres levélről rebbenő szemem megijesztett.

Apám, apám, siess, mentsd meg Izsákot,

ne hiányozzék senki délben az asztalodtól.

Az én torkomat metszik el, fiam,

az én vérem az ott a levélen.

És elfúlt a hangja,

és arca fakó lett.

És kiáltottam volna, kínlódtam, hogy ne higgyem.

S felpattant a szemem,

felocsúdtam.

A jobbkezemből

kifutott a vér.

Csordás Gábor fordítása

*Gilboá, Ámír – 1917-ben született az ukrajnai Volhíniában, 1937-től Erec Jiszráélben élt. A második világháború idején a brit hadseregben szolgált. Volt munkás és egy nagy könyvkiadó szerkesztője, 1941-ben kezdett publikálni. 1984-ben halt meg Tel-Aviv-ban. Irodalmi Izrael-díjat kapott. Verseskötetei: Ver­sek reggel, reggel (1953), Kékek és vörösek (1964), Az alvók ajkáról kívántam írni (1968) és Gazella, küldök neked (1972).

A vers az Európa Könyvkiadónak a nyári könyv­vásárra megjelenő Dávid tornya című antológiájában szerepel.

Címkék:1992-01