Hitközségi választások után — Demokrácia a felszínen

HITKÖZSÉGI VÁLASZTÁSOK UTÁN

Demok­rácia a felszínen

Több elnökjelölt kemény harca, és rendkívül éles viták jellemezték a Bzsh és a Mazsihisz április elején le­zajlott küldöttgyűlését. A régi elnö­kök helyébe újakat választottak. Va­jon ez már a demokrácia jele vagy va­lami más?

A Bzsh és a Mazsihisz küldöttgyűlései­nek (elsősorban az előbbire jellemző) zűr­zavaros eseményeiből első látásra nehéz kihámozni, hogy a demokrácia dolgában hol is tart a hitközség két legmagasabb fó­ruma. Hiszen kemény bírálatok érték mindkét korábbi elnököt, olyannyira, hogy nem is választották őket újjá. Kell ennél több bizonyíték a demokrácia működésé­hez? Kár, hogy a jelölési procedúra nem volt nyilvános, jogilag is igen zavaros volt, a Bzsh-küldöttgyűlésen sebbel-lobbal a helyszínen módosították az alapszabályt. A jelöltek kiléte előzetesen nem volt is­mert, azt még kevésbé lehetett tudni, hogy mit akarnak, a helyszínen rögtönöz­tek vagy olvastak föl néhány mondatos programot, ezt is csak azért, mert többen szóvá tették: ugyan árulnák el, mit akar­nak azon kívül, hogy elnökök szeretnének lenni. Mindez paródiája volt egy komoly választásnak. (A hitközség lapja a válasz­tásról nem tudósított érdemben, csupán az egyik megválasztott elnök beszédét kö­zölte.) A régi stílusú népi demokratikus kamarillapolitikát a bátrabb és felkészültebb küldöttek átfogó és szigorú bírálat tárgyá­vá tették, ahhoz azonban már nem volt erejük, hogy az előkészítés folyamatát vé­gig figyelemmel kísérjék és a visszásságo­kat idejében korrigálják. De igaz ez a hit­község teljes működésére is: a küldöttgyű­lésen felvetődnek ugyan különböző prob­lémák, ám az apparátust évente egyszer-kétszer három és fél órában nem lehet kézben tartani. A kaotikus állapotok a kamarillapolitika és a demokrácia iránti igény ütközését jelzik.

A polgári forradalom idején a brit par­lament kimondta azóta híressé vált alapelvét „No taxation without participati­on!” (kb.: nem fizetünk adót, ha nem szólhatunk bele annak sorsába!) Adófizetői öntudatuk adta nekik a bátorságot a lázadáshoz. A hitközség tagjai viszont gyakorlatilag nem fizetnek adót: a Mazsihisz költségvetésének jó, ha egy százalé­kát fedezik a tagok által fizetett hitközsé­gi adó, a többit túlnyomórészt állami for­rásokból fedezik. Így nem csoda, ha hi­ányzik a polgári öntudat, nemigen van mire alapozni. A pénz felülről jön, azt tel­jes egészében az adminisztráció kezeli, így az adminisztráció első embere, az ügyvezető igazgató a közösség legbefo­lyásosabb embere. Személyét 1989, vagyis megválasztása óta egyszer érte ki­hívás: 1996-ban a hitközségbe soha be nem illeszkedő rabbi, Raj Tamás szervezte ellenzékké templomkörzetét, a nagyfuvaros utcát, ők jelöltek alternatív Bzsh-elnököt és alternatív ügyvezető igazgatót. Előkészítetlen kísérletük azon­ban az apparátus (hitközségi pénzen fi­nanszírozott) ellenkampányán megbu­kott. Azóta Zoltai Gusztáv személye megingathatatlannak látszik, akárcsak Schweitzer József országos főrabbié. A minden tevékenység fedezetéül szolgáló anyagi ügyekről a számvizsgáló bizottság időnként „tájékoztatást hallgat meg”. Az apparátus fölött senki nem gyakorol ér­demi ellenőrzést. A korábbi elnök, Feldmájer Péter ennek megváltoztatására irányuló kísérletei nem hoztak áttörést. Próbálkozásai (mint például a hitközség­re hagyott ingó és ingatlan vagyon sorsá­nak nyomon követése) éppúgy vissza­pattantak az apparátus faláról, mint a rabbikarnak címzett, válólevelekkel kap­csolatos bírálata. Márpedig amíg a vá­lasztott vezetők és tisztségviselők nem képesek a fizetett alkalmazottakat ellen­őrzésük alá vonni, a látszólag éles bírá­lat is csak morgás marad. Valódi válto­zás az apparátus kézbentartása nélkül nem lehetséges. Az elnökök személyé­nek demokratikus lecserélése a lényeget nem érinti, Feldmájer Péter esetében pe­dig épp az apparátus győzelmét jelenti az engedetlenkedővel szemben. Kérdés, hogy az újonnan megválasztott elnökök ennek mennyire vannak tudatában, lesz-e szándékuk és erejük változtatni az ön­állósággal nem rendelkező hitközségi körzetek körében szívességi szolgálatok­kal komoly politikai támogatásra támasz­kodó ügyvezető igazgatóval szemben.