Hétköznapok

Már megint pofára estem.

Rám van írva. Rá. Arra a fancsali pofámra.

A helyemen vagyok megint.

Ez a tükröm.

Ezek a szépítőszereim.

Kis és nagy tégelyek Kár belém. Ezek meg a verseim.

Nem, én nem vagyok magányos. Kell

valaki, alán kipróbálom.

De főzni már nem tanulok meg.

Viszont van rá esély, hogy elmosogatok. A helyemen vagyok.

A régi, meghitt helyemen.

Próbáltam szabadulni tőle.

Próbáltam szépszerével. Nem ment. Ennek semmi se szent?

Nálam ez másképp történik.

Fogom a szépítőszereimet.

Fogom a tükrömet. Szuper. Dupla.

Duplafenekű. Baromi.

Baromi jó. Nő vagy bőrönd.

Mindegy. Nálam ez így megy.

Hiába, én egy szent vagyok.

Baleset

Szoros gyeplő és szűkmenet.

Egykedvű arc. Kemény,

kérlelhetetlen kéz. Rövid-

vágta. Könnyed

ostorcsapás. Az arcon semmi vér.

Semmi látvány, pompa vagy cicoma.

Semmi komolykodás. Semmi nyom.

Semmi súly. Könnyed,

gyors lefutású láz.

De egy-egy szó elszabadul.

Egy-egy sörét a bőr alá

fúródik. Szúr. Alattomos

kis élvezet.

Lassan ölő méreg.

Felőröl. Vagy felrobban,

mielőtt célt érne.

Nagyot pukkan. Meg se

mukkansz. Vagy szörnyet halsz,

vagy megtanulod kezelni.

Meleged van?

Hideg zuhany. Lötyög rajtad?

Vagy túl szoros?

Nem, ez pont jó. Egy rím itt-ott

váratlan ajándék.

Hisz ez csak játék, nem komoly.

A fül

Mintha egy szentélyhez járulnánk, úgy

jönnek, jönnek a füleimhez. Még jó,

hogy szép nagy füleim vannak.

Mélyek, öblösek.

Jönnek a csípő- és kebelméretek.

Jön a magányos. Neki a férjem kell.

Jön a családanya. Ő férjezett, frigid.

Ha éppen nem jön, nyelveket

tanul, meg utazik.

A leszbikus? Ő el se jön. Pedig őt

elcsábítanám. Jobb híján a fülem

hegyezné önmagát. (Jó nagy.)

Nőies nőt elvből nem hívok meg.

Férfiakat sem. Hozzájuk

én megyek.

De nekik is csak a füleim kellenek.

És a szájak? Be nem állnak.

És a fülem? A fülem, az néma.

Csak a fülbevalómat cserélem néha.

A fülemet, azt nem hagyom.