Egy igaz ember halálára

Írta: N.A. - Rovat: Archívum

Egy igaz ember halálára

Gáspár Ferencet régóta ismertem. Tudtam róla, hogy vi­déki zsidó családból jött, hogy sok családtagját megölték a nácik, és arról is tudomásom volt, hogy a háború után különféle párttisztségeket töltött be, majd levéltáros lett. Vezetői posztokat is betöltött. Gáspár Ferenc kedves és se­gítőkész ember volt, ezenkívül pedig hihetetlenül szerény. Sohasem fitogtatta tudását, ám mindig készen állt arra, hogy válaszoljon bármilyen kérdésre. Aki ismeri a magyar glóbuszt, az pontosan tudja, hogy milyen ritkák e tulajdon­ságok. Akit a jó vagy a rossz sorsa e tájra vetett, az ponto­san látja a „percemberkék” tömegeinek nyomulását, a tehetségtelenek és jellemtelenek színes, szinte dantei sereg­szemléjét. Gáspár Ferenc nem közéjük tartozott.

Komoly Fizikai és szellemi tartással rendelkezett, és ké­pes volt arra, hogy kritikával szemlélje önmagát, fiatalkori tetteit, a kort, melyben élt, s erről történeti kutatásai során is tanúságot tett. Gáspár Ferenc így nemcsak a magyaror­szági Soa történetével, hanem a felszabadulás utáni eltor­zuló magyar demokrácia, majd a „szocializmus” históriájá­val is foglalkozott és éles szemmel fedezte fel és azonosí­totta be az igazságtalanságot és a méltánytalanságot. Soha­sem nevezte tévedésnek vagy bocsánatos bűnnek. A morá­lis szembenézés képessége csak az igazaknak adatik meg.

Mivel még élete alkonyán is sokat járt levéltárba, min­dig szívesen adott át lapunknak olyan levéltári anyagot, melyről úgy vélte, közlése a tisztánlátást és a múlttal tör­ténő szembenézést segíti elő. Volt türelme ahhoz, hogy kivárja a leadás és a megjelenés közti hosszú hónapokat. Pedig csak a Fiatalok tudnak várni.

Gáspár Ferenc nem volt hajlandó különbséget tenni bűn és bűn között, és eljutott arra a pontra, ahol a válasz­tóvonal nem a különféle totalitárius mozgalmak által oko­zott szenvedések, hanem a jó és a rossz között húzódik. Többre ember nem lehet képes.

Emléke legyen áldott.

N.A.

Címkék:2003-06

[popup][/popup]