“Buzikat a Dunába, zsidókat meg utána”
2007. július 11.
Történelmi időket élünk manapság. “Átléptük a Rubicont” – nyilatkozott hétfőn a Klubrádiónak Tóth László társadalomkutató, Kolláth György alkotmányjogász pedig a melegfelvonuláson történtekkel kapcsolatban lapunknak kifejtette: a korábbiakhoz képest döntően új elem a pogromszerű megnyilvánulás volt, amelynek során a verbális agresszió tettekben is megnyilvánult.
Lehet, hogy a pogromról sokaknak csak az a könnyes búcsú jut eszébe – Hegedűs a háztetőn, Sólem Aléchem, tizenkilencedik század, Kelet-Európa – amellyel Anatevka lakói hagyták el a zsidóellenes támadások miatt hazájukat. A huszadik század törvényszabta deportálásaihoz képest ez valóban a békeidők nosztalgiája. S különösen elgondolkodtató, hogy azoknak a törvényszabta deportálásoknak az alanyai ugyanazok voltak – főként zsidók, kommunisták, cigányok, melegek -, akik ellen manapság a gyűlöletbeszéd irányul. A gyűlöletbeszéd, a kiátkozás, amely bizonyos embercsoportokat ki akar rekeszteni a társadalomból. S ennek ököllel, sörösüveggel vagy bármi egyéb, vérző sebet okozó tárggyal ad nyomatékot.
Hosszú út, kemény munka vezetett idáig. Sokat tett ezért az Alkotmánybíróság, amely egy 1992-es döntésében a szabad véleménynyilvánításhoz való jog előtérbe helyezésével szűkítette a közösség elleni izgatás tényállását, a gyűlöletre uszítást pedig szűk területre korlátozta, s kifejtette: a véleménynyilvánítás szabadságába a sértő, meghökkentő vagy aggodalmat keltő vélemények is beleférnek. S csatlakozott ehhez az Országgyűlés, amely 2003-ban a büntethetőség küszöbét lejjebb szállította, s a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát jóval az emberi méltóságé elé helyezte.
Úgyhogy most itt állunk emberi méltóságunk romjain, de ennek ellentételeként legalább egy radikális szélsőjobb kisebbség hangot adhat azon véleményének, hogy “buzikat a Dunába, zsidókat meg utána”. S teszik ezt nemzetiszínű és árpássávos lobogók alatt szinte ugyanazok, akik ősszel csatatérré változtatták a fővárost, tavasszal pedig tojászáporral akarták ellehetetleníteni a nemzeti ünnepet. Akik számára a véleménynyilvánítási szabadság nem más, mint a civilizációs akadályok elbontása – végső soron használták már a várost is nyilvános vécéként – a vicsorgó indulat s a gáttalanul fröcsögő gyűlölet előtt.
Gyémánt Mariann
(Forrás: Népszava)
