Boltokban a francia Anna Frank naplója

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: Múlt-Kor

2008. január 9. A Franciaországban pár napja megjelent napló úgy kezdődik, mint bármely más hasonló írás: a szerző hobbijáról, első szerelméről, barátairól és vidéki utazásairól olvashatunk benne. A lapokon feltáruló folytatás viszont sokkoló és letaglózó – számolt be a könyvről a The Guardian című angol lap.

   
     

Helene Berr naplója (Journal 1942-1944: Suivi de Hélène Berr, une vie confisquée) a héten jelenik meg a francia könyvesboltokban, és a Liberation című francia lap szerint a 2008-as év legnagyobb irodalmi szenzációja lehet. Két évvel ezelőtt az Auschwitzban elhunyt francia zsidó író, Irene Nemirovsky könyve több százezer példány kelt el, miközben irodalmi és történeti vitákat generált.

A könyvet Michel Lafitte, a naplót hihetetlenül gazdag alkotásként leíró történész magasztalta, aki szerint mostanáig azt hitték, hogy már minden elmondtak az országban a német megszállás idején élő zsidóságról. A francia Anna Franknak aposztrofált Berr azonban kétségtelenül más, mint holland kortársa vagy akár Nemirovsky – derült ki a kéziratból, amely 50 éven át hevert érintetlenül, és nemrég a Francia Holokauszt Múzeum levéltárosai találták meg.

A párizsi lány 21 évesen, 1942-ben kezdte el a napló írását. A tehetős francia családból származó Berr orosz és angol irodalmon nőtt fel, és a Sorbonne-ra járt. A napló első oldalain a Párizs környéki vidéki mindennapok elevenednek meg, és a kötet szerkesztője, Antoine Sabbagh szerint a lány ekkor “alig volt tisztában zsidóságával, a háború szinte nem is érintette, és arról sem igen tudott, hogy mi történik Európa más pontjain. Akkor élte első szerelmét, ám a dolgok hirtelen megváltoztak. A könyv olyan, mint egy roppant szomorú végű regény”.

Erőteljes fejezetekben olvashatunk arról, amikor Berrnek először kellett sárga csillagot viselnie, vagy amikor ezért kizavarták a Notre Dame melletti parkból, illetve amikor családtagjait letartóztatta és megalázta a rendőrség. “Hetek helyet óráról órára élünk” – írta. A menekülés helyett ekkor a deportált szülők gyerekeinek táborában vállalt munkát. Munkatársai persze egyfolytában szökésre sarkallták.

A rémálom csak fokozódott, amikor ráeszmélt, hogy alig pár hét múlva, valahol Felső-Sziléziában egy táborban fog meghalni. “Az emberek fullasztó gázról mesélnek, amelyekkel a lengyel határra érő konvojokat árasztják el. Ezek pletykák, de kell, hogy legyen bennük valamennyi valóság” – írta. Az ekkor születő bejegyzésekből tudhatjuk meg, hogy a naplót vőlegényének, a korábban Angliába menekült és a Szabad Franciaország oldalán küzdő Jean Morawieckinek is szánta.

A könyv 1944. február 15-én fejeződik be, az utolsó bejegyzésben Berr arról ír, mit hallott, mi vár a zsidókra a tehervagonokban és azután. Az utolsó lapon azt olvashatjuk, hogy Berrt egy korábban német hadifogságba esett férfi kereste fel, aki beszámolt neki az ott látott zsidóüldözésről és az orosz katonák által elkövetett vérengzésekről is. Pár héttel később Berrt családjával együtt letartóztatták és Bergen-Belsenbe vitték, ahol a lány a felszabadítás előtt pár nappal halt meg. A háború után a kéziratot vőlegénye kapta meg, és most az ő unokahúga, Mariette Job döntött a kiadásról.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]