Boldog békeidők – Lengyel-zsidó könyvesbolt nyílik holnap a Nagydiófa utcában

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: Népszabadság

2007. november 19. / Pályi András Egy új könyvesbolt a Nagydiófa utcában, néhány lépésre a Klauzál tértől. Akik erre járnak, nyilván felfigyeltek a King S Hotel Mehadrin kóser éttermével szemben a többnyelvű feliratra, amelyen a leginkább a lengyel “ksiegarnia” kifejezés tűnik rejtélyesnek. De aki belép és szétnéz – az elmúlt hetekben megtehette, mert bár az ünnepi megnyitóra csak holnap kerül sor, a bolt egy ideje nyitva -, egyből megfejti a titkot.

Az Austeria székhelye ugyanis Krakkóban van, az egykori zsidónegyed, Kazimierz patinás épületében, amelyen a “Klezmer-Hois” felirat díszeleg. Ám ez a “klezmerház” nemcsak hotel, kávéház, étterem, hanem könyvesbolt és könyvkiadó is. Október végén a krakkói könyvvásáron járva meg is találtam a tulajdonosát, Wojciech Ornatot. Ott kérdeztem új pesti könyvkereskedéséről.

 – A klezmer eredetileg kelet-európai jiddis hangszeres tánczene, ma nagy reneszánsza van a világban. De az utolsó eredeti galíciai klezmerzenész, Leopold Kozlowski három cd-jét én adtam ki, pesti könyvesboltunk megnyitóján ott lesz ő is. Délután dedikálni fogja A legszebb zsidó dalok és dallamok című könyvét és ezt a cd-t, este hétkor pedig megnyitjuk első kiállításunkat A krakkói zsidó hitközség 750 éve címmel. Ez a krakkói Szépművészeti Akadémia hallgatóinak az anyaga, a jubileumra általuk készített postabélyeg-terveket mutatjuk be.

 – Hogy jutott eszébe Budapesten könyvesboltot nyitni?

 – Mi, krakkóiak nosztalgikusan tekintünk a Ferenc József-i békeidőkre, s a Monarchia számunkra ma is valamiképp a közép-európai népek kulturális közösségének jelképe. Egyetemista koromban jártam először Pesten, teljesen lenyűgözött a város. De nem ez a lényeg. Nekem mániám, hogy Európa e régiójában az egykor virágzó zsidó kultúra valamiképp átnyúlt a határok fölött, közös örökségünk ez, közösen is kell ápolnunk. A nyolcvanas évek végén megalapítottam a könyvkiadót, amely ehhez kívánt hozzájárulni, de hamar beláttam, hogy anyagi bázis nélkül ebbe csak belebukni lehet. Akkor a feleségemmel egy időre felfüggesztettük kultúrambícióinkat, és nyitottunk egy kávéházat. Ahhoz jött idővel az étterem, majd a hotel, amelynek már egy harmincfős konferenciaterme is van. Amikor e vállalkozásaink érezhető jövedelmet produkáltak, végre megnyithattuk a könyvkereskedést. Ma az Austeria számottevő könyvkiadó, Krakkóban már két könyvesboltunk is van.

 – De ez még csak a kezdet, ha jól értem.

 – Pontosan. Eleve úgy gondoltam, hogy Prágában, Bécsben, Budapesten és Vilnában is lesz boltunk. Úgy illett volna, hogy Prágával kezdjük, de Budapest a legolcsóbb város. Ha sikerül egy borozót is nyitnom, biztosan felvirágzik a pesti Austeria. Magyar könyveket is kiadunk majd, elsőnek talán An-Ski Dybukját új fordításban, Andrzej Wajda illusztrációival. Idővel persze szélesítjük a kínálatot. Gondolunk az itt élő lengyelekre is, olyan huszadik századi klasszikusok, mint Milosz, Herbert, Tuwim vagy Lesmian, már ma is ott vannak a polcainkon. Sok angol nyelvű címünk van, nemcsak saját kiadásúak, ez a profilunk is bővülni fog: Közép-Európa ma fontos téma az angolszász könyvkiadásban, azon vagyunk, lehetőleg minden idevágó műből legyen nálunk egy-két példány. Mit mondjak, a Múlt és Jövő könyveit például már árusítjuk Krakkóban.

 – És hány példányt tudnak eladni?

 – Nem a példányszám a fontos, hanem a jelenlét. Kazimierz iránt ma zsidó kulturális múltja miatt nagy az érdeklődés, sok a turista. Magyarok is, mások is. Lehet, hogy Pestről odalátogat valaki, s ott talál rá arra a könyvre, amelyet otthon észre se vett.

[popup][/popup]