A szívszorító komikum

A szívszorító komikum

Benigni filmje a toszkánai Arezzo vá­rosában kezdődik, valamikor a 30-as években, a fasiszta Olaszországban. Guido, a főszereplő, akit egyáltalán nem érdekelnek a nagyvilág baljósán alakuló eseményei, vidékről érkezik a városba és pincérként vállal munkát, miközben arról álmodik, hogy egy na­pon saját könyvesboltot nyit. Feleségül veszi az arisztokrata származású Dorát, a fiatal tanítónőt, akit egy magas rangú feketeingestől hódít el.

Az idő előrehaladtával azonban a nemtörődöm Guido életébe is belép a valóság. Guido és Dora most már háza­sok, és fiuk, Giosué ötödik születésnap­jára készülnek, amikor apát és fiát de­portálják. A nem zsidó Dora önként csatlakozik hozzájuk. A film itt lép olyan területre, amelyet a mozi történetében eddig még nem tettek meg: Guido meg­kezdi a túlélő játékot Giosué életéért, nevetést fakasztva ott, ahol eddig egyet­len film sem akart nevettetni. A csíkos rabruhák és a tetovált karok láttán kér­dezősködő gyereknek Guido elmagya­rázza, hogy a csíkok és a számok egy bonyolult játék részei, a győztes pedig, aki elsőként gyújt össze ezer pontot, egy igazi tankot kap jutalmul. Számos ehhez hasonló jelenetben egyensúlyozik Guido a lehetetlen határán, midőn a pokoli valóságról elhiteti a gyerekkel, hogy az mind csak a játék része. Az egyik epizódban a megrettent foglyokat egy brutális náci őr fogadja, akinek tol­mácsra van szüksége, hogy az újonnan jöttek arcába ordított parancsait lefordít­sa. Ahogy Giosué a rettenettől tágra nyílt szemmel bámul, a kétségbeesett Guido – aki egy szót sem tud németül – jelent­kezik a feladatra. És miközben a náci őr üvölt és halállal fenyegetőzik, Guido, ugyanabban a hangnemben egészen mást ordít; Giosué egyre nagyobb meg­könnyebbülésére és végül derültségére a játék szabályait ismerteti: nem kap pontot, aki sír, aki a mamát akarja látni, aki nyafog, hogy éhes, és aki nem kerü­li ki ügyesen az őröket A helyzet komi­kuma ellenállhatatlanul ingerel a neve­tésre, de mindez anélkül történik, hogy a láger szörnyűségeit, a nácik brutalitá­sát lekicsinyelné.

A film végére az apát alakító Benigni meghal, de a gyerek – mivel betartotta a „játékszabályokat” – túléli a borzalma­kat, és a felszabadítók lágerbe begör­dülő harckocsija által a halálon túl is beteljesül az apai ajándék ígérete.