Polnauer Flóra: A zsinagóga nem exkluzív férfiklub
Körkérdést intéztünk a zsidó közösségi és vallási életben részt vevő nőkhöz.
Schweitzer Gábor jogtörténész minapi cikkében, mely a neológiáról szólt, az alábbi kérdést is felvetette:
“Miért fontos a férfiak és nők zsinagógai egyenjogúságán alapuló egalitárius szemlélet elfogadása? A nők egyenjogúsítása a neológia fennmaradásának egyik záloga. A hitélet fenntartása, illetve megmentése aligha képzelhető el a nők egyenjogúsága nélkül, különösen ott, ahol nem biztosítható tíz felnőtt férfi jelenléte az istentiszteletek megtartásához. A nők hitéleti egyenjogúsítása a neológia megújulását is maga után vonja, miközben a micvákhoz való hozzáférés lehetőségét is kiszélesíti. A női egyenjogúsítás eszméjének elfogadását megkönnyíti, hogy tórai rendelkezésekre vezethető vissza: „És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket” (1 Móz. 1:27). Az egalitárius felfogást mellesleg nemcsak a reform judaizmus (reform judaism) fogadja el, hanem a neológiához közelálló konzervatív zsidóság (conservative judaism) döntő része is egalitárius alapokra helyezte működését.”
Ön mit gondol, szükséges-e a nők egyenjogúsítása a magyar neológ zsidó hitéletben, és sor kerülhet-e erre a közeljövőben közösségeinkben?
Polnauer Flóra:
A zsidó spiritualitás, illetve a spirituális gyakorlatunk hosszú fejlődésen ment keresztül Ábrahámtól egészen máig. Idővonalban körülbelül így: áldozati oltár, a Miskán, a Szentély, majd a Szentélyek elpusztítása után kezdték el helyettesíteni imával az áldozatot, és megjelentek az első zsinagógák.
A zsidó történelem során a liturgia folyamatos változáson ment keresztül, és az irányzatok elkezdtek szétválni, kialakultak a minhágok (szokások), stb.
Nem is arra szeretném felhívni a figyelmet hogy ebben az egészben milyen szerepet vállalnak a nők, inkább arra a mechanizmusra, amely a zsidóságra évezredek óta folyamatos hatással van,
és az maga a változás.
Az optimisták szerint fejlődés! Fontos hogy a közösség női tagjai spirituálisan és intellektuálisan is hozzájárulhassanak a közösség életéhez. Nem vagyok a szeparáció híve, a női és férfi energia harmonikus összeállásában hiszek. Azt gondolom, a szeparáció felborítja ezt az egyensúlyt, ami végül nem kedvez senkinek. Kántorként azt gondolom, aki aktívan részt szeretne venni az imában, üljön pont ott, ahol a legjobban érzi magát, legyen laza, jókedvű, énekeljen felszabadultan.
Egy másodpercig sem nézem azt, hogy ez az ember ki – nő-e vagy férfi,
fiatal vagy agg, betért vagy csak betévedt, ortodox vagy reform. Aki a szívével szólal meg az imában, azt a kántor nagyon szereti, és valószínűleg az Örökkévaló is.
Társadalmunk egyre sokszínűbb. A mi közösségünk is része ennek a társadalomnak. Ezt egyszer és mindenkorra el kell fogadni! A nemzedékről-nemzedékre járó legnagyobb felelősségünk a tanulás és a tanítás, a tudás elsajátítása, majd, és ez nagyon fontos, a tudás továbbítása.
Ebből a szempontból én úgy gondolom,
a zsinagóga nem lehet exkluzív klub csupán szigorú feltételeknek megfelelő férfiaknak, mert ez 2016-ban már nem korszerű.
Mindennél fontosabbnak tartom a befogadást, a nyitottságot, az integráló hozzáállást.
*
Kapcsolódó cikkek:
Komoróczy Szonja Ráhel: A neológia fennmaradásának záloga az oktatás színvonalának jelentős emelése
Bedő Viktória: A Tóra rejtett szándéka az egyenlőség a nemek között
Fritz Zsuzsa: A neológia megújításában a nőknek egyenlő szerep jutna
Polnauer Flóra: A zsinagóga nem exkluzív férfiklub
Dr. Ungváriné dr. Klein Éva: A neológia fennmaradásának záloga a nők és férfiak egyenjogúsítása
Vadász Magda: Szabad teret kell engedni Magyarországon a zsidóság minden irányzatának