Nő az antiszemitizmus – ki és mit tesz ellene?

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Politika

Elgondolkodtató adatokat tett közzé a New York-i ADL (Rágalmazásellenes Liga) felmérése nyomán az MTI és a Népszabadság a magyarországi antiszemitizmust illetően. 10 vizsgált európai ország közül Magyarországon a legmagasabb, és négy év alatt nálunk nőtt leginkább az antiszemitizmust mérő kijelentésekkel egyetértők aránya.

Az idén januárban, tíz vizsgált ország adatainak összehasonlítása nyomán, országonként ötszáz felnőtt megkérdezésével elvégzett vizsgálat szerint, melyen a magyar tudósítások is alapulnak, a válaszadók közel harmada ért egyet olyan kijelentésekkel, miszerint a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek a pénzügyi és üzleti világban, túl sokat beszélnek a holokausztról, illetve hűségesebbek Izraelhez, mint saját hazájukhoz. Utoljára 2009-ben végzett az ADL hasonló, nemzetközi kutatást, s az adatok jelentősen romlottak.

A magyarok 55 százaléka vélte úgy e mostani kutatás alkalmával, hogy a zsidók hűségesebbek Izraelhez, mint saját országukhoz, 2009-ben csupán 40 százalék gondolta így. A válaszadók 73, illetve 75 százaléka gondolta azt, hogy valószínűleg igaz az az állítás, hogy a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek az üzleti, illetve nemzetközi pénzügyi világban. Azzal pedig, hogy a zsidók túl sokat beszélnek a holokausztról, a válaszadók 63 százaléka értett egyet.

A felmérés összesítése szerint három év alatt az antiszemita nézetekkel egyetértők aránya Magyarországon 47 százalékról 63 százalékra növekedett, ami a vizsgált országok között messze a legmagasabb.

„Magyarországon, Spanyolországban és Lengyelországban az antiszemita állásfoglalások szó szerint kiütik a grafikonok tetejét, és komoly választ követelnek a politikai, civil és vallási vezetőktől – nyilatkozta az antiszemitizmus ellen harcoló civil szervezet közleménye szerint Abraham H. Foxman, az ADL amerikai igazgatója.” – tudósít a Népszabadság.

***

A Szombat által megkérdezett Kovács András szociológus is úgy látja, hogy 2006 óta jelentősen növekedett az antiszemita nézetekkel egyetértők aránya, azonban véleménye szerint a Rágalmazásellenes Liga adatait nagy óvatossággal kell kezelni. Kovács szerint problematikus, hogy ezek a felmérések 500 fős mintán, telefonon készülnek, de a mintákról semmit sem tudunk. Pedig az ilyen kis mintán, telefonon végzett előítélet-felmérések erősen torzított képet is adhatnak – különösen Magyarországon. Ha például abból indulunk ki – mondja a szociológus –, hogy egy ismeretlen telefonálóval egy vad és elszánt antiszemita sokkal könnyebben beszél a zsidókkal kapcsolatos nézeteiről, mint mások, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy ezer vagy ötezer telefonhívást kellett-e elvégezni ahhoz, hogy az ötszáz válasz összejöjjön – azaz, hogy mekkora volt a válaszmegtagadók száma. Ha nagy volt, akkor jogosan vélelmezhető, hogy az antiszemitáknak nagyobb esélyük volt a mintába való bekerülésre, mint a nem-antiszemitáknak, még akkor is, ha a minta arányai egyébként jól tükrözik a felnőtt lakosság összetételét.  Erősen kérdéses az is, hogy a felmérésben használt kijelentések alkalmasak-e az antiszemitizmus mérésére, vagy inkább azt mérik, hogy mennyire elterjedt az adott országban néhány, a zsidókkal kapcsolatos ismert sztereotípia. Az ADL felmérések megbízhatóságát tekintve megfontolandó az is, hogy néhány országgal kapcsolatosan igen nehezen értelmezhető és magyarázható eredményeket hoznak, pl. hogy a spanyol felnőtt lakosság több mint a fele antiszemita.

Kovács András tavaly készített felmérést a magyarországi antiszemitizmusról, melynek adatai, bár nem olyan kirívóak, mint a Rágalmazásellenes Liga adatai, szintén aggodalomra adnak okot.

Felmerül a kérdés, hogy önmagában a gazdasági válság és annak az előítéletes pszichére gyakorolt hatása okozza a zsidóellenesség növekedését, vagy ezek mellett a válság magyarországi politikai és médiakommunikációja: a sokszor bankellenes, nyugat- és Európa-ellenes jobboldali retorika, mely a szélsőjobboldalon zsidó- Izrael- és Amerika-ellenességgel párosul.

S tovább kérdezhetünk: mikor ismeri fel a jelenség veszélyességét a magyar kormányzat, az oktatáspolitika és a legszélesebb tömegeket elérő médiumok: a kereskedelmi televíziók és rádiók vezetői és szerkesztői – a közélet azon szereplői, akik érdemben tehetnének a jelenség ellen –, és mikor próbálnak alapvető változást elérni, ki-ki a saját területén?
 

támogatás