Utolsó ismert lakhelye: Németvölgyi út 15.

Semler Sándor rövid életútja és halálának körülményei

(Elhangzott 2025. október 31-én, Semler Sándor botlatókövének letételekor szervezett emlékünnepségen.)

Albrecht és Ágnes Wirtz Németországból érkeztek Budapestre 2010-ben. Először egy pékséget és egy bisztrót, az ismert és népszerű Brót Pékséget és a Villa Bagatelle-t nyitották meg a Németvölgyi úton. Néhány évvel később a szomszédos épületet, az egykori Semler villát újították fel, hogy benne egy elegáns boutique hotelt alakítsanak ki. A Wirtz házaspár klasszikus filantróp vállalkozók: Magyarországra érkezésük óta elkötelezetten és komoly anyagi ráfordítással vállalnak fel társadalmi ügyeket. Legfontosabb és legismertebb az általuk létrehozott Világszép Alapítvány, amely 2010 óta több száz, intézetben nevelt gyereket támogat, mentorál, nyaraltat és felnőtt életkezdésükhöz forrásokat teremt.

Amikor 2019-ben a Semler villát átalakították, különösen fontos volt számukra a villa története, hogy mi lett az építtetőinek, egykori tulajdonosainak sorsa, hogy élnek-e a leszármazottak. A Wirtz házaspar 2020-ban felkért, hogy segítsek felkutatni a Semler villa történetét.

Sikeres és izgalmas kutatás után kiderült, a Semler család zsidó származású, de többen túlélték a holokausztot, és az egyetlen, ma is élő leszármazott egy London környékén praktizáló orvos, dr. Paul Kuzmin, akinek a telefonszáma fent van az interneten. Wirtz Ágnes boldogan vette fel vele a kapcsolatot. A találkozás megrázó fordulatot vett, amikor Paul Kuzmin számára kiderült egy addig elrejtett családi titok: szülei zsidó származásúak, holokauszttúlélők, nagybátyját, Sándort egy koncentrációs táborban ölték meg.

Ezután Paullal és családjával megindult egy párbeszéd, közös kutatás, melynek során újabb és újabb részletek derültek ki a család múltjáról, történetéről. A Wirtz család megszervezte, hogy botlatókövet helyezzenek az egykori Semler villa, a Németvölgyi út 15. elé. Az október 31-én megtartott botlatókő lerakására és a megemlékezésre meghívták dr. Paul Kuzmint és családját is.

Az alábbi szöveggel emlékeztünk Semler Sándorra és családjára:

Valamikor 1943 környékén egy budai utcában nem mindennapi fénykép készült: két fiatal áll egy háborús, uszító és antiszemita plakát előtt. A plakát bornírt és nevetséges, a fiatalok pedig, ahogy a fiatalok szokták, hülyéskednek. A fiatal fiú, Semler Sándor, a plakáton a szovjet kommunista rém, a vöröscsillagos, görbeorrú ördögi arc, vagyis a korabeli véresszájú antiszemita ábrázolás szerinti zsidó arcának kitüremkedő szemfogát próbálja viccelődve ujjaival kihúzni. Sándor mellett álló testvére, Éva az idősebb, az ő arca talán nem olyan fesztelen, de Sándor lazán mosolyog a kamerába.

A fiatalok későbbi sorsának ismeretében a fénykép pontosan humora, könnyedsége, a rajta szereplők kívülállósága miatt válik drámaivá.

Semler Sándor 1926. március 31-én született Budapesten, szülei Semler Elemér és Epstein Erzsébet. A Sándor nevet az egy évvel korábban elhunyt nagyapja, a sikeres és megbecsült belvárosi posztó nagykereskedő, Semler Sándor után kapta. Ahogy a korabeli sajtóban megjelent: ő volt a „fővárosi kereskedővilág egyik legrégibb, legtekintélyesebb és legtiszteltebb tagja”, neki köszönhető az angol posztó magyarországi elterjesztése. Semler Sándor futtatta fel az elődök által a 19. század közepén alapított üzletet, mely a 20-as évekre nemzetközi beszállító hálózattal rendelkezett, s a két pesti belvárosi mellett egy londoni üzletet is működtetett. 1925-ben bekövetkezett halála után Sándor négy fia – köztük Elemér, az ifjú Sándor édesapja – Budapesten és Londonban vitték tovább az üzleteket.

Semler Sándor anyai ágon a szintén sikeres és elismert Epstein családból származott, melynek több tagja jónevű orvos volt. Epstein család tagjai tartották a zsidó vallást, nagypapa Eprstein Mór a Páva utcai zsinagóga aktív tagja volt. A gyerekek Éva és Sándor feltehetően az anyai nagyszülőkre való tekintettel is zsidó vallásúak lettek. A posztókereskedő Semler Sándor nagypapa és fiai valamikor jóval korábban áttértek evangélikus vallásra.

Mint megannyi anyagilag gyarapodó pesti zsidó család, Semlerék is Budára vágytak Pestről, a Soroksári útról. Semler Elemér és felesége 1936-ban építették és még abban az évben a négytagú család be is költözött a Németvölgyi út 15. szám alatti Semler villába. Sok zsidó fiatalhoz hasonlóan a Semler gyerekek is neves és színvonalas egyházi középiskolákban tanultak: a Németvölgyi útra költözést követően Éva a sashegyi Notre Dame De Sion Apácák lánygimnáziumában (ma Arany János Általános Iskola és Gimnázium) folytatta tanulmányait, Sándor az Attila úti Verbőczi katolikus fiúgimnázium – ma Petőfi Sándor Gimnázium – tanulója lett. Ebben a Verbőczy Gimnáziumban érettségizett 1923-ban József Attila, 1929-ben Radnóti Miklós, 1940-ben a környéken lakó Göncz Árpád is. Semler Sándor vele akár találkozhatott is a gimnáziumi évei során.

Bár Semler Sándor itt eltöltött nyolc évéről nem tudunk sokat, feltehetően – mint sok zsidó kortársa – 1942-tól már nem lehetett a gimnáziumban működő cserkészcspat tagja és talán ő sem mentesült az egyes tanárok vagy diáktársak antiszemita inzultusaitól, ahogy azt más zsidó verbőczys felidézte.

Az 1944 márciusi német megszállást követően Sándor és évfolyama a gimnáziumi évkönyv tanúsága szerint még áprilisban letette az előrehozott érettségi vizsgákat. „Arany balladáinak tragikus jellemei” és „Ádám bukása az Ember tragédiájában”, ezek voltak 1944-es magyar érettségi tételek. A zsidó diákok már sárga csillaggal a mellükön érettségiztek, de egyes helyeken a vizsgabizottság hozzájárult, hogy az érettségi vizsgák idejére levegyék a sárga csillagot a pártatlan elbírálás érdekében – ami persze még így sem volt garantált. A német szóbeli érettségi feladat egyébként korabeli német napilapok olvasása volt.

A 18 évesek zsidó fiatalokat – az idősebb korosztályokkal együtt – nem sokkal az érettségi vizsgák után behívták munkaszolgálatra: legtöbben Jászberényben vonultak be 1944 júniusában. Nem tudjuk, Sándor hol töltötte a következő hónapokat, mint munkaszolgálatos. Az utolsó róla készült fotón munkaszolgálatos sapkában látható.

Bár először a Semler villa is szerepelt a csillagos háznak kijelölt épületek listáján, végül valamilyen ok miatt mégsem lett az, így a Semler családnak 1944 júniusában ki kellett költöznie. Feltehetően egy ismerőshöz mentek át a terézvárosi Székely Bertalan utcába.

1944 novemberében Schwarcz Ervin medikus hallgató kalandos módon rögtönzött egy úgynevezett vörös keresztes kórházat a Rákóczi úton. A kórház személyzete és betegei is üldözött zsidók voltak. Itt húzta meg magát Éva és édesanyja, Erzsébet az utolsó hetekben. Egy fennmaradt lista szerint a kórházban „éjjeles ápolónők” voltak. Az édesapa Semler Elemér valahol Pesten bujkált. Ők hárman túlélték az üldöztetést. Erzsébet édesapját dr. Epstein Manót, a nyolcvanadik évében járó megbecsült orvost vagy a Dunába lőtték vagy valahol máshol lett a nyilasok áldozata. Neve szerepel a megölt magyar zsidók listáján és szeretett temploma, a Páva utcai zsinagóga emléktábláján.

1944 őszén Sándor az angyalföldi Gömb utcai iskolában volt elszállásolva munkaszolgálatos századával, munkájuk favágás volt. Valamikor november végén indították nyugatra, gyalogmenetben vagy vonaton. Utolsó üzenet 1944. december 6-án érkezett tőle az osztrák határról, Hegyeshalomról. Innentől a családja nem tudott sorsáról.

80 évvel később került elő Sándor németországi aktája, ami felfedte halálának a körülményeit.

Sok budapesti zsidóval együtt a buchenwaldi koncentrációs tábor egyik hírhedt altáborába, Ohrdurfba vitték, regisztrálásának dátuma: 1944. december 24.

Egy 24 éves munkaszolgálatos túlélő a háború után így emlékezett az orhrdufi lágerre:

Itt is blokkokban voltunk elhelyezve, szörnyen zsúfoltan, itt 4-5-en feküdtünk egy ágyban, de voltak akik kénytelenek voltak állva aludni, mert nem volt helyük, a vacsorát is átadták egymásnak az emberek, hogy egy kis helyhez jussanak. Az ellátás nagy részét ellopták, általában nagy fejetlenség volt. Az SS-ek és lengyel Capok ütöttek. Volt itt mindenféle kommandó, egyik nehezebb, mint a másik. A munkahelyre kilométereket futva kellett megtenni, az SS-ek hajszoltak. A munkáról menet és jövet sok fiút agyonlőttek.

Semler Sándor az ohrdurfi lágerbe érkezése után alig három héttel már nem élt.

Meghalt 1945. január 11-én reggel 9 óra 15 perckor. Ez szerepel a német precizitással kitöltött és náci tábori orvos által aláírt kartonon. Halál oka „Angina Pectoris”, vagyis szívelégtelenség. A cinikus és gyáva német bürokrácia rutinból ezt írta minden halálra gyötört, agyonvert vagy lelőtt fogoly kartonjára.

Sándort szülei, nővére sokáig keresték, újsághirdetést adtak fel, mint ahogy sok ezer zsidó túlélő családtag kereste kétségbeesve szeretteit 1945 után. Évekig reménykedtek, hogy hazatér, soha nem lett halottá nyilvánítva, neve nem került fel a holokauszt áldozatainak listájára.