Schweitzer József a Rabbiképzőben: az ifjú rabbi és az oktató

Schweitzer József ma lenne 103 éves. A Rabbiképző későbbi igazgatójának rabbivá avatása után sem szűnt meg a kapcsolata alma materével, az 1960-as évektől pedig Scheiber Sándor meghívására oktatott az intézményben. Az OR-ZSE Intézménytörténeti Kutatócsoportja írása.

Schweitzer József (1922. október 13. – 2015. február 5.) a Zsidó Gimnáziumban 1940-ben letett érettségit követően egy évig előadásokat hallgatott a Rabbiképző alsó tanfolyamának ötödik évfolyamán, mint rendkívüli hallgató (benevolus auditor).[1] A Rabbiképző ötéves alsó tanfolyama ugyanis egy gimnáziumi képzésnek felelt meg, zsidó tárgyakkal kiegészítve. Akik azt elvégezték, a felső tanfolyamon folytathatták tanulmányaikat, bár a diákok egy része nem akart rabbi lenni: ők más felsőoktatási intézménybe jelentkeztek. Ugyanakkor máshol érettségizett diákok is bejuthattak a rabbiképzésbe. Miután Schweitzer József kiegészítő érettségi vizsgát tett Bibliából, Talmudból, zsidó történelemből, valamint héber és arámi nyelvtanból, 1941 őszén kezdhette meg tanulmányait a Rabbiképző felső tanfolyamán, a tulajdonképpeni rabbiképzésben.[2]

A vészkorszakot követően 1946-ban bölcsészdoktorátust szerzett, 1947-ben avatták rabbivá, és még annak az évnek az őszén kinevezték pécsi főrabbivá.[3] Ezt a pozíciót 1981-ig töltötte be.[4] Azonban – ingázva Pécs és Budapest között – a Rabbiképzőben már 1964-től kezdve tartott órákat Scheiber meghívására.[5] Sőt, ezt megelőzően is ápolta a kapcsolatot alma materével és annak igazgatójával, családja rabbijával és saját mesterével, Scheiber Sándorral.

 

A pécsi rabbi Pesten

Schweitzer József már rabbijelöltként is kiemelt figyelmet kaphatott. Nem véletlenül tartotta ő évfolyama nevében rabbiavatásakor az avatottak köszönőbeszédét.[6] De ezt megelőzően is őt kérte fel Lőwinger Sámuel igazgató, hogy írja meg az 1946-ban megjelent (az 1943/44-es, 1944/45-ös és 1945/46-os tanévet egyszerre lefedő) évkönyvbe a hallgatók munkásságának a bemutatását: „Míg a német megszállás előtt érthetően a hallgatóság munkája javarészt az Intézet falai között, az ifjúsági egyesületekben folyt le, addig ma lényegesen szélesebb s az Intézet falain jóval továbbjutó munkaterületek és feladatok hívják a rabbijelöltet. A Rabbiképző kevésszámú hallgatóságának feladatai lényegesen megsokszorozódtak. A rabbijelölt ma tanul és tanít egyidőben. Amellett, hogy az Intézet és az egyetem előadásait hallgatja – amely már önmagában is tetemes időt és munkát jelent – rabbifunkciót végez, vallástanári munkát lát el és a zsidó ifjúsági mozgalmakban dolgozik.” Saját maga többek között „[a] budai hitközség templomaiban a távollévő rabbik helyettesítésében végezt[e] a hitszónoklatok tartását és az egyéb rabbite[e]ndőket”; tanított többekkel együtt a Pesti Izraelita Hitközség polgári fiú- és leányiskolájában; aktív volt zsidó ifjúsági mozgalmakban; „rendszeresen végezte a Palesztinából ideérkező héber könyvek, folyóiratok és újságok fordítási munkáját”; és tagja volt a Goldziher Ignác Teológiai Társaság intézőbizottságának is.[7]

Pályakezdő rabbiként is megmaradt a kapcsolata anyaintézményével. Előfordult, hogy pécsi rabbi létére prédikált a Rabbiképző templomában.[8] 1952-ben, az Intézet alapításának 75. évfordulója alkalmából tartott ünnepségsorozaton a legfiatalabb hozzászóló az esti „társasvacsora” során.[9] Raj Tamás rabbiavatása előtt „a tanári karon kívül dr. Schwartz Mór budapesti főrabbiból és dr. Schweitzer József pécsi főrabbiból” állt össze a vizsgabizottság.[10] Sőt, egy időszakban tagja volt az intézmény Végrehajtó Bizottságának (Vezérlő Bizottságának) is.[11]

Schöner Alfréd visszaemlékezései szerint már 1962-ben hallgathatta Schweitzert a Rabbiképző és a Zsidó Gimnázium közös épületében: „1962-t írtunk, s az akkori Budapesti Izraelita Hitközség Zsidó Gimnáziumának elsős tanulóiként ámulattal figyeltük a korszak kiváló rabbijának, Dr. Geyer Arthúrnak vallástan óráit. Egyik előadása elmaradt, és osztályfőnökünk a szomszédos épület, a Rabbiképző II. emeletének központi tantermébe irányított. Szavait idézem: »Hallgassátok meg Schweitzer József főrabbit, aki nektek is megtaníthatja megérteni a zsidó történelmet, összefüggésében keresni és megtalálni a világot.«”[12]

Schweitzer különösen szoros kapcsolatot ápolt Scheiber Sándorral. Schweitzer József esküvőjén, 1951-ben, Scheiber Sándor mondta az esketési beszédet.[13] Habár az esküvőn a beszámoló szerint számos további főrabbi volt jelen és kapott funkciót, neológ kontextusban kétségtelenül az esketési beszéd számított a legjelentősebbnek.

Első mély benyomást akkor tett rá Scheiber Sándor, amikor az 1930-as évek végén Scheiber felkereste Schweitzer nagyapját, Hoffer Ármint, és beszámolt neki angliai kutatóútjáról. „Találkozásukon, már mint felsős gimnazista, én is jelen lehettem, s előadásmódja, lénye annyira lenyűgözött, hogy amikor nagyatyámtól elbúcsúzott … elkísértem a Népszínház utcáig … Végig a Körúton elbűvölve hallgattam, amint a számomra ismeretlen, rejtélyes, csodás világról, a genizák világáról beszélt.”[14] Igazán közeli kapcsolatuk a Vadász utcai üvegházban eltöltött hetek, hónapok során alakult ki, 1944-45 telén, ahol több más fiatal rabbival, rabbijelölttel együtt hallgatta Scheiber rendhagyó liturgiatörténeti előadásait. A továbbiakban sem változott a kapcsolatuk: „Iktatásom után ott volt esküvőnkön, Judit lányunk születésekor adott kidduson, Gabi fiunknak az Ábrahám Szövetségébe történt befogadtatásán, majd bármicváján, Judit leányunk és Matyi esküvőjén. A pécsi hitközség számos kiemelkedő ünnepségén s szinte minden évben egy-egy vallásos délutánján. Családunknak rabbija volt, nekem tanárom.”[15]

Érdekes epizód, hogy a pécsi Baruch Endre bármicvóját Schweitzer József a pesti Rabbiképző zsinagógájában tartotta 1961. január 7-én, Scheiber Sándor és Richtmann Mózes jelenlétében.[16] A Baruch-család a Budapesten élő rokonság miatt a fővárosban szerette volna megtartani a bármicvót. Az ünnepelt azonban ragaszkodott (a mai napig) hőn szeretett felkészítő rabbijához. Így aztán – feltehetőleg Schweitzer kezdeményezésére – a Rabbiképző zsinagógája adott otthont a szertartásnak.[17] Ez a mozzanat is illusztrálja Scheiber és Schweitzer szoros munkakapcsolatát.

 

Az óraadó

Schweitzer József 1964-től kezdve tartott órákat a Rabbiképzőben. Erre így emlékezett vissza: „Scheiber professzor 1964-ben hívott meg a Rabbiképzőbe, hogy homiletikát, azaz hitszónoklatot, magyar zsidó történetet, később általános zsidó történetet tanítsak. Ezt rendszerint hetente egy nap alatt bonyolítottam le. Hajnalban jöttem Pécsről, délelőtt tíz órától délután egy-két óráig tanítottam, és még a délutáni vonattal visszamentem. A későbbiekben ez úgy módosult, hogy előző délután érkeztem Pestre, reggel korábban kezdtem a tanítást, így nagyobb anyagot tudtunk átvenni. Általában a keddi napot Budapesten töltöttem.”[18]

Bár több forrás is 1964-t említ,[19] az Új Élet híradása szerint csak 1966 februárjában kezdett Schweitzer a Rabbiképzőben oktatni: „Az Országos Rabbiképző Intézet tanári karának javaslatára a MIOK elnöksége meghívta dr. Schweitzer József pécsi főrabbit az Országos Rabbiképző Intézetben a magyar zsidók története ellátására. Dr. Schweitzer február 10-én tartotta első óráját.”[20] Figyelemre méltóak Scheiber szavai ebből az alkalomból, aki „köszöntötte, méltatta papi és tudományos működését. Örömének adott kifejezést, hogy dr. Schweitzer József az első olyan tanár a Rabbiképzőben, aki már az ő tanítványa.” Ugyanakkor Schweitzer „bevezető szavaiban megemlékezett nagyatyjáról, Dr. Hoffer Árminról, a Rabbiképző egykori professzoráról” is.[21]

Szécsi József – aki római katolikus létére látogatta Scheiber Sándor idején a Rabbiképző óráit, és a könyvtárban is látott el feladatokat – ezekkel a meleg szavakkal emlékezik vissza Schweitzer József óráira az 1970-es évekből: „[Szécsi József] hallgatta Schweitzer József óráit az Országos Rabbiképző Intézetben, amiket az első emeleti Díszteremmel szemközti órában [sic!] tartott, mindig kiszámítható, pontos időben. Előadásaira készült, egy füzetében minden órára jegyzetanyagot állított össze. A zsidóság történelmét adta elő, nagy hozzáértéssel, szeretettel. A történelmi előadásokat homiletika óra követte, vagyis beszéd-szónoklattan. A történelem óra végén mindig udvariasan megkért, hogy fáradjak ki a most következő óráról, a homiletikáról, melyen a rabbinövendékeknek is előadott egy beszédet. Erre igen nagy szükség volt, mert a hetvenes, kilencvenes években a Rabbiképzőben tanuló diákokban már hiányzott a nagy múltú elődeiknek megjelenése, kiváló és vonzó előadása.”[22]

Schöner Alfréd – aki követi majd Schweitzert a Rabbiképző élén – visszaemlékezése szerint hallgatóként lenyűgözőnek tartotta a maga nemében Schweitzer Józsefet.[23] Lendületével és humorával új színt hozott a Rabbiképző életébe. Schöner homiletikát, hagiografát, Jesaját, valamint egyetemes és magyar zsidó történelmet tanult Schweitzer professzortól.

A homiletikát, valamint a hagiografát (Ketuvim, a Héber Biblia harmadik egysége) és a kisprófétákat eredetileg Benoschofsky Imre oktatta. Miután 1970-ben elhunyt, óráit Schweitzer József vette át. A közel generációnyi korkülönbség szembetűnő volt Schöner számára: Benoschofsky, kiváló szónok, maga volt a „megtestesült nyugalom és a visszafogottság”, míg Schweitzer sokkal dinamikusabb módon, nagy átéléssel és lenyűgöző tudással tanította a tárgyait.

Benoschofsky homiletikaóráin a hangsúlyt a „saját kútforrásból” való szónoklatra helyezte, Schweitzer ezzel szemben fontosnak tartotta a források, a szakirodalom felhasználását is. A magyar neológia nagy szónokai, Löw Lipót és Immánuel, Hevesi Simon és mások kiadott beszédeivel is foglalkoztak, de Schweitzer kedvence Perls Ármin – elődje a pécsi rabbiszékben – kiemelkedő szónoki munkássága volt. Egy József körúti fényképésznél készített fotókat Perls hitszónoklatairól, és ezeket osztotta ki hallgatói között. Schöner Alfréd kiemelte még Lebovits József egykori mágocsi rabbi Magyar zsinagóga című prédikációgyűjteményét, valamint a Magyar Izrael című folyóiratban megjelent szónoklatvázlatokat is.

Schweitzer a Jesája prófétáról szóló kurzust Scheibertől vette át, aki egy torokműtét következtében időlegesen elveszítette a hangját, csak suttogni tudott. Schweitzer ekkor Scheiber módszerével tanított, hasonlóan nagy enciklopédikus tudással, a Scheiber által ajánlott és előírt irodalom alapján. Kiindulási pontjuk a klasszikus rabbinikus kommentált Biblia (a Mikraot gedolot) és néhány lexikon (mint az Olam ha-Tanakh) volt. Ezek feldolgozását mind Scheiber, mind Schweitzer elvárta, de a feldolgozáshoz segítséget is nyújtottak.

A magyar zsidó történelem, valamint az egyetemes zsidó történelem, Schöner Alfréd elbeszélése szerint, Schweitzer József „legfőbb tárgyai” voltak. Ezeket a kronológiai logika szerint felépített kurzusokat Schöner hat éven keresztül hallgatta. Schweitzer a bibliai történetet – Józsué könyvétől kezdve – bibliai forrásokat elemezve mutatta be. A 19. századi nagy történelemíró, Heinrich Graetz magyarul hat kötetben olvasható művét használta, mindig pontosan megadva, hogy melyik kötet melyik fejezetében olvasható a feladott tananyag. Emellett jelentős mértékben épített még két korábbi magyar rabbi munkájára: Kecskeméti Ármin irodalomtörténetére és Venetianer Lajos magyar zsidó történetére is. Mivel ekkoriban, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a Rabbiképző könyvtára „áttekinthetetlen, rendezetlen, nehezen megközelíthető” volt, ezért különösen nagy jelentőséget kaptak a hallgatók órai jegyzetei a tanulás során.

Az utód

Scheiber Sándor 1985. március 3-án hunyt el. Utóda, úgy tűnt, a nagy vetélytárs, Salgó László főrabbi, az Országos Rabbitanács elnökhelyettese, a Budapesti Rabbiság elnöke, országgyűlési képviselő, a Dohány utcai zsinagóga vezető rabbija, a Rabbiképző Sulhan arukh-tanára lehet. Néhány hónapig megbízott igazgatóként működött,[24] július 24-én bekövetkezett haláláig.

A június 14-én tartott tanévzáró ünnepségről szóló beszámoló szerint „dr. Salgó László mb. igazgató szólt arról, hogy a most elmúlt tanév nagyon szomorú volt a Rabbiképző Intézet számára. Dr. Scheiber Sándor igazgató, aki évtizedeken át vezette az intézetet, eltávozott az élők sorából. Pótolhatatlan veszteséget jelent a Rabbiképzőnek. Egész életét a zsidó tudománynak és az Intézetnek szentelte.”[25] Azonban a beszámoló utolsó bekezdése szerint – ahogy 1947-ben a végzős hallgatók nevében, úgy most a tanári kar nevében – „Dr. Schweitzer József, az Intézet tanára is felszólalt, megköszönte az [sic!] mb. igazgatónak, hogy sikerült zökkenésmentesen tovább vinni a munkát és az elkövetkező tanévben a tanári kar is mindent elkövet, hogy a történelmi jelentőségű Intézet továbbra is méltó reprezentánsa lehessen a magyar zsidó hagyományoknak és tudománynak.”

Schweitzer József ekkor már több éve Pesten szolgált rabbiként, előbb a Vasvári, ekkor a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában. Kinevezése az Országos Rabbiképző Intézet élére 1985 őszén viszont már egy következő fejezete mind Professzor úr életének, mind a Rabbiképző történetének.[26]

 

A szerző az OR-ZSE intézménytörténeti kutatócsoportjának munkatársa

[1] Kertész Péter: Nehéz zsidónak lenni, 2. kiadás, Budapest: Ulpiius Ház, 2011, p. 65. [Tamás Turán és Carsten Wilke]: The Rabbinical Seminary and the War Years: An Interview with Chief Rabbi József Schweitzer, in Tamás Turán és Carsten Wilke: Modern Jewish Scholarship in Hungary: The ’Science of Judaism’ between East and West, De Gruyter Oldenbourg, 2016, pp. 55–69.

[2] The Rabbinical Seminary and the War Years…, p. 56.

[3] A vészkorszak éveiről és rabbiképzős élményeiről lásd például az 1. jegyzetben megadott irodalmat. Lásd még: Biró Tamás: „A szívnek van két rekesze”: Interjú Schweitzer József professzorral a neológiáról, in Koltai Kornélia (szerk.): A szívnek van két rekesze: Tanulmánykötet Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 90. születésnapja alkalmából, Budapest: L’ Harmattan – Magyar Hebraisztikai Társaság, 2012, pp. 9–28.

[4] Frojimovics Kinga: Neológ (kongresszusi) és status quo ante rabbik Magyarországon 1869-től napjainkig: Archontológia (Az anyahitközségek rendjében), Budapest: MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2006, p. 105.

[5] György G. Landeszman: Ordained Rabbis, in Moshe Carmilly-Weinberger (ed.): The Rabbinical Seminary of Budapest 1877–1977: A Centennial Volume, New York: Sepher-Hermon Press, 1986, pp. 303–320.

[6] Schweitzer József: „Szolgák lettünk ma…” Az 1947. június 9-én megtartott rabbiavatáson az avatottak nevében elmondott beszéd, in Schweitzer József: „Uram, nyisd meg ajkamat”: Válogatott tanulmányok és esszék, Budapest: Universitas Kiadó – Judaica Alapítvány, 2007. Schweitzer Gábor: „Szolgák lettünk ma…”, Szombat online, 2021. 01. 29. https://www.szombat.org/hagyomany-tortenelem/szolgak-lettunk-ma-schweitzer-jozsef-jahrzeitjara.

[7] Schweitzer József: Hallgatóságunk munkássága a felszabadulás után, in Lőwinger Sámuel (szerk.): Az Országos Rabbiképző Intézet Évkönyve az 1943/44, 1944/45 és az 1945/46 tanévről, Budapest, 1946, pp. 63–64.

[8] Új Élet, 7. évf. 5. szám (1951. február 1.), p. 8.

[9] Új Élet, 8. évf. 28. szám (1952. július 10.), p. 2.

[10] Új Kelet, 44. évf. 4790. szám (1964. április 24.), p. 9.

[11] Új Élet, 17. évf. 18. szám (1961. szeptember 15.), p. 5.

[12] Schöner Alfréd: „A szétszakíthatatlan hármas kötelék” Prof. Dr. Schweitzer József, a pedagógus, a szónok, a tudós köszöntése (laudatio Schweitzer József díszdoktorrá avatásakor.) OR-ZSE korábbi honlap. Újra közölve in Schöner Alfréd: Szószék és katedra, Budapest: Wesley Kiadó, 2021, pp. 239–242.

[13] Új Élet, 7. évf. 38. szám (1951. szeptember 20.), p. 6.

[14] Schweitzer József: Őrszem Izrael háza fölött, in Kertész Péter: A könyvek hídja: Emlékfüzér Scheiber Sándorról, Budapest: Ulpius Könyvkiadó, 2005, pp. 49–53.

[15] Schweitzer: Őrszem…, p. 52.

[16] Új Élet, 17. évf. 2. szám (1961. január 15.), p. 6. Az Új Életben megjelent beszámoló szerint: „Az istentiszteletet követő baráti összejövetelen dr. Scheiber Sándor igazgató szavai után dr. Richtmann Mózes professzor tartott írásmagyarázatot.”

[17] Baruch Endre szóbeli közlése a cikk szerzőjének (2025. október 9.).

[18] Kertész Péter: Nehéz zsidónak…, pp. 126–127.

[19] Lásd még Landeszman: Ordained Rabbis… p. 317.

[20] Új Élet, 22. évf. 5. szám (1966. március 1.), p. 6.

[21] U. ott.

[22] Szécsi József személyes közlése jelen cikk szerzőjének, 2025. október 6.

[23] Schöner Alfréd személyes közlése jelen cikk szerzőjének, 2025. október 10.

[24] Például Új Élet 40. évf. 13. szám (1985. július 1.)., p. 3; 16. szám (1985. augusztus 15.)., p. 1. Oláh János: Új zsidó Plutarkhosz, Budapest: Gabbiano, 2020, p. 136.

[25] Új Élet 40. évf. 13. szám (1985. július 1.)., p. 3.

[26] Schweitzer József beszámolója erről az időszakról: Kertész Péter: Nehéz zsidónak…, pp. 127–136.