Rosenfeld gyümölcse

Egy nagykőrösi zsidó vállalat tündöklése és bukása

A 20. század eleji vidéki zsidóság a tradíció és a modernitás kettősségében élte mindennapjait. A helyi vállalkozások tevékenységükkel igyekeztek az európai progressziót lokális szinten megvalósítani, egyben megélhetést adtak a helyi, elsősorban paraszti lakosságnak. Mindennapi életvitelükben az ún. parasztzsidó életet élték. Ez azt jelentette, hogy hangsúlyt a vállalkozásaikra és nem a tanulmányaikra fektették.

Voltak azonban kiemelkedően jelentős vállalkozások, amelyek a külföldön látott mintát adaptálták ill. alakították a helyi körülményekhez. Ilyen kimagasló vállalkozás jött létre Nagykőrösön az 1910-es években. Gyöngyösön volt még hasonló gyümölcsfeldolgozó üzem, jelentősége azonban jóval kisebb volt.

Rosenfeld Miksa volt az alapítója, később igazgatója egy gyümölcs- és zöldség-nagykereskedésnek, amely Németországba és Svájcba is szállított Nagykőrösről és a környező falvakból friss magyar gyümölcsöt. Miksa 1926-ban fiatalon meghalt, ezután felesége Bruck Malvin tartotta életben a vállalkozást két fiával, Rosenfeld Sándorral és Palival, 1933-ban bekövetkezett haláláig. Igazi parasztasszonyként élt, csak neológ zsidó temetése demonstrálta identitását. Hat gyermeket nevelt, a két említett fiú mellett egyetlen lánya Rosenfeld Irén foglalkozott hasonló tevékenységgel, savanyítóüzeme volt Budapesten a Csaba utcában, ahol savanyúságot gyártottak. Az alapanyagokat Nagykőrösről szállították a budapesti üzembe.

Rosenfeld Sándor Nagykőrösön született 1884-ben. 1938-ban Ácsra magyarosította a nevét. Lánya a következőképp idézi fel emlékeit:„Az édesapám szikár, sovány ember volt. Nem volt különösebben intelligens, nem egy olvasós ember volt. Szeretett kártyázni. De jó ember volt. Engem is szeretett, elvitt néha a Lakner bácsi előadására színházba, amikor már Budapesten laktunk. Ő egy kicsit háttérbe volt szorítva a családon belül. Részt vett ugyan az anyukám barátainak rendezett író-vacsorákon, de nem nagyon kötötte le őt.”

Rosenfeld Sándor igyekezett külsőségekben figyelni arra, hogy úriasan öltözködjön. Szerette a csokornyakkendőt, az öltönyt és a fehér inget. Az üzemben is igyekezett így járni.

“A nagyapám halála után a két fiú, az édesapám és a Pali nagybátyám vették át a cég irányítását. Pali nagybátyám is egy paraszt-zsidó ember volt, és az édesapám Rosenfeld (Ács) Sándor is tulajdonképpen egy olyan típusú ember volt. Édesapám nagyon szorgalmasan dolgozott a részvénytársaságban. Hajnalban kelt, és ment a környékre gyümölcsöt vásárolni, Ceglédre, meg kisebb falvakba. Ő volt a fő bevásárló, meg irányította a csomagolást, szállítást. Mind a két anyai nagybátyám, Ernő és Lajos is részt vett a részvénytársaság munkájában, amennyiben Ők képviselték a céget Németországban, ahova a gyümölcsöt és a zöldséget szállítottuk. Ők ott fogadták az árut, és bonyolították az üzlet ottani részét. Svájcba is szállítottak. A specialitásuk az volt, hogy gyümölcsöt, zöldséget vásároltak Nagykőrös környékén, amit aztán sok-sok asszony csomagolt. Hűtővagonokban szállították Németországba, és nem tudom, még hova. Fehér hűtővagonok voltak, megkülönböztetett színük volt. Apukám elment reggel vásárolni, és hozta teherautóval az árut, az asszonyok már ott voltak az udvarban, és dolgoztak, alighanem még aznap vitték az árut a vasútra. Nagyon kellett sietni vele. Előfordult, hogy nem megfelelő minőséggel érkezett meg külföldre, ebből voltak viták a fizetés körül. Emlékszem ilyenre meg a levélváltásra. Olykor borzasztó haragos leveleket írtak. Mert ha nem jó minőségű az áru, nem lehet értékesíteni.

Az anyukám is bekapcsolódott a kft. munkájába, aztán pedig ő lett a családfenntartó. Agilis teremtés volt. Egyszer voltam is az anyukámmal még kisgyerekkoromban Svájcban, elvitt magával, valami üzleti tárgyalás volt, és oda mentünk. Kettesben voltunk anyukámmal. Emlékszem a hóra meg a sirályokra. Meg ott a szállodában ettem életemben először vajat kisgyerekkoromban, ott olyan finom vajaskifli volt.”

Egészen 1941-ig jól ment az üzlet. Akkor a kft. tönkrement. „A konkurencia tette tönkre. Volt Nagykőrösön egy másik nagykereskedő, a Benedek nevű cég [Benedek József és fiai gyümölcs-, baromfi- és tojáskiviteli üzem]. Ez a Benedek cég, akik borral is kereskedtek, úgy tette tönkre az édesapámat, hogy egy évben, amikor édesapámék borral is kereskedtek, a Benedek cég olyan alacsony áron bocsátotta közre a bort, hogy az édesapámék nem tudták eladni a sajátjukat, így a készleteik megmaradtak. Minden elveszett. Elárverezték a házat, a lovakat, a teherautót.”

A Rosenfeld család igazán jó módban élt Nagykőrösön, a gyümölcsfeldolgozó üzem jól jövedelmezett. A családtagok így jellemezték az ott megélt időszakot:

„A nagykőrösi ház egy csoda volt az én gyerekkoromban. Elég nagy ház volt, két részre volt osztva, az elülső szintet laktuk mi, a hátsó szintet pedig a nagymama és Pali nagybátyám. Ott, a mi részünkben volt egy hálószoba, egy gyerekszoba, egy szalonféle, és volt egy nagy ebédlő, amit sose használtunk, mert nagyon sötét volt. Alul voltak a mellékhelyiségek, nagy spejz, egy nagy konyha, meg volt ott valamilyen cselédszobaféle is. Oldalt volt egy lépcső, az vezetett föl a fürdőszobához. Az akkori viszonyokhoz képest modern bútoraink voltak, az ablakok nagyon szépek voltak, a házat beborította a vadszőlő vagy nemes szőlő, nem tudom. Arra emlékszem, hogy az ablakon ki lehetett nyúlni, és azt a szőlőt meg lehetett enni. Volt egy kis virágoskert, benne egy pici kis medencével, ami halaknak volt. Hatalmas nagy fák, azon gerlicék voltak, és nagy akácfák voltak, és azok alatt reggelizgettünk. Körben meg az udvar aszfaltozva volt, körbe lehetett a házat biciklizni. Az is egy kedvelt szórakozásom volt. És volt egy raktárépület-féle, ahol a gyümölcscsomagoló asszonyok dolgoztak, meg egy nagy pince, ahol a hordók álltak. Ott elég mozgalmas volt az élet. A ház Nagykőrös közepén volt, nagyon jó helyen, nagyon nagy terület volt. Egészen 1941-ig voltunk mi ott, amikor teljesen tönkrement a kft. Akkor költöztünk föl végleg Budapestre.”

A gyümölcsfeldolgozó egyedülálló volt a maga nemében, a cég tönkremeneteléig jelentős befolyással bírt a Nagykőrös környéki emberek életére.