Holokauszt-emlékművet avattak Székelyudvarhelyen
Május 19-én, a ma is élő Székelyudvarhelyről származó holokauszttúlélő, Gold Renée 96. születésnapján avatták fel Székelyudvarhely első állandó holokauszt-emlékművét a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium udvarán.
Fotók: Olti Angyalka
Megható, személyes hangulatú megemlékezésen avatták fel kedden délután Székelyudvarhely holokauszt-emlékművét a református kollégium Márton Áron térre nyíló boltívében. A Berze Imre szobrászművész által készített alkotás többszáz elhurcolt zsidó emlékét őrzi.
A megemlékezésen a város elöljárói, történészek, művészek és diákok mellett jelen voltak az egykori székelyudvarhelyi zsidó családok leszármazottai is, akik közül többen Izraelből érkeztek az eseményre. Az esemény elején felidézték: nyolcvan évvel ezelőtt „a kollaboráns hatalom rendeletére a városban és a környéken élő több száz zsidó személyt a legkönyörtelenebb módon összegyűjtötték a városközponti iskola tornatermébe, majd útnak indították őket a haláltáborokba.”
Az ünnepségen a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum diákjainak előadása sokak szemébe csalt könnyeket. A diákok Derzsi Dénes tanár vezetésével három dalt szereztek az elhurcolt székelyudvarhelyi zsidók emlékére. A szerzemények Dávid Béla történetét idézték meg, aki szabadidejében zenét komponált. Őt Auschwitzba deportálták. Szakács Paál István polgármester beszédében rámutatott, a férfi családjának emlékezete szerint a budapesti rádió is lejátszotta a férfi Nagypelyhekben hull a hó című dalát, ám ő életét vesztette a haláltáborban, és a dalból mára csupán a cím maradt fenn, ez alapján írták meg a pallós diákok az emlékező szerzeményt.
A polgármester kiemelte, Dávid Béla sorsa csak egy kiragadott példa a több száz hasonlóan szívbe markoló emberi történet közül, amelyeket kötelességünk emlékezetünkben megőrizni. Hozzátette, a diákok alkotása azt jelzi, hogy mi, az utókor, képesek vagyunk nem csupán emlékezni, hanem méltó módon megadni a tiszteletet azoknak, akiket elvettek tőlünk, és akiktől a mi városunk is elvett. A polgármester külön kitért Gold Renée történetére is. A Székelyudvarhelyen született nő 14 évesen látta meg Auschwitz-Birkenau kapuját, túlélte a holokausztot, és ma is él. Az általa elmondottaknak köszönhetően tudhattunk meg többet a tragédiáról mi, mai udvarhelyiek – emelte ki. Hozzátette: a dátumválasztás sem véletlen, hiszen május 19-én ünnepelte 96. születésnapját Gold Renée.
Izraelből érkezett a megemlékezésre Jakabovics György nyugalmazott építészmérnök is, akinek nagyszülei szintén Udvarhelyen éltek egykor, de Auschwitzból soha nem tértek vissza. Soha nem ismerhette meg őket – hangzott el a felvezetőben.
Jakabovics György beszédében arról beszélt, mennyit jelent számukra, hogy Székelyudvarhely közössége szembenéz a múltjával. A ti közösségetek, amely bátran szembenéz a múltjával, a helybeli zsidóság szörnyű sorsával a második világháború idején, és kész felelősséget vállalni, megérdemli a megbecsülésünket és szeretetünket – fogalmazott. A Haáz Rezső Múzeum igazgatója, dr. Miklós Zoltán az emlékmű jelentőségéről beszélve kiemelte: „A művésznek ez az alkotása alázatra tanít.”
Mint mondta, a boltív alatt elhelyezett alkotás nemcsak emlékeztet, hanem visszaadja az elhurcoltak nevét és emberi méltóságát is, hiszen az elhurcoltakra számot tetováltak, és onnantól kezdve többé nem szólították őket a nevükön. „Imre ezzel az alkotással visszahozta mindenkinek a nevét, hogy olvasható legyen. Visszahozta az emberséget, mert az az ember, akinek nincs neve, aki egy szám, az elveszítette a méltóságát.” A beszédeket követően a városvezetés és az áldozatok leszármazottai közösen leplezték le Berze Imre alkotását. Az emlékmű ezentúl állandó helyszíne lesz a székelyudvarhelyi holokauszt-megemlékezéseknek.
