Nemes Jeles László: Az antiszemitizmus orgiája söpör végig a Nyugaton
A filmrendező szerint a mozi átpolitizálódása miatt ma a Saul fia még az Oscar rövid listájára sem kerülne fel.
Nemes Jeles László (Fotó: Pozsonyi Janka)
Nemes Jeles László legújabb alkotását, a Moulint hétfőn mutatták be a cannes-i filmfesztiválon. Az Oscar- és Golden Globe-díjat nyert Saul fia rendezője negyedik nagyjátékfilmjét a francia ellenállás legendás alakjáról forgatta francia és német színészekkel a főszerepekben. Erről és az újjáéledő globális előítéletekről is beszélt a The Guardiannek adott interjújában, amelyben azt is kijelentette, hogy nem hajlandó elfogadni a filmipar „felső osztályának” kioktatását – szemlézte a hírt a hvg.hu.
Meg akartam őrizni az irányítást. Rendező akartam lenni, nem pedig valaki, aki egyszerűen csak végrehajt egy feladatot… Nehezen mondom azt, hogy »igenis, főnök«.
A rendező harmadik, Árva című filmje kapcsán kifejtette: úgy látja, egész Európa zsidósága árvává vált, részben a saját 19. századi döntései miatt, amikor „a zsidóságot hátrahagyva az asszimilációt választották”. Aztán erre jött rá még a holokauszt kataklizmája, amely szó szerint is árvává tette őket: „Másfél millió gyermeket öltek meg” – emlékeztetett.
Nem hiszem, hogy a holokauszt tapasztalata beépült volna Európa szövetébe. Van szégyen, de nincs megértés.
Nemes Jeles szerint a mozi átpolitizálódása miatt ma a Saul fia még az Oscar-rövidlistára sem kerülne fel. „Ma minden, ami zsidó, úgy van kezelve, hogy… senki nem nyúlna hozzá háromméteres bottal sem.”
A rendező úgy érzi, az utóbbi időben „egy kicsit” őt magát is kiközösítették, Árva című filmjét „Velencében figyelmen kívül hagyták”, és még a médiavisszhangjának egy része is „ideológiai álláspontról árulkodott”. Azt gondolja, emiatt nem talált amerikai forgalmazót a filmje: senki sem akart egy ilyen jellegű zsidó témához közel kerülni.
Az antiszemitizmus orgiája söpör végig a Nyugaton. Egy abszolút, szégyentelen antiszemitizmus-orgiáé – véli az Oscar-díjas filmrendező.
Nemes Jeles úgy látja, két tábor csap össze: a humanizmusé és az antihumanizmusé. Utóbbihoz szerinte olyan identitáspolitika tartozik, amely már nem egyéneket lát, hanem csak csoportokat; megszállottja a rassznak és egyfajta „puritán, moralizáló önigazultságnak”, amely szerinte elárasztotta a kulturális világot és az online teret.
„A zsidót mindig is valamiféle belső ellenségként ábrázolták, és szerintem ma a Nyugat belső ellenségeként megjelenő zsidó képe kezd olyan méreteket ölteni, mint az európai antiszemitizmus a nemzetiszocialisták hatalomra jutása előtt” – mondta azon filmesek és művészek kapcsán, akik Izrael kulturális bojkottját követelik.
„Hol voltak, amikor Bassár el-Aszad legalább 600 ezer embert ölt meg Szíriában? Hol voltak ezek a gyönyörű eszmékkel rendelkező emberek, amikor Jemenben gyerekek milliói szorultak ENSZ-élelmezésre?” – tette fel a kérdést, majd filmiparbéli kollégáinak is odaszúrt:
Tényleg milliomosok kioktatását kell hallgatnom erkölcsről a medencéik és luxusvilláik mellől?
