Engländer Tibort letartóztatják – Ideológia és önazonosság. Az 1953-as cionista per

Írta: Novák Attila - Rovat: Történelem

Novák Attila történész Ideológia és önazonosság. Az 1953-as budapesti cionista per című kötetének online bemutatóját, e hét csütörtökön 17.00-kor tartják. A kötet a Rákosi-korszak egyik utolsó politikai perét, az 1953-as budapesti cionista pert elemzi és mutatja be.

Novák Attila

Novák Attila részletesen feltárja az akkori illegális cionista mozgalom belső viszonyait és ideológiáját is, amellett, hogy magával a rendőri és jogi folyamat egyes lépéseivel is bőven megismertet. A magukat baloldalinak tartó és Holokauszt-túlélő magyar zsidó fiatalok kálváriájáról és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiadásában megjelent kötetről beszélget a szerzővel Pap Milán politológus, az MTKI tudományos munkatársa és Vári György irodalomtörténész és rabbinövendék, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár munkatársa.

Részlet a könyvből:

Néhány nappal később bekövetkezett az az esemény, amelyre a mozgalom tagjai már régóta számítottak, ám amely mégis teljesen váratlanul érte őket. Engländer Tibor 1953. január 28-án délután fél öt körül felment Kosály György lakására, akinek az asztalán (miközben Kosály kiment egy pohár vízért) egy indigót talált, amelyre láthatóan le volt gépelve az „illegális” szervezetről szóló (egyik) (fel)jelentés.[1] A beépített ember, Kosály György a cionista mozgalom vezetőségi tagja volt, aki már régóta jelenthetett a szervezetről az ÁVH-nak.

Engländer első dühében összetépte az indigót, és bedobta a papírkosárba, majd meggondolta magát: kivette, és papírba csomagolta azt. Megmondta Kosálynak, hogy ne jöjjön el az aznapi vezetőségi ülésre, majd Kosály odaadta neki azokat az újságokat, amelyeket aznap kapott az izraeli Az ülésen rajta kívül Forgács, Radó és Signer volt jelen. Engländer megmutatta az összetépett indigót, és átadta az újságokat Radó Miklósnak. Engländer minden bizonnyal nemcsak a Kosály-féle újságokat adta oda Radónak, hanem mást is, mert meghagyta számára, hogy másolja ki, amit az Itonba hasznosítani tud.[3] Forgács megpróbálta összerakni az indigót, de nem járt sikerrel. Ugyanakkor – vallotta később Signer Judit – az indigó bizonyos részeit el lehetett olvasni: „»

Körülbelül egy óra múltán lementek a Duna-partra, ahol találkoztak Kosállyal (bár Signer szerint Kosály – a kérés ellenére – már a matematikai intézetben is megjelent), és kifaggatták. Tagadta, hogy jelentett volna, és Weisz Magdára próbálta hárítani a felelősséget, mondván, ő írta a jelentést. Kosállyal közölték, hogy másnap este fél kilenckor fognak vele a Városligetben találkozni, ahol tájékoztatni fogják róla, hogyan látják az ügyet. Engländer , Forgács Jánossal pedig azt, hogy másnap fél kettőkor találkoznak, és összerakják az indigót. Engländer – Signer szerint – megjegyezte: „Ha holnap lebukom, akkor Kosály írt az indigóval.”[5]

Január 29-én, tehát másnap délelőtt Kosály felhívta Engländert, és arra kérte, hogy sürgősen menjen fel hozzá, hogy megmagyarázza a dolgokat. „A helyzet önmagában is furcsa és gyanús volt. Lementem az utcára, elmentem a Rottenbiller utcai trolimegállóig, és ott két úr odajött hozzám, és mondta, hogy szálljak be az autójukba” – mesélte Engländer évtizedekkel később, az 1990-es évek közepén.[6]

Engländert tehát letartóztatták. Tudta, hogy mire számíthat, hiszen tisztában volt azzal, hogy évek óta figyelik.

Az 1953. március 13-án jelentést író Seres László államvédelmi százados immár nagy biztonsággal jelentette ki, hogy negyvenhét személyt derítettek fel, és tizenegy személyt javasoltak beszervezésre. Javaslatot tett tizenkét személy őrizetbe vételére, és többek szüleinek Budapestről való kitelepítésére is. Kendi és Schmelzer mozgalmát a cionista mozgalom „szélsőséges fasiszta szárnyhoz” tartozónak nevezte.[7]

Engländer Tibort az ÁVH Budapesti Osztályára, egyben egyik budapesti börtönébe, a Belgrád rakpart 5. alatti épületbe vitték. Az előzetesben egyedül volt egy két emelet mélységben található, két méter hosszú és kevesebb, mint egy méter széles cellában. Deszkapriccsen aludt, a helyiségnek nem volt ablaka. A cellában megközelítőleg húsz centiméter magasan állt a szennyvíz, nem volt WC, és Engländernek a négyóránként egymást váltó őröktől kellett engedélyt kérni, hogy kimehessen elvégezni a szükségét. (Előfordult, hogy egy-két napig nem volt lehetősége meglátogatni a mellékhelyiséget.) A szintén letartóztatott Fényes István négysoros leoninust írt a börtönbeli állapotokról: „Hogyha a gyomrom zeng és zúg, kopogok, ez a jelzés, kuss az anyád, jön a fess, intelligens tizedes. Tiszteletet zengek, s ha szerencsém van, ki is enged, így nyerek én retiket, furcsa, de szép etikett.”[8]

De térjünk vissza január 29-re. Forgács arra utasította Radót, hogy az Engländertől átvett „imperialista sajtótermékeket” rejtse el a Baross utca 103. alatt található kirakat mögé (a kirakatoldal falazása meg volt lazulva, mögötte rés volt), hogy később esetleg felhasználhassák azokat.[9]

Január 29-én még volt egy Ivrit Moadon is (ez volt az utolsó összejövetele e héber nyelvi csoportnak), melyen többen is részt vettek.[10] Pénteken, január 30-án lett volna egy vezetőségi ülés, de ezen Engländer már nem jelent meg, hiszen a Belgrád rakparton raboskodott. Az Orczy téri megbeszélésen Kosály is részt vett. Forgács megijedt, és arra kért mindenkit, hogy akinél mozgalmi „holmi” van, tüntesse el. Így a Baross utcai kirakat mögé – a már ott található újságok mellé – gyömöszölték be a héber feliratú zászlókat, valamint néhány Itont (tizenegy darab gépelt ívet), indigót és egy pauszpapírból kivágott mintát is. Ezeket az államvédelem megtalálta, és 1953. február 6-án „felmutatta” Radó Miklósnak, felszólítva, hogy ismerje el a tettét. Radó két vallomásában különböző napokra datálta az újságok és a zászlók elhelyezését: február 6-i kihallgatása során január 29-re tette.

Engländer őrizetbe vételéről az ÁVH senkit sem értesített. Környezete lázasan kereste, így baleseti kórházakban is kutattak utána.[11] Az ÁVH Budapesti Osztálya január 29-én jelentést írt az „illegális cionista ifjúsági szervezkedésről”.[12] A részletes beszámolóban megállapították, hogy bár a mozgalom tagjai azt tervezték, hogy a Zsidó Gimnáziumban fognak toborozni, ez nem valósult meg, mivel féltek a lebukástól. A jelentés készítője három sejtet és huszonnégy tagot említett, valamint kitért a Bne Akiva (Mizrachi) tevékenységére és az önvédelmi szervezetre is. A beszámoló egyértelműen alátámasztja Engländer és társai erős alapokon nyugvó feltételezését, miszerint a beépített ügynök Kosály György volt: „A szervezkedésben egy jól képzett ügynökünk dolgozik, aki a tegnapi nap folyamán véletlen folytán dekonspirálódott. Az ügynök jelentéseit mindenben alátámasztja a ma délelőtt osztályunkra előállított Engländer Tibor vallomása.” A letartóztatotton kívül a szervezkedés „kiemelkedő” vezetői között említették Forgácsot, Fényest, Signer Juditot, Radót, Beck Tibort, Pikler Katalint, Pollák Tibort, Schőnberger Tamást és Szili Tamást.

Az ÁVH – közelebbről nem ismert okokból – csak bizonyos személyeket vett őrizetbe. Január 30-án Forgács Jánost, Fényes Istvánt és Radó Miklóst is elhurcolták. A letartóztatása előtti hét csütörtökén Forgács közölte a vezetőkkel, lebukása esetén Signer Judit fogja vezetni a mozgalmat.[13] A letartóztatottak többségét „cionista szervezkedés bűncselekménnyel” gyanúsították, és ennek alapján indították meg ellenük az eljárást.

Az eljárások során házkutatást tartottak, személyi motozást foganatosítottak, és környezettanulmányt készítettek – általában párttag vagy pártonkívüli házbizalmi, házmester vagy szomszéd segítségével. Ebben semmi rendkívüli nem volt, a hatóságok pusztán az állambiztonsági rutint követték.

Február 26-án Kovácsi Editet, Schmelzer Kornélt és Pollák Tibort is letartóztatták, utóbbinál a házkutatás során tőrt, gázálarcot, ólmosbotot, fékpuskát, lőlapokat is találnak. Schmelzerrel kapcsolatban „disszidálási kísérlet” bűntette is felmerült. Kovácsi ellen már február 17-én megindították az államvédelmi vizsgálatot.[14] Az ő esete kiemelkedik a többi közül, mivel évek óta nem volt aktív a mozgalomban, ugyanakkor a házkutatás során munkahelyéről, a Kohó- és Gépipari Minisztériumból hazavitt iratcsomót találtak nála. (Bár az eredeti házkutatási jegyzőkönyvben ezek nem szerepelnek, március 9-től már ezen információ birtokában folytatták a kihallgatást.)  A fent említett személyek letartóztatása előtt keletkezett anyagban, amely az ő neveiket emelte ki, és amelyben – Engländer és Forgács vallomásaira, valamint az ügynöki jelentésekre alapulva – javasolták az őrizetbe vételüket, a vezetői szerepre helyezték a hangsúlyt.[16] Az osztályvezető Sándor Imre államvédelmi őrnagy által készített anyag az „illegális kiszöktetésekre”, „disszidálási” segítségre, a szervezkedésre, az izraeli követséggel való kapcsolattartásra és – Schmelzer esetében – a két „illegális” cionista szervezet „egyesítésére” vonatkozó tényeket kriminalizálta. Pollák Tibor esetében „fegyverrejtegetés” bűncselekménye merült fel. [17] Érdekesség, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztériumban gépírónőként dolgozó Kovácsi Edit esetében ekkor még nem merült fel az államtitoksértés gyanúja, amely később a per elsőrendű vádlottjává tette.

Signer Juditot és Steiner Júliát (akinek a személye különös jelentőségre tett szert a hatóságok szemében) külön tartóztatták le. Signer Engländerék letartóztatása után az „illegális” sómér csoport vezetője lett, így őrizetbe vételével végképp megtörték a hatósági intézkedések következtében egyébként is szétesett mozgalmat.

Jegyzetek

[1] Engländer Tibor kihallgatása. Budapest, 1953. február 19. In: ÁBTL V-108606-2

[2] Radó Miklós kihallgatása 1953. január 30. In: ÁBTL V-108606/3

[3] 2 db angol nyelvű újság, 2 db angol nyelvű brosúra, 1 db héber nyelvű képeslap, 1 db magyar nyelvű és izraeli kiadású napilap és 1 db az izraeli követség által terjesztett bulletin. Radó Miklós kihallgatása. Budapest, 1953. február 6. In: ÁBTL V-108606/3

[4] Signer Judit kihallgatása. Budapest, 1953. június 11. In: ÁBTL V-112/014

[5] Signer Judit kihallgatása. Budapest, 1953. június 11. In: ÁBTL V-112/014

[6] Dr. Engländer Tibor  IV. kazetta. In: OSZK Történeti Interjúk Tára

(1996) Mozgóképkincs Gyűjtemény

[7] Összefoglaló jelentés. ÁBTL ÁBTL 0-17169

[8] Dr. Engländer Tibor  IV.kazetta. In: OSZK Történeti Interjúk Tára

(1996) Mozgóképkincs Gyűjtemény

[9] Radó Miklós kihallgatása. Budapest, 1953. február 6. In:  ÁBTL V-108606/3

[10] Radó Miklós kihallgatása. Budapest, 1953. január 30. In: ÁBTL V-108606/3

[11] RM kihallg. 1953. február 3.  In: ÁBTL V-108606/3

[12] Ikt.sz: 1-1812/53  (kézzel: 80/1271/53). In: ÁBTL V- 108606/3

[13] Radó Miklós kihallgatása. Önvallomás. 1953. február 10. körül. In: In: ÁBTL V-108606/3

[14] ÁVH Budapesti Osztály. Vizsgálati Alosztály. In: ÁBTL V- 108606/3

[15] In: ÁBTL V- 108606/3

[16] Államvédelmi Hatóság Budapesti osztály.  Szigorún titkos.Ikt.sz: 1-3061/53 Tárgy: őrizetbe vételek . Az illegális cionista szervezkedés ügyében. In: ÁBTL V- 108606/3

[17] Budapest, 1953. február 27. In: ÁBTL V-108606/4

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]