„A turauszás nem önsanyargatás, hanem nagyszerű élvezet”

Emlékezés Dr. Lázár Károly zsidó orvosra, a nyíltvízi hosszútávúszás bajnokára

Izgalmas sportesemény tartotta lázban Magyarország úszótársadalmát 1925 júniusában. Egy bőrgyógyász ugyanis fejébe vette, hogy aznap Esztergomból leúszik a Dunán egészen Budapestig. 72 kilométert egyhuzamban, pihenés nélkül megtenni a hideg vízben komoly kihívás még ma is, csakhogy Dr. Lázár Károly régóta készült erre az alkalomra, hiszen életét orvosi pályája és családja mellett szeretett hobbijának, a nyíltvízi hosszútávúszásnak szentelte.

Sőt több volt ez valamiféle hobbinál. Igazi szenvedély, melynek gyerekkora óta hódolt. Családnevét már fiatalon megváltoztatta Kleinről Lázárra, de gyakorta használta a Labori vezetéknevet is, mert mint „diák, a saját nevemen nem vehettem részt a versenyeken.” Nem hagyta el azonban zsidó hitét, melyben nagy szerepe lehetett két nagybátyjának, Klein József és Klein Dezső rabbiknak. Az úszóversenyeken sorra dobogós eredményeket ért el. A Magyar Úszó Szövetség első folyambajnokságán 1913-ban harmadikként végzett, megelőzve például Komjádi Bélát, a magyar vízilabdasport jeles alakját. Sokszor váltott klubbot, megfordult az MTK, a MUE és a MAFC gárdájában is. Utóbbi csapatban ismerte meg talán Hay Pál vízipólóst, akiről Bíró Dániel írt korábban kiváló cikket, illetve itt vette őt szárnyai alá Donáth Leó, a Nemzetközi Úszószövetség későbbi főtitkára is.

A magas, atlétatermetű Lázár azonban nemcsak sikeres úszó volt, hanem jólmenő orvos is. Még 1919-ben nevezték ki a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem élettani tanszékének intézeti orvosává. Pozíciójában mégsem maradhatott sokáig. Ugyanazon év augusztusában, más zsidó felekezetű társaihoz hasonlóan, eltávolították az egyetemről, mivel a Tanácsköztársaság alatt állítólag „kommunista-bolsevista propagandát űztek az egyetem és egyéb helyen vagy (…) nyíltan ezen irányhoz csatlakoztak szóval vagy tetteikkel.” Legalábbis a jegyzőkönyv szerint. A korszerűen felszerelt Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Közkórházának alorvosaként praktizált tovább, majd 1925-ben hivatalosan is a húgy- és ivarszervi bántalmak, illetve a bőr- és bujabetegségek szakorvosává vált. Megnyitotta saját rendelőjét a Rákóczi téren, ahonnan előbb a Rákóczi útra, majd a Városház utcába költözött át. A bőrápolás tankönyve címmel könyvet írt, ami olyan ismertté vált rövid időn belül, hogy azt később még a nemzetközi tudományos szaklapok is megdicsérték.

Így jutunk el aztán 1925-ben ahhoz a hűvös júniusi reggelen Esztergomba, ahol Lázár már hajnal óta ébren volt, hogy felkészüljön a nagy kalandra. Az út egy részét már ismerte, egy évvel korábban ugyanis Visegrádról úszott a fővárosba, a később bombamerénylet gyanújába keveredett Vass Titusszal. Csakhogy az igazán szeszélyes szakasz pont a számára még ismeretlen Dunakanyar volt. Az akadályokat, a 13-14 fokos gyors sodratú, hömpölygő folyót, végül sikerült leküzdeni: a 72 kilométer hosszú víziutat, amelyről a Nemzeti Sport részletes tudósítást közölt, 11 óra 40 perc 10 másodperc alatt teljesítette. A margitszigeti célban már a felesége és barátai fogadták a kihűlt kalandort, akinek még az épp ott tartózkodó Horthy Miklós kormányzó is gratulált.

Lázár mégis megmaradt szerény embernek. Az Egyenlőség zsidó folyóiratnak adott nyilatkozatában is csak mellékesen jegyezte meg: „én különben orvos vagyok.” Ennek ellenére Lázár a nyíltvízi hosszútávúszás hangos szószólójává, élő apostolává vált. Nem győzte hangsúlyozni, hogy „a turauszás nem önsanyargatás, hanem nagyszerű élvezet.” Szorgalmazta a Dunában való úszást a gyakorlott úszók számára, és a folyóban tartandó versenyek, edzések megszervezését. Részt vett emellett több Balaton-átúszáson, 1925-ben és 1926-ban is másodikként végzett. Meghívták a Mainz és Koblenz közti 102 kilométeres rajnai távúszásra is, csakhogy Lázár régóta dédelgetett álma valójában a La Manche csatorna átúszása volt.

Mindeközben nem hagyott fel orvosi hivatásával sem. A város szívébe tette át rendelőjét, méghozzá a Petőfi Sándor utca 16. első emeleti helyiségébe, Harnik Helénának orvosi kozmetikai intézetébe. E mögött nemcsak szakmai megfontolás húzódott. Harnik Ignác pesti kereskedő lánya, az egyre népszerűbb orvos-kozmetikus Heléna történetesen Lázár felesége volt. Még 1919-ben kötöttek házasságot, ahol a férj tanúja a házassági bejegyzés szerint az emigráns Bartók Béla és Molnár Ferenc későbbi orvosa, Dr. Lax Henrik belgyógyász volt. Harnik Heléna az ország népszerű folyóiratainak vendégszerzőjeként vált ismertté, színészek és tanulni vágyók egyaránt jártak a szalonjába, a szépségápolás praktikáiról írt könyvét pedig a rádióban is felolvasták.

Lázár grandiózus terveinek a politikai események vetettek véget. 1944-ben Magyarország német megszállás alá került, rendelet jelent meg a zsidó orvosok praktizálásának és kamarai tagságának korlátozásáról, megkezdődött a zsidók összegyűjtése, majd deportálása különböző haláltáborokba. Lázár Károlyt 1944 márciusában deportálták, hogy orvosként dolgoztassák Lengyelországban, a varsói gettó romjaira épült koncentrációs táborban. Innen a szovjetek közeledése miatt gyalog hajtották át őket Nyugat-Lengyelországba, majd onnan vonattal vitték Németországba. Július 28-án négyezer fogoly indult útnak, kiknek közel fele odaveszett a négynapos, megerőltető menetben. Lázár kiéhezve jutott Dachauba, ahonnan a mühldorfi kényszermunkatáborba vitték tovább. Zubbonyán a 89477-es fogolyszám szerepelt. Mühldorfban nehéz fizikai munkát kellett végeznie az őrök kegyetlenségei közepette, amit már nem bírt el legyengült teste. Dr. Lázár Károly 1945. április 2-án, a tábor kiürítése előtt alig három héttel halt éhen, tífusztól gyötörten.

Felesége, Harnik Heléna a budai Szent Erzsébet kórházban húzta meg magát, ahol kórlapjára súlyos gyomorvérzést vezettek fel, hogy maradhasson. Az utolsó hónapokat más bujkálókkal együtt a kórház pincéjében vészelte át. A háború végével rövid ideig még az országban maradt, majd lányához költözött ki az Egyesült Királyságba. Károly és Heléna egyetlen lánya, Teréziát még időben sikerült kiküldeni Birminghambe tanulni. 1945-ből fennmaradt a nemzetközi keresőszolgálathoz kézzel írott levele, melyben édesapja hollétéről érdeklődött. Megható soraiban még érződik a remény, hogy apja megélte a tábor felszabadítását.

Röviddel a háború után kétnapos emlékversenyt szervezett a Magyar Magánalkalmazottak Úszó Egyesülete (MUE) Lázár Károly emlékére, neve aztán lassan a teljes feledés homályába merült. Amikor 2025-ben neve felkerült a holokauszt MTK-s áldozatainak emléktáblájára, csak egy elfeledett név volt a táblán szereplő többi közt. Teljesítménye és tragédiája azonban méltóvá teszi arra, hogy megismerjék őt mások is.