„A Ti zsidó lelketekben, a Ti igaz magyar szívetekben…”

Írta: Huszár Mihály - Rovat: Történelem

Dr. Lőwy Adolf, Marcali utolsó főrabbija

Dr. Lőwy Adolf rabbit, bölcsészdoktort – akiről nem maradt fönn fénykép – 1938. október 23-án avatták főrabbivá, a marcali neológ anyahitközségi kerület életében jelentős és emlékezetes beiktatási ünnepségen. Székét – hálával és köszönettel – a magyarországi rabbik közül az utolsók között foglalta el. A felavatást Dr. Winkler Ernő (1894-1944) nagykanizsai főrabbi vezette.

Ilonka_Zsidótemplomnál_1932aug5_javrt15

A marcali zsinagóga fényképe (1932 augusztusában, Szabó Béla gyűjteménye). A templom előtt álló három személy: Hikman Ilona; Braun Franciska és Braun Erzsébet. Ez az egyetlen kép, amelyen kinagyítva el lehetett olvasni a zsinagóga kapuja feletti feliratot: “Mert az én házam neve az imádság háza lesz minden nép számára.” (Jesaja 36,7)

Dr. Lőwy Adolf 1912. augusztus 15-én született Tokajban. Apja Lőwy Dezső, édesanyja Weisz Regina volt. A gimnázium után egyetemi tanulmányait az Országos Rabbiképző Intézetben és a budapesti Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. Az Országos Rabbiképző Intézet Alapszabályában, 1877 óta az szerepelt, hogy azután avatnak rabbivá valakit, ha előzőleg négy éven át tanult a Pázmány Tudományegyetemen, majd a doktorátust is megszerezte. Komoróczy Géza azt írta, hogy „az emancipációtól számított 60-65 év folyamán a neológ rabbikar körülbelül 75 százaléka a legmagasabb egyetemi végzettséggel került kisebb-nagyobb hitközségekbe szerte az országban, műveltsége a zsidó társadalom kulturális modernizációjának – iskolázás, stb. – mozgató erejét jelentette.

Lőwy Adolf 1934-ben került Marcaliba, ahol valószínűleg rabbi-helyettesként kezdte meg a szolgálatát, „Pásztora lettem ennek a gyülekezetnek, melyben négy esztendő óta hirdetem a Te igédet Istenem” – írta székfoglaló beszédében. A forrásokban Lőwy rabbivá avatásának a dátumát szintén 1938-ra teszik, miután a doktorátusát megszerezte, így bekerült aközé a 278 rabbi közé, akik a tudományegyetemen végeztek. A „doktor-rabbik” – hitközségi tevékenységük mellett – irodalmi munkásságukkal bővítették mind a zsidó, mind a magyar horizontot Eötvös József szellemében. Lőwy Adolf 1936-ban A vízözön Kelet irodalmában címmel publikált, majd 1937-ben, Eduard Mahler orientalista, egyiptológus, akadémikus születésének 80. jubileumára összeállította műveinek bibliográfiáját (Mahler- Emlékkönyv).

A székfoglaló örömteli napját beárnyékolta az a tény, hogy a zsidó elemi iskola, amelyet még Marczali Mihály (1824-1889) főrabbi, a neológ zsidóság jeles alakja, Lőw Lipót tanítványa 1852-ben alapított, és ahova keresztény tanulókat is szívesen beírattak, kénytelen volt bezárni.

A marcali zsinagóga egy korabeli képeslapon

A marcali zsinagóga egy korabeli képeslapon

Az új főrabbi beszédének (A hatszárnyú szeráf) központi témája Jezsajás próféta látomása volt, amelyben a Hatszárnyú Szeráfokban látta az igaz pap ideálját. Alázatosnak, elnézőnek, tisztának, az ifjúság barátjának kellett lennie. A vallási tartalom, a Tóra szeretete mellett, a hazaszeretet kihangsúlyozása volt a másik fontos része a prédikációjának, amikor azt tanácsolta a zsidó ifjúságnak, hogy adják oda mindenüket, szívüket, „ha kell, meghalni egy szebb, boldogabb Magyar Jövendőért, mint testvéreid, akik talán más templomban imádják mindannyiunk szent, közös egy igaz Istenét. S bár mi most a megalázottak csapata vagyunk, a meggyötörtek vádolt és hajszolt serege, ha üt az óra, hogy meg kell védenünk a magyar határokat és visszaszerezni az összes régi területeinket, akkor mi ott leszünk mindnyájan és én is, mint hazám felesküdött tábori papja, ott fogok állani Veletek, hogy megvívjuk a magyarság nagy és igaz harcát.”

Tanulságosak azok a sorok is, ahol azt írja: „ha ideig-óráig kétségbe vonják vérünkkel és verejtékünkkel kiérdemelt emberi jogainkat, vegyétek ezt is tudomásul, keserűség és viszonosság nélkül. Mert nekünk nem kell átértelmeznünk sem zsidóságunkat, sem magyarságunkat, sem a nemzetet, sem a törvényt.” Az avatóbeszéd végén az Isten áldását kérte önmagára, „hogy szent tudományod szellemében vezérelhessem e sokáig pásztor nélkül szűkölködött, elszéledett nyájat”; „közös édesanyánkra, Nagymagyarországra”; „a legelső Magyar Emberre [Horthy Miklós kormányzó – H. M.]; a község és járás összes vallásfelekezeteire, egyházára és templomára, papjaira és híveire.  

Amikor 1944 tavaszán a marcali izraelita hitközség Marcaliban lakó tagjait összeírták, ott találjuk a főrabbinak és családtagjainak a nevét a 107., 108. és 109. szám alatt. „Dr Lőwy Adolf – 1912- ker. rabbi – egyetem-főiskola; Dr. Lőwy Adolfné – 1917 – háztb. – kereskedelmi; Lőwy András Péter – 1941 – gyermek – —-.” 1944. június 6-án a marcali közösség a főrabbi vezetésével végighaladt az Erzsébet királyné (ma, Petőfi) utcán a szecessziós zsinagógától a vasútállomásig, ahonnét Tabra, a gyűjtőgettóba kerültek, majd Auschwitzba vitték őket marhavagonokban. A visszaemlékezők szerint a vidéki rabbik jó pásztorként vigyáztak nyájaikra, és az állandó életveszély ellenére „lelket öntöttek a kétségbeesettekbe, hitet és reményt tápláltak a szívükbe”.  Dr. Lőwy Adolf túlélte a haláltábort, majd kényszermunkásként – vagy már felszabadítottként, a hazafelé vezető úton – az ausztriai Günskirchenbe került, ahol 1945. április 20-án halt meg.

Marcali emlékmű (Zsirai Tibor)

Neve 1990 óta a marcali második világháborús emlékművön, 2014. november 14-e óta az ELTE Trefort-kerti emlékművén szerepel a 71 deportált rabbi-doktor, a mártírhalált halt 89 magyar rabbi neve között. Ott olvasható marcali elődje, Dr. Enten Manó (1886-1944) kassai főrabbi neve is. Az 1938-ban beiktatott nyolc neológ és status quo ante rabbi közül egyedül Dr. Bernáth Miklós (1883-1963), a Bosnyák téri (ma zuglói) körzet rabbija élte túl a vészkorszakot.[1]

Lowy Adolf mem

Löwy Adolf neve az ELTE Trefort-kerti emlékművén

Lőwy főrabbi 1938-as beiktatási beszédében elhangzott mondatai tragikus módon sohasem teljesülhettek. „Mi magyarok vagyunk. Magyar földön születtünk, magyar dalt daloltak anyáink bölcsőink felett és az édes magyar földben akarunk nyugodni őseink mellett.”

 

Emlékéből fakadjon Áldás!

 

FORRÁS:

 

A Marcali-i Izr. Hitközség Marcaliban lakó tagjai. 229 nevet tartalmazó lista. é. n. [1944]. Másolat. Marcali Múzeum Adattára.

Dr. Lőwy Adolf főrabbi beiktatási ünnepének forgatókönyve. é. n. [1938]. Másolat. Marcali Múzeum Adattára. 1-2.

Dr. Lőwy Adolf: A hatszárnyú szeráf. Székfoglaló beszéd Marcaliban. Gewürz Ferdinánd könyvnyomda. Budapest, 1938.

Egri Oszkár: „Mártírokká lettek a papok”. A holokauszt során elhurcolt és meggyilkolt rabbik emlékére. In: Új Élet. 2004. április 15 – június 15.

Frojimovics Kinga: Neológ (kongresszusi) és status quo ante rabbik Magyarországon 1869-től napjainkig. Archontológia (Az anyahitközségek rendjében). MTA Judaisztikai Kutatóközpont. Budapest, 2008.

Komoróczy Géza: Egyetem, zsidók, judaisztika. Mire emlékezünk? In: Élet és Irodalom. 2014. december 19. 22-23.

Marczali Henrik: Emlékeim. Múlt és Jövő Kiadó. Budapest, 2000.

http://emlékhely.btk.elte.hu/profile/dr-lowy-adolf/

 

 

 

[1] FROJIMOVICS, 2008. 52. A marcali főrabbi mellett meghalt az üldöztetésben: Dr. Klein József (rabbi, Baja); Dr. Takács Pál (segéd-rabbi, Buda); Dr. Deckner Gábor (rabbi, Zsidókórház); Dr. Silberstein Adolf/Áron (főrabbi, Hódmezővásárhely); Dr. Náthán/Nathan Nándor (főrabbi, Léva); Dr. Tennen Béla (rabbi, Lippa).

Címkék:2015-11

[popup][/popup]