100 éve történt: Winston Churchill Palesztinába látogat

Írta: Lee Pollock - Rovat: Izrael, Történelem

„Egy zsidó nemzeti otthon Palesztinában áldás lenne az egész világnak.”

Winston Churchill Tel Avivban, 1921. (Forrás: The Pritzker Family National Photography Collection at the National Library of Israel)

1921. március 24-én éjszaka vonat érkezett Kairóból a frissen alakult palesztin brit mandátumterület délnyugati határán fekvő Gázába, a városba, ahol abban az időben 15.000 arab és néhányszáz zsidó élt. A mandátumot a Népszövetség San Remó-i konferenciája egy évvel korábban ruházta Nagy Britanniára.

A vonaton három fontos brit személy utazott. Közülük Sir Herbert Samuel veterán zsidó liberális (és cionista) politikus volt, akit a mandátumterület első főbiztosának neveztek ki. A másik T. E. (Arábiai) Lawrence ezredes, akinél jobban talán senki sem ismerte a Közel-Keletet.

A harmadik utas az ugyancsak veterán Winston Spencer Churchill volt, akit egy héttel korábban neveztek ki gyarmatügyi miniszternek. Az ő feladatköréhez tartozott a palesztinai és mezopotámiai mandátumterület felügyelete.

Churchill, Lawrence és Abdullah jordániai király a kormányzói palota kertjében

Churchill, Samuel és Lawrence csaknem három hetet töltöttek Kairóban. Magas rangú brit hivatalnokokkal tárgyaltak a nemrég még az oszmán török birodalomhoz tartozó területek átalakításáról és új arab királyságok létrehozásáról Irakban és Transzjordániában.

Churchill nyolc napot töltött Palesztinában; ez volt az egyetlen hivatalos látogatása a Szentföldön. Már korábban rokonszenvezett a nemzeti otthon megteremtésére irányuló zsidó törekvésekkel, amit Nagy Britannia a Balfour-nyilatkozatban üdvözölt 1917. novemberben. Támogatását némileg fékezte, hogy fenntartásai voltak az új mandátumterület kormányzásának magas költségei miatt, és kétségei a zsidó közösség és a jóval népesebb arab szomszédok békés együttélését illetően.

Kétségei ellenére Churchill csodálatát a zsidó nép irányában és támogatását a cionizmus felé látogatása során szerzett tapasztalatai mit sem csökkentették. A kormányzati palotában lakott; ott fogadta az arab és zsidó küldöttségeket. Tehetséges amatőr festő volt, így arra is szakított időt, hogy megörökítse a csodás naplementét a város fölött; a festmény ma is a család birtokában van.

Churchill festménye a jeruzsálemi alkonyatról

Március 27-én az Olajfák hegyén felavatta az új brit katonai temetőt. Következő nap találkozott Abdullah emírrel, az újonnan trónra lépett transzjordániai királlyal, hogy csillapítsa annak a tömeges zsidó betelepüléssel kapcsolatos aggodalmát. Churchillnek nem sikerült tökéletesen megnyugtatnia őt, de abban egyetértettek, hogy a zsidó letelepedés a Jordántól keletre nem megengedhető.

Két nappal később fát ültetett a Szkópusz-hegyen, a leendő Héber Egyetem területén. Az egybegyűlt előkelőségek előtt tartott beszédében elmondta: „Teljes szívemmel támogatom a cionizmus ügyét. Zsidó otthon megteremtése Palesztinában az egész világ számára áldást jelentene.”

Másnap a Palesztinai Arabok Kongresszusának küldöttségét fogadta, akik átadták neki 35 oldalas tiltakozásukat a cionista tevékenység miatt, tele antiszemita közhelyekkel: „A zsidók összetartanak és összeférhetetlenek. Előjogokat és előnyöket fognak élvezni az országban, de cserébe semmit nem nyújtanak.”

Churchill erőteljesen visszautasította állításaikat, mondván: „Nyilvánvaló, hogy a zsidóknak szükségük van nemzeti otthonra, ahol sokan közülük együtt élhetnek. És hol másutt lehetséges ez, mint Palesztinában, amivel szoros és mély kapcsolatot tartanak fönn immár háromezer éve?

Herbert Samuel és Churchill fát ültetnek a Scopus hegyen

Churchill a következőket mondta a zsidó küldöttségnek: „A cionizmus ügye sok olyan dolgot hirdet, ami nem csupán a zsidóságnak, hanem az egész világnak kedvező; jólétet és fejlettséget hoz az arab lakosság számára.”

Még mielőtt március 30-án este visszatért volna Kairóba, felkereste a tizenkét évvel azelőtt alapított Tel-Avivot, ahol Meir Dizengoff polgármester fogadta, és Risón Lecijón mezőgazdasági települést.

Hazatértét követően beszédet mondott a brit alsóházban: „Bárki, aki látja a zsidó telepeket, meggyőződhet az ott folyó munka eredményéről, amit a barátságtalan természeti körülmények között értek el, terméketlen talajon.”

Churchill azt remélte, hogy a palesztinai zsidóság – és az általa elképzelt, egyszer megvalósuló zsidó többségű álam – békés és eredményes kapcsolatokat fog ápolni arab szomszédjaival. Száz év elteltével elmondható, hogy ezek a remények nem igazán váltak valóra. Most talán javul a kapcsolat az öböl-menti államokkal. Mindazonáltal az egykori mandátumterületen belül élő emberek viszonya kihívásokkal teli és bizonytalan.

blog.nli.org.il – Bassa László

támogatás
Pop up banner

Címkék:cionizmus, Palesztina, Tel-Aviv, Winston Churchill

[popup][/popup]