Wass Albert gyermekrajz verseny és társaik
Wass Albert bonyhádi kultuszáról

Képünk illusztráció (Forrás: MTI archív)
Elgondolkodtató írás jelent meg a Szombat honlapján Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének Wass Albert szobra előtti, minapi beszédével kapcsolatban.
„Az országgyűlés elnöke, az ország harmadik közjogi méltósága gyűlölködő, ellenségkereső, egyértelműen antiszemita utalásokkal átszőtt beszédet tartott egy antiszemita író, Wass Albert bonyhádi szobránál” – áll a cikkben.
Magyarország első köztéri Wass Albert szobrát Bonyhádon avatták fel 20 éve. Amúgy a legnagyobb irodalmi alkotóink közül csak a város múltjához köthető Petőfi Sándornak és Vörösmarty Mihálynak van szobra Bonyhádon. Wass Albertnek korábban soha, semmi köze nem volt a városhoz. A Wass szobor állítását politikai indíttatásból, a jelenlegi kormánypárt helyi, majd később országos hatáskörű politikusa, a székely családból származó Potápi Árpád kezdeményezte, szervezte. Azóta a város vezetői és különböző szintű kormánypárti politikusok a „Wass napok” keretében minden évben megkoszorúzzák a szobrot az író január 8-i születésnapja alkalmából. „Wass Albert Kör” is alakult, a kultusz jegyében pedig – egy ideje már – évente, járási gyermekrajz versenyt is szerveznek az antiszemita író műveihez kötődően.
Történik mindez Bonyhádon, ahonnan 1944-ben pusztulásba vitték a város teljes magyar-zsidó lakosságát, közel 1200 embert.
A Wass kultuszt szervező városvezetők aztán a holokauszt emléknapon a holokauszt emlékművet is megkoszorúzzák, a történelmi – egyébként elég romos állapotú – zsinagóga előtti téren. Olyan ez, mintha a város egyszerre tisztelegne Káin és Ábel előtt.
Idén, a Wass megemlékezésen a város kormánypárti vezetése mellett megjelent többek között a székelyföldi Madéfalva polgármestere, a vármegyei önkormányzat elnöke, alelnöke, a főispán és a járási hivatalvezető, valamint a kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára. Valamennyien politikusok. Az alkotó irodalom és az irodalomtudomány nem képviseltette magát. A koszorúzás kiemelt szónoka Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke volt. Az író munkásságát és szerepét méltatva a szónok kijelentette: művei példát mutatnak a nemzeti értékek iránti hűségből, emberségből és kitartásból. Wass Albert műveiben is nyomon követhető antiszemitizmusát tagadta, illetve antikommunizmusnak állította be. Nem hiányzott a beszédéből a „kunbélázás” és az aktuális új ellenségek, a kit kell gyűlölnünk kijelölése sem.
Bonyhádon és környékén a második világháborút követően sok erdélyi, illetve bukovinai székely menekült talált új otthonra. A bonyhádi és országos Wass kultuszt közülük sokan magukévá tették, pedig az erdélyi feudális arisztokrata író élete és a történelem által meggyötrött, mindennapi létéért küzdő, otthonukból elüldözött bukovinai emberek élete mintha nem is ugyanazon a bolygón folyt volna.
Mitől válhatott hát mégis oly népszerűvé a bonyhádi székelység körében Wass Albert és kultusza? Talán a szép erdélyi tájak leírása, a közös anyaföld, az oda- és együvé tartozás érzése teszi őt és regényeit vonzóvá. Talán megvallott hazahűsége – bár ez az úri Magyarországhoz való hűség volt mely a székelységnek nagyon sok szenvedést is okozott. Talán azt találják vonzónak, hogy élete döntő hányadát ő is távolban, múltja által üldözöttként élte le. Mindez eltakarhatja antiszemitizmusát, melyet a bonyhádi székelyek generációi már csak idekerülésük ideje és életkoruk miatt sem élhettek át – meg hát nekik is megvolt a maguk szenvedéstörténete. Ma pedig azt látják, tapasztalják, hogy a hatalom – ugyan saját politikai céljait követve – kiemelten támogatja határon túl élő testvéreiket, kultúrájukat, amihez kellenek sajátnak érzett szellemi alkotók, például írók is.
Egy helybéli írta nekem mind erről:
„Az antiszemitizmus egy súlyos vád. Elhasználni ezt a fogalmat legalább olyan veszélyes, mint a valódi antiszemitizmust nem megnevezni. Tisztelettel kérdezem, mi alapján állítja, hogy Wass Albert antiszemita lenne? Hiába nem járt és nem élt Bonyhádon, a betelepült székelyek számára így is lehet fontos, megbecsült író.”
Természetesen a bonyhádi székelyeknek és bárki másnak joga van szabadon olvasni Wass Albert műveit, még szeretni is, akinek tetszik. De egy nacionalista, antiszemita írónak nem szabadna egy demokráciában kultuszt teremteni, különösen nem a tiszta, ártatlan gyermekek körében.
A Wass Albert munkásságában fellelhető nagyon sok antiszemita megnyilvánulásból most csak néhányat idézek. Ezek 51 évnyi munkásság alatt láttak napvilágot, de az idők során antiszemitizmusa semmit nem változott.
1942: A Szamosvidék hetilapban, “Modern hazaárulók” címmel írta: „Minden ember, aki magát magyarnak vallja s átérzi a nemzet mai küzdelmének súlyos felelősségét, vegye föl a harcot az árdrágítók, a halmozók, a zugkereskedők, a csempészek és a nemzet sok más lappangó ellenségeivel. Lökje ki magából a társadalom a rémhírterjesztőket, a mindent-jobban-tudókat, a szabotálókat, a leleményes zug-üzletkötőket, dísz-gojokat és egyéb rákfenéit az emberi felelőtlenségnek, melyek megmételyezik a levegőt és kerékkötői sorsunk jobbrafordulásának”.
1943: Részlet „A kastély árnyékában” c. regényéből: “- Majd fel nem dőtöttek tetves zsidai, istenit az anyjuknak – szólt hátra Pista a bakról, s mindjárt a véleményét is leszögezte az egész kulturkérdésben – hogy maradtak volna ezek is az anyjuk keserűségében, ahol voltak, csak bajt csinálnak az embernek”.
1944-ben, a kolozsvári Ellenzék c. lapban megjelent Wass Albert cikke Patkányok honfoglalása címmel. Az írás előzménye a kolozsvári gettó felszámolása, illetve egy megjelent újsághír volt, miszerint „45 elrejtőzött személyt találtak a nagyváradi gettó egy földalatti helyiségében”. Wass Albert tollat ragadott és publicisztikát írt. Az írásban „falakban rejtőző patkányemberekről” és „beszivárgó, ázott patkányokról” beszél .( Más regényeiben „ázott zsidó kereskedők”-ről ad leírást). „És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen…Elüldözték a gazdát, uralkodni kezdtek a patkányok, majd amikor mindent felfaltak otthagyták a tönkretett birodalmat”. A Patkányok honfoglalása , súlyosan zsidógyűlölő írás a neten olvasható. Az írás antiszemita voltát korábban még Kelemen Hunor is elismerte, Wass Albert mentegetése közben.
1952: Elvész a nyom című, emigrációban született regényében a zsidó figurái mind gyapjas hajúak, kajla fülűek, hajlott hátúak, behúzott nyakúak, izzadságszagúak, ijedtek, húsos, érzéki ajkakkal, akik csak üzletről és pénzről beszélgetnek. Idézet a műből: “A kiszabadult zsidók hetek alatt milliomosok lettek a németországi feketepiacokon. A láthatatlan hálózat újra pompásan működött. Zsidótól zsidóig nyúltak a szálak óceánokon és világrészeken át és folyt az áru, tiltott és nem tiltott utakon, szárazföldön és levegőn át.”
Az 1980-as évek második felében az emigrációban élő Wass Albert a „Hídfő” címet viselő, nyilas szellemiségű lap újságírójaként a Hungarista Magyar Hírszolgálat főmunkatársa lett. Írásaiban erőteljesen szorgalmazta Szálasi konföderációs tervét, egy hungarista munkaállam, a konföderációs állam létrehozását.
1993-ban, az Új Világ című szélsőjobboldali lapban „Az évszázad legnagyobb félrevezetése” címmel írta: „Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeznek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország a szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak, és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. Már ez egymagában is elidegenítette magyar népet, különösen a középosztályt, a zsidóságtól. – De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezetőszerepet a kommunista pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuelly fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. (…) Miután visszatértek a “német haláltáborokból” vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a rendszer ellenségének tekintett….a sajtó és a kommunikációs hálózatok a zsidók kezében maradtak. A nagyfőnökök magán repülőgépeikre ülnek, és elhagyják az országot, miután a rablott vagyonokat svájci bankokba utalják át. Azután újból kezdik a régi játékot, mint a szegény üldözött zsidó, míg felhalmozott javaikat befektetik más országokban. Párhuzamosan a szokásos antiszemita!, antiszemita! felkiáltásokkal, amikor valaki felemeli hangját manipulációik ellen.”
1993-ban Wass Albert maga akarta cáfolni antiszemitizmusát „Így lett belőlem antiszemita” című publikációjában. Ebből való az alábbi részlet:
(Havas Emil, „zsidó gyerek”) „Még aznap délután átment a New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, és szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték, és másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárott! Két napra rá ott volt a repülőjegy Havas Emil zsebében, és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Timesnál.”
Források:
– Ágoston Vilmos : „Kisajátított tér.” A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben”. (Az Erdélyből áttelepült író, kutató, esszéista elemző, filológusi precizitással megírt munkája tudósi alapossággal, elfogulatlan elemzéssel ragaszkodik a tényekhez. Wass Albert antiszemitizmusát a könyv 325-344 oldalai között külön fejezetben, bőséges idézetekkel bizonyítja.)
– Eszmélet. 2006.január 1.: Wass Albert és a hungarizmus.