Válasz egy hajdani barátnak

„A palesztinok és zsidók közös emberiességéért” című petícióra Gábor György vitacikket írt, Hegedűs Arno válaszolt rá, Gábor György viszontválaszolt. Az alábbiakban Karsai László történész, egyetemi tanár hozzászólását közöljük.

Gábor György az OR-ZSE tanszékvezető egyetemi tanára, doktori programjának vezetője, vallástörténész, filozófus a zsidó próféták dühével támadt rá mindazokra, akik a „Nyilatkozat az emberiességért” c. petíciót (velem együtt) aláírták.

Szeretném előre bocsátani, hogy miként Gábor professzornak eddig − 2025. augusztus 31-éig − válaszolók közül szerintem a legjobb, legalaposabb választ író és a petíciót is aláíró Varga Máté sem (https://merce.hu/2025/08/27/a-soha-tobbe-nem-lehet-szelektiv-vagy-mindenkire-ervenyes-vagy-senkire-sem/), úgy én sem voltam sem a petíció ötletadója, sem megfogalmazója, csak egyik aláírója és szűk baráti-ismerősi körömben terjesztője.

Gábor professzornak a prófétai fellépés kényelmes pozíciót biztosít. A más véleményt vallókat ellenségeinek, és nem vitapartnereknek tekinti, és úgy véli, hogy szidalmazhatja, rágalmazhatja őket. Állításait − miként a hajdani prófétáknak – nem kell bizonyítani, elég hirdetni az egyetlen üdvözítő igazságot: minden palesztin – és amúgy a világon minden egyes muszlim – antiszemita, tömeggyilkos indulatoktól fűtött gazember. Aki ezzel nem ért egyet, az szerinte a legjobb esetben történeti-történelmi kérdésekben analfabéta, tudatlan, megtévesztett, önfeladó zsidó. Mivel mi az antiszemitizmus, a holokauszt, a palesztin-izraeli konfliktus történetéről semmit sem tudó amatőrök vagyunk, rövid történelemórát tart nekünk.

Ő úgy tudja, hogy amikor 1948-ban megalakult Izrael állam, akkor a környező arab államok azonnal hadat üzentek, megtámadtak minket (zsidókat). Ha most nagyon bátor és fiatal OR-ZSE hallgatója lennék Gábor professzornak, akkor meg merném talán kérdezni, hogy ez az egész „történet” 1948 májusában kezdődött? Felvetném, hogy nem kellett volna esetleg kioktatásunkat az arab-palesztin-zsidó-izraeli konfliktus legalább 19. századi történetének vázolásával kezdeni? Mondjuk jó lett volna szólni néhány szót arról, hogy Ben Gurion utasítására már 1937-ben kidolgozták az Avnir-tervet, amely Palesztina teljes elfoglalását, katonai megszállását, „felszabadítását”, araboktól való „megtisztítását” irányozta elő. A Dalef-terv 1943 márciusában már több hadműveletben az arab lakosság elűzéséről szólt. Stratégiai fekvésük miatt 1948 áprilisában Deir Yassin faluban, majd 1948 júliusában pedig Lydda és Ramla falvakban cionista fegyveresek mintegy 300-500 embert legyilkoltak, 50-70.000 embert − arabot, palesztint – elűztek. Az arab államok az ENSZ Izrael létét elismerő határozata, és főleg az elmenekült palesztinok otthonainak szisztematikus lerombolása után avatkoztak be, indították meg hadseregeiket. Miután „mi”, zsidók győztünk, kb. 750.000 palesztin menekült el, űzték el őket addigi lakóhelyükről.

Halmai Tamás pszichológus kiváló − sajnos eddig csak kéziratban létező − tanulmányát idézve: már az első, a területet az 1890-es években felmérni érkezett cionista küldöttség szembesülhetett azzal, hogy mennyire téves volt a „nép nélküli ország” gondolata. Elhíresült üzenetük − amelyet állítólag Palesztinával kapcsolatban a diaszpórában élő cionistáknak küldtek − a következő volt: „A menyasszony gyönyörű, de sajnos már eljegyezte egy másik férfi…”. A történelmi Palesztina lakossága az első alija idején, a 19. század végén mintegy 530.000 fő volt, akiknek több, mint 80 %-a muszlim vallású arab és mindössze 6-8 %-a volt csak zsidó. 1947-ben, Izrael megalapítása előtt egy évvel 630.000 zsidó és 1,180.000 palesztin élt itt.

Gábor professzor rólunk, a petíció aláíróiról azt mondja, hogy: „Hát éppen az a baj, hogy nem hallgattok, hanem téves, káros és álnok narratívát harsogtok, amelyből gondosan kihagytok minden tényt, ami nem illik a szép, steril humanista képletbe.” Az ő − ezek szerint objektív, tudományosan megalapozott − képletébe nem illett bele nem csak a 750.000 palesztin elűzése, hanem az 1956-os háború sem, amelyet Gábor professzor szerint nyilván önvédelmi céllal Izrael indított meg, némi angol és francia segédlettel Egyiptom ellen, és csak az USA dorgálására hallgatva szüntették be a hadjáratot.

Sajnálatosabb, hogy miközben Orbán Viktor és Donald Trump legkiválóbb szövetségesét, a korrupt, militarista, nacionalista Netanjáhút védelmező cikkeit, posztjait írja, egyetlen szót sem veszteget a megszállt − Gábor professzor szerint „vitatott” − területeken élő, oda illegálisan betelepített zsidó telepesekre, pedig a számuk mára elérte a 750.000 főt. Volt idő, amikor az egymást váltó izraeli kormányok − köztük Netanjáhú − egyik-másik kabinetje is megpróbálta visszaszorítani, kiszorítani a telepesek egy részét. Nem sok sikerrel, sőt.

De térjünk vissza a Hamász 2023. október 7-ei barbár, iszonyatos támadására. A New York Review of Books-ban 2023. november 20-án jelent meg egy nyílt levél, amelyet a holokauszt szaktudomány nemzetközileg elismert tudósai, összesen tizenhatan írtak alá. https://www.nybooks.com/online/2023/11/20/an-open-letter-on-the-misuse-of-holocaust-memory/

Tiltakoztak a holokauszt torz, aktuálpolitikai célú, téves és megtévesztő felhasználása ellen. Ők idézték többek között Gilad Erdan izraeli ENSZ-nagykövet példáját, aki sárga csillaggal jelent meg az ENSZ nagytermében, rajta a „Never Again”-felirattal. Netanjáhú a Hamász tagjait „új náciknak” nevezte, és kijelentette: „Harcunk a civilizáció harca a barbárság ellen” továbbá, hogy „Harcunk a fény gyermekei és a sötétség fiai között folyik”. Nagyon árulkodó, hogy kb. 60.000-70.000 gázai, köztük kb. 17.000 gyerek legyilkolása után Netanjáhú a második világháború három legvitatottabb bombatámadásával − Drezda, 1945. február 13. – több tízezer halott, Hiroshima, 1945. augusztus 5., és Nagaszaki, 1945. augusztus 9. – szintén sok-sok tízezer halott példáival − „védekezett”. Egyes számítások szerint eddig az IDF bombázói már legalább három atombombával felérő bombát dobtak le Gázára. Gábor professzor is tudja, de soha nem mondja ki, hogy az egész Közel-Kelet legerősebb hadserege az IDF, amely az Egyesült Államok haderejének védőernyője alatt, vele szorosan együttműködve garantálja Izrael lakóinak biztonságát.

A 77 éve történt elűzés, az 58 év óta tartó megszállás és a 18 éves gázai blokád eredménye az erőszak egyre szörnyűbb spirálja. Joáv Galant izraeli honvédelmi miniszter az október 7-ei támadás után kijelentette: „Emberbőrbe bújt állatok ellen harcolunk – ennek megfelelően”. Amikor nemrég megkérdezték Ehúd Bárák volt izraeli miniszterelnököt, hogy mit tenne, ha palesztin lenne, azt válaszolta: „Terrorista lennék.”

Gázában a lakosság 55 %-a munkanélküli, 81 %-uk a szegénységi küszöb alatt él. Lakossága menekültekből és menekültek leszármazottaiból áll. Az 1980-as években Izrael segítette megszervezni, és pénzelte is a Hamászt, mert akkor még úgy vélték, hogy nem jelent számukra veszélyt: a Palesztin Felszabadítási Szervezettel szemben jó lesz, gondolták az izraeli szélsőségesek. Valóban, a hamászosok segítettek Arafatot és híveit kiszorítani Gázából.

Gábor professzor részletesen, nagy hangsúllyal sorolta az elmúlt évtizedekben elkövetett palesztin terrorista merényleteket. Megemlítette a II. Intifádát (2000-2004) is, amelynek során 1000 zsidót öltek meg az öngyilkos palesztin terroristák, köztük 700 civilt, ezzel pedig egy időre borzalmasan meggyengítették az izraeli béketábort. Áriel Sárón 2000. szeptember 28-án több száz biztonsági emberrel látogatott el a Templom-hegyre az al-Aksza-mecsethez, ez robbantotta ki a merénylet-hullámot.

Gábor professzor hívei, követői szerint mi – a petíciót 300-an aláírók – belső ellenségek vagyunk. Örültem volna, ha Gábor professzor átkozódásaiból szánt volna néhány fulmináns mondatot azokra az izraeli száz és százezrekre is, aki lassan másfél éve, Izrael utcáin tüntetve követelik a fegyverszünetet, a túszok hazahozatalát Netanjáhútól. Ők is humanista jelszavaikkal próbálják leplezni igazi szándékukat, ők is el akarják pusztítani Izraelt, ők is önfeladó, gyáva, nyomorult zsidók?

Nem csak a túszok hozzátartozói, de nagyon sokan mások is emlékeznek Gilád Salit izraeli kiskatonára, akit 2006-ban raboltak el, és 2011-ben engedték szabadon 1027 börtönben lévő palesztinért. Köztük 280 olyan terrorista volt, akit életfogytiglanra ítéltek. Most néhány ezer elítélt palesztin terrorista szabadlábra helyezése talán megoldotta volna a „túszkérdést”, utána el lehetett volna kezdeni a Hamász ellen harcolni. A fentebb idézett holokauszt- és genocídium-szakértők a New York Review Books-ban már 2023 novemberében leírták-kimondták: a palesztin-izraeli konfliktusnak nincs katonai-, csak politikai megoldása lehetséges.

Netanjáhú gyenge miniszterelnök. Szélsőséges, rasszista, palesztin-faló szövetségesei nélkül kormánya megbukna, ezért mondogatja, hogy egyszerre akarja a Hamászt legyőzni és a túszokat kiszabadítani. Közben napról-napra halnak meg a túszok és palesztin civilek is.

A palesztin és az izraeli szélsőségeseknek nagy szükségük van egymásra. Mind a két szélsőséges, radikális tábor magát áldozatnak, ellenségeit agresszornak, tömeggyilkosnak nevezi, egyébként teljes joggal.

Gábor professzor történelmi leckéjéből – a leckéztetésünkből – kimaradt nagyon sok minden, többek között Meir Kahane rabbinak (1932-1990), ennek a rasszista, vallási fanatikusnak az említése. Egyik követője, Itamar Ben-Gvir, többszörösen elítélt bűnöző, szélsőjobboldali, piromániás vallási fanatikus, aki évek óta polgárháborúra uszít. 2023. október 7-e után 8.000 kézifegyvert osztott szét az illegális zsidó telepek lakói között, akikből paramilitáris egységeket szervezett. Ezek a telepesek zaklatják, elűzik, ölik a megszállt területeken a beduin pásztorokat és a palesztin földműveseket. Nagyon sokan vannak a radikális telepesek közt, akik tudják, hogy amit művelnek, az törvénytelen, de a lelkiismeretük tiszta, nyugodt: szerintük a Mindenható nekik adta ezt a földet.

Ben-Gvir a neofasiszta, rasszista Zsidó Hatalom Párt vezetője, évekig irodája falán lógott Baruch Goldstein orvos fényképe, aki 1994-ben Hebronban, egy mecsetben 29 palesztint gyilkolt meg.

Itamar Ben-Gvir 2022 novembere óta Izrael belbiztonsági minisztere.