„Ha nem ért egyet azzal, hogy Izraelnek joga van létezni, akkor menjen máshová dolgozni!”

„Senki ne dolgozzon az Axel Springernek úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyja alapelveinket, vagy bármelyik alapelvvel nem ért egyet” – mondta hétfőn a Politico munkatársainak a tulajdonos cég vezérigazgatója.

Mathias Döpfner, a Politico anyavállalatának, az Axel Springernek a vezérigazgatója hétfőn ismét határozottan kiállt a német médiavállalat alapvető értékei mellett, miközben a Politico szerkesztőségi munkatársainak kritikáira reagált. A beszélgetésről készült hangfelvételhez a Jewish Insider jutott hozzá. Döpfner azt javasolta az újságíróknak, hogy ha nem érzik teljes mértékben magukénak a cég küldetésnyilatkozatot – amely egyebek közt magában foglalja Izrael létezéshez való jogának támogatását –, akkor keressenek máshol munkát.

„Senki ne dolgozzon az Axel Springernek úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyja az alapelveket, vagy bármelyikkel nem ért egyet” – mondta Döpfner egy 40 perces audio konferencia során, amelyen a Politico vezetői is részt vettek, és egyetértésüket fejezték ki a vezérigazgatóval. „Ha az alapelvek nem vonzóak, ha nem jelentenek orientáló értékeket, ha nem jelentik az okot arra, hogy valaki ennél a cégnél dolgozzon, akkor csak azt tudom javasolni, hogy más vállalatnál keressen munkát.”

„Sok olyan lehetőség van, ahol az értékek nem játszanak ekkora szerepet – vagy ahol más értékek számítanak” – tette hozzá, példaként civil szervezeteket, pénzügyi befektetőket és más kiadókat említve.

Megjegyzéseit senki sem vitatta a megbeszélésen, sőt hallgatólagos támogatást is kapott a Politico jelenlévő vezetőitől, köztük Jonathan Greenbergertől, a lap pénteken hivatalba lépő új főszerkesztőjétől; John Harristól, a vállalat alapítójától és leköszönő főszerkesztőjétől; valamint Goli Sheikholeslamitól, a cég vezérigazgatójától.

Az online találkozóra azt követően került sor, hogy a Politico munkatársai pénteken levelet küldtek Greenbergernek, amelyben azzal vádolták Döpfnert, hogy a lapot „saját politikai nézeteinek előmozdítására használja”, és aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy két, a lapban megjelent véleménycikke „veszélyeztetheti” a Politico „pártatlan hírforrásként szerzett hírnevét”.

A levél többek között olyan írásokra utalt, amelyekben Döpfner arra buzdította Európát, hogy álljon ki az Egyesült Államok és Izrael mellett az Iránnal vívott háborúban, illetve azt állította, hogy az palesztinoknak nyújtott európai segélyek valójában terroristákat finanszírozzák. Emellett úgy vélte, Európa „a történelem rossz oldalára állt”, amikor felfüggesztette Izrael támogatását. A levelet és az azt követő beszélgetést először hétfőn a Semafor nevű portál ismertette, amely úgy jellemezte a találkozót, hogy a vállalat vezetése nyitottnak mutatkozott a dolgozók aggályaira.

A Politico munkatársaihoz intézett szavaiban Döpfner azt mondta, az említett levél egyes részeit „kissé aggasztónak” találta, és megfogadta, hogy a jövőben „többet fog írni, nem kevesebbet” a széles körben olvasott washingtoni hírportálra. Hangsúlyozta, hogy személyes nézetei nem tükrözik, és nem is befolyásolják a lap szerkesztőségi irányvonalát.

„Őszintén szólva leginkább az irritált” – mondta a hívás során, a levél egyik kifogására reagálva –, „hogy azt írták a legutóbbi cikkemről: Iránt agresszorként említem, amely módszeresen törekedett nukleáris fegyverek megszerzésére.”

Ez a megfogalmazás – mondta Döpfner – valójában túlságosan enyhe volt ahhoz, hogy visszaadja márciusi véleménycikkének mondanivalóját.

„Ha azt mondják, hogy nem szabadna az iráni vezetést, a mollákat agresszornak nevezni, lehet, hogy igazuk van” – mondta Döpfner. „Ez a szóhasználat inkább eufemizmus. Inkább terroristáknak vagy tömeggyilkosoknak kellene nevezni őket. Ez pontosabb lenne, tekintettel arra, hogy iráni megbízottakon keresztül – Hezbollah, Hamász, húszik és más terrorszervezetek révén – milyen terrorhálózatot működtetnek. Azt mondani rájuk, hogy agresszorok, ennek csak enyhe megfogalmazása.”

Hozzátette: a levél alapján attól tart, hogy „nagyon alapvető nézetkülönbségek lehetnek köztünk a demokratikus és nyitott társadalmi modellek alapértékeinek megítélésében, bár talán ez teret nyithat a vitának.”

Ha Angliában a Zöld Párt „azt mondja, hogy a cionizmus rasszizmus” – folytatta –, „akkor szeretném teljesen világossá tenni, hogy szerintünk a cionizmus – és ez a hivatalos meghatározás – Izrael önrendelkezési joga, valamint létezéshez való joga, mint a zsidók biztonságos menedéke”, akiket „a holokauszt idején majdnem elpusztítottak”.

„Ha ezt valaki meg akarja kérdőjelezni, akkor már valóban a legalapvetőbb elvekhez érünk” – ismételte meg Döpfner a munkatársaknak. „Ez pedig egyszerűen oda vezethet, hogy mivel mi ebben teljesen átláthatók vagyunk, mindenkinek egyéni döntést kell hoznia arról, hogy az Axel Springer és egy ettől ennyire eltérő meggyőződésű ember valóban összeillenek-e.”

Jewish Insider