Szövegértési probléma?

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Belpolitika, Politika

Bármennyire kellemetlen is felismerni a jelenséget, nevén kell nevezni. Az Élet és irodalom január 20-i számában közölt, Mi az ördögöt fogunk csinálni? című zavaros írása, György Péter szövegértési, vagy valami egyéb hiányosságáról árulkodik.

Fotó: Kurucz Árpád, nol.hu archívum

Alábbi, egymással összefüggő két mondata közül a másodikban bizonyosan valótlan tényállítást tartalmazó kijelentést tesz a Jobbik elnökének hanukai köszöntőlevele kapcsán írt cikkemről:

„Az egyik megszólított, Köves Slomó válaszában határozottan arra intette a Jobbikot, hogy változzon meg, vonja vissza tanait, kérjen bocsánatot, s aztán meglátjuk, mi lesz. Majd a Szombat főszerkesztője is arra kérte Vona Gábort, hogy a zsidóknál bizonyítson.”

A biztonság kedvéért újraolvastam a témában a Szombat honlapján közzétett írásomat: Mitől válhatna a Jobbik a civilizált, demokratikus közélet részévé?, de nyomát sem találtam annak a felvetésnek, „kérésnek” vagy gondolkodásmódnak, melyet az esztéta nekem tulajdonít.

Felteszem, pusztán azért volt szüksége erre, hogy szövege egy későbbi pontján ellentétbe állíthassa a fentieket a Mazsihisz álláspontjával, melyet pozitív példaként említ. Írásomban azonban nem kértem semmit, hanem a nyugati demokráciák néhány alapvető politikai viselkedési normáját soroltam fel pontokba szedve, mely nélkül nem tekinthető senki a címben is jelzett, civilizált, demokratikus közélet részének. Cikkemben nem is szerepelt a zsidó szó.

György Péter kacskaringós útja nem jelen reflexióban bírált írásával kezdődik, és, tartok tőle, nem is ezzel az írással ér véget. Kínos példája volt a Liget projekt, mely mellett lobbizva egy éven át úgy írt az Élet és Irodalom hasábjain, hogy elfelejtette közölni a tényt, hogy a projekt kormánybiztosának fizetett tanácsadója. Ez nem a projektet hitelteleníti, ami mellett éppúgy szólnak érvek, mint ellene, és nem is a lapot.

György Péter korábbi, élesen kritikus távolságtartásán jelentősen fordítva, az utóbbi időben közel került a Mazsihisz vezetéséhez. Természetesen lehetne ez egy látványos, a legszélesebb nyilvánosság előtt zajló identitásváltás mérföldköve, de felmerül az emberben a gyanú, vajon nem húzódik-e a háttérben itt is egy projekt – mondjuk a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása / Együttélés Háza projektje –, melyhez a magyar állami költségvetés milliárdos összeggel járul hozzá.

 

támogatás