Oszd meg és uralkodj – ám Magyarország nem Oroszország
A magyarországi zsidó közösség megosztásának folyamata nem választható el attól az orosz mintától, amelyet Orbán Viktor követett.
Putyin, Berel Lazar, és Alexander Boroda egy 2016-os találkozójukon a Kremlben
Mihail Gorbacsov idején, 1989-ben megalakult a Szovjetunió Zsidó Vallási Közösségeinek Össz-szövetségi Tanácsa, Adolf Sajevics vezetésével. A Szovjetunió felbomlása után ennek jogutódjaként jött létre az országos szervezet, a CJROAR. Ezekben az években a zsidóság jelentős része kivándorolt, miközben megjelentek a zsidóság különböző vallási irányzatai. Ennek megfelelően a szervezet igen sokszínű volt: a vidéki ortodox közösségektől a reform csoportokig terjedt.
1990-ben csatlakozott az oroszországi zsidó élethez Berel Lazar, a Chabad-Lubavics rabbija (született Shlomo Dov Pinchas Lazar). 2000 óta Oroszország egyik főrabbija, valamint az Oroszországi Zsidó Hitközségek Szövetségének és a volt szovjet térség zsidó közösségeit tömörítő szervezetnek az elnöke. Felemelkedésében meghatározó szerepet játszott Vlagyimir Putyinnal ápolt kapcsolata.
Lazar Milánóban született, ott élt 15 éves koráig, majd New Yorkban tanult, ahol 23 évesen rabbivá avatták. Kezdetben csatlakozott a meglévő helyi közösséghez, majd 2000 körül Putyin támogatásával kivált az addigi intézményi struktúrákból.
1990-ben a moszkvai Maryina Roscsában található zsinagóga rabbija lett. 1992-ben megismerkedett Lev Leviev „gyémántkirályként” ismert vállalkozóval, aki bemutatta az orosz zsidó oligarcháknak, köztük Borisz Berezovszkijnak és Roman Abramovicsnak. Lazar ezek anyagi támogatásával építette ki a Chabad hálózatát.
A Chabad rövid időn belül elkülönült a korábbi szervezetektől, így az Orosz Zsidó Kongresszustól és a CJROAR-tól, és velük szemben határozta meg magát – hasonlóan ahhoz, ahogyan a Chabad térnyerése Magyarországon a Mazsihisz ellenében történt. Lazar találkozott Putyinnal, szoros kapcsolat alakult ki közöttük, és 2000-ben orosz állampolgárságot kapott, miközben amerikai állampolgárságát is megtartotta.
Köves Slomó, a Chabad-EMIH vezető főrabbija és Orbán Viktor 2012-ben, középen az azóta elítélt volt izraeli askenázi főrabbi, Jona Metzger
Létrehozta saját szervezeti bázisát, az Oroszországi Zsidó Hitközségek Szövetségét, de a hagyományos ortodox és reform közösségek továbbra is Sajevicset ismerték el főrabbiként. Ő a Kremlt azzal vádolta, hogy beavatkozik a zsidó közösségek belügyeibe, és Lazar szervezetét támogatja. A moszkvai főrabbi, Pinchas Goldschmidt szintén nem ismerte el Lazar megválasztását. Más vezetők szerint Lazar valójában csak a chabados közösségek főrabbija lett.
2001-ben Putyin utasítására Lazar bekerült a vallási szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős elnöki tanácsba, miközben Sajevicset eltávolították onnan. Az orosz állam és Lazar szervezete ettől kezdve őt tekinti Oroszország főrabbijának.
Putyin ezzel a helyben gyökerező intézményekkel szemben egy új, hozzá lojális struktúrát támogatott, klasszikus „oszd meg és uralkodj” logikával. Lazar jelentős pénzügyi és állami háttérrel építette ki hálózatát, miközben a korábbi, beágyazott intézmények meggyengültek.
Ennek politikai haszna nyilvánvaló, a Chabadhoz tartozó közösségek külső megjelenésükben és életmódjukban is elkülönülnek, erősen szervezettek és hierarchikusak. Ezzel szemben a többi zsidó közösséghez tartozó, szekulárisabb rétegek inkább részesei a társadalomnak, kritikusabbak, és kevésbé illeszkednek autoriter struktúrákhoz. Egy ilyen közegben a megosztás hatékony eszköz, a zsidó csoportok egymással foglalkoznak, s kevésbé reagálnak a politikai rendszer átalakulására.
Ez a logika Magyarországon is megjelent, de jóval korlátozottabb eredménnyel. A polgárosodottabb, autonómabb, és nagyrészt a Mazsihisz köré szerveződő hazai zsidóság miatt, csak részben valósult meg az átállás egy felülről irányított ultraortodox struktúrára – elég a józsefvárosi pályaudvar tervezett holokauszt-emlékezet projektjére gondolni, amely végül nem született meg.
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetõ rabbija, Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum és a XX. Század Intézet fõigazgatója, Fürjes Balázs, Budapest és a fõvárosi agglomeráció fejlesztéséért felelõs államtitkár és Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter a Sorsok Házáról tartott sajtótájékoztatón 2018. szeptember 7-én. (Fotó: MTI / Mohai Balázs)
Magyarországon nem voltak gyökerei a Chabadnak, ez az irányzat itt idegen, szemben például a szatmári haszidizmus vagy a munkácsi haszidizmus hagyományaival. Ezek ugyanakkor – a Chabaddal ellentétben – jellemzően távol tartják magukat a világi politikától.
Mindenek ellenére Magyarország nem Oroszország.
Úgy tűnik, eljött az ideje a történtek alapos feltárásának, beleértve a gazdasági és pénzügyi hátteret is. A megtisztulás folyamata remélhetőleg eléri azokat a struktúrákat is, amelyek a zsidó közösség megosztásában szerepet játszottak, beleértve a Chabad gazdasági és médiahátországát is.
