„Őrült beszéd, de van benne rendszer”

Első látásra nem könnyű valami rendszert, értelmet felfedezni (a cinizmuson kívül) a kormány zsidókkal kapcsolatos kommunikációjában.

Hogyan értelmezzük a kormányzati politika olyan lépéseit, mint egyfelől az Auróra közösségi központ zaklatása, Horthy Miklós méltatása vagy a Soros György elleni, orwelli stílű kampány; másfelől az izraeli főrabbi ünnepélyes fogadtatása; a Chabad Lubavics nagyszabású projektjeinek (Talmud-fordítás, kóser baromfiüzem) látványos támogatása; vagy az Izrael melletti állásfoglalás az EU hivatalos politikája ellenében?

Ugyancsak rendkívül érdekes az egykor közismerten szélsőjobbos szimpátiákat mutató polgármester gesztusa, amint megkoszorúzza az MTK egykori, mártírhalált halt elnökének, Brüll Alfrédnak az emlékművét.

Vegyük ehhez hozzá az izraeli miniszterelnök közelgő budapesti látogatását, s akkor megállapíthatjuk: az Orbán-kormány meglehetősen intenzíven napirenden tartja a zsidó témát.

*

A kormány – és az alárendeltségében működő helyi vezetők – nem fukarkodnak a Holokauszttal kapcsolatos együttérző gesztusokkal. Nem fukarkodnak a zsidó vallási és közösségi intézmények támogatásával. Nem fukarkodnak az Izrael iránti pozitív megnyilvánulásokkal. Nem fukarkodnak az antiszemitizmust elítélő nyilatkozatokkal, amiket az elmúlt héten már naponta többször hallhattunk. Előszeretettel mutatkoznak továbbá szakállas, kalapos zsidók társaságában.

Vannak tehát a kormány számára jó zsidók és jó zsidó ügyek.

Ugyanakkor a kormánypropaganda jelenleg mindenekelőtt a Soros György megtestesítette ellenségképre épül, amiben bőven van antiszemita potenciál.

Ezt a kettőt, ilyen markáns formában egyszerre művelni – kétségkívül új a modern magyar történelemben.

Ugyanakkor nem teljesen előzmény nélküli. A fasizmus korszakától eltekintve a Magyarországon uralkodó rendszerek a 20. században mindig is kínáltak bizonyos kereteket a zsidók számára – csak éppen ezek kényelmetlennek és szűknek bizonyultak. Horthy Miklós hangsúlyozta, hogy a lojális zsidókkal (pl. nagytőkés kártyapartnerei) nincs baja, miközben a “felforgató” zsidókat az ország ellenségének tekinti. Kádár János Magyarországán is békében élhettek a lojális (értsd: asszimiláns) zsidók, csak azokkal volt baj, akik valódi közösségi életet akartak, ne adj’isten, Izrael iránti szimpátiákkal bosszantották a hatalmat. A ’89 utáni jobboldal hivatalos személyiségei is lojalitásukat hangoztatták a zsidóság felé és őszinte szívvel ajánlottak nekik valami idealizált Horthy rendszert, mint a jó berendezkedés példáját. A fősodrú jobboldali sajtó csak akkor dühödött be, amikor a zsidók és a baloldal nem átallottak a Holokauszttal kapcsolatos felelősséggel előhozakodni.

*

A mai kormányban tehát, éppúgy, mint elődeiben, megvan a jó szándék, hogy – saját értelmezési keretén belül – elfogadja a zsidókat.

Nagyon sajnálják a Holokausztot, amiről nem (vagy: elsősorban nem) a magyarok tehetnek. Elítélik az antiszemitizmust – amíg valaki nem akar az ő politikájukban antiszemitizmust felfedezni. Támogatják Izraelt, mivel az jelenleg (egész más okokból) szintén szemben áll az EU nemzetek feletti, harmadik világot pártoló politikájával. Támogatják a zsidó vallási megújulást az Isten, Haza, Család eszménykép nevében. Támogatják azokat a vallási közösségeket, amelyek elsősorban a hagyomány őrzésében és nem ország-világ megjavításában élik ki zsidóságukat.

Az Orbán kormányban ezt a jó szándékát nem győzi naponta hangsúlyozni gesztusokkal, anyagi támogatással. Arról már igazán nem tehet, hogy Soros a nyílt, befogadó társadalom eszméjével jön állandóan, a zsidók nagy részének meg ez tetszik, és ezt erőltetik. Éppen akkor, amikor az uralkodó párt a bevándorlókkal való ijesztgetésre alapozza hatalmon maradását.

Arról sem tehet a kormány, hogy a magyar zsidók mértékadó része liberális, nyelveket beszélő européer, aki zsigerből irtózik a nemzeti sérelmi politikától. Még szerencse, hogy ezeknek a többsége nem is igazán tartja magát zsidónak, lehet tehát őket sorosbérencezni és közben az antiszemitizmus vádját elhessenteni.

Arról sem tehet a kormány, hogy a nemzeti sérelmi politika szükségszerűen ellenségképre épül, a hagyományos ellenségképben pedig óhatatlanul benne vannak a zsidók. Ezt az ellenségképet egyszerűen megörökölték – a múltat igazán nem lehet megváltoztatni. Ettől eltekintve igazán nem akarnak a zsidóknak semmi rosszat.

*

A baj a zsidókkal van, akik egyszerűen nem akarnak beilleszkedni. Holott csak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szellemét kéne elfogadni. És akkor imádkozhatnak a zsinagógáikban, tarthatnak kulturális fesztivált vagy holokauszt megemlékezést, építhetnek iskolát, harcolhatnak (egyeztetett keretek között) az antiszemitizmus ellen és szorongathatják kormányférfiak kezét a kamerák előtt.

A zsidóság azonban heterogén, nagy részük liberális ugyan, de körükben minden és mindennek az ellenkezője megtalálható: hagyományőrzők és világjobbító ateisták, Izrael-pártiak és anticionisták, pragmatikus együttműködők és meg nem alkuvó forradalmárok. Kezelhetetlen társaság, lehetetlen begyömöszölni őket szűklátókörű, önértékelési és legitimitási problémákkal küszködő rendszerek világképébe. A Holokauszt pedig az ilyenfajta – önreflexiót nem ismerő, másokat hibáztató – világképbe végképp nem fér bele.

*

Úgy látszik egyébként, hogy a zsidók már sehol Európában nem férnek be az adott keretekbe. Nyugat-Európában sem, ahol pedig a nyílt, befogadó, őszinte önvizsgálatot folytató, bűnbánó társadalom a norma. A NER szellemének pontosan az ellenkezője, Soros György megvalósult ideálképe. Ott meg az nem tetszik a zsidóknak, hogy e nemes eszmék nevében megbélyegzik, és hovatovább kiátkozzák a zsidó államot, félhivatalos ideológiává teszik az anticionizmust, amelynek szellemében az Európa Parlament képviselői állva tapsolnak egy olyan szónoknak, aki kútmérgezéssel vádolja Izraelt.

Ahol a zsidó államra aggatják a modernizált antiszemita előítéleteket.

Aminek következtében az izraeli miniszterelnök inkább jön Magyarországra, mint Belgiumba vagy Svédországba.

*

Milyen antiszemitizmust szeretnél? Régimódit, ahol egy zsidó millárdos vezette világ-összeesküvéssel riogat a kormánysajtó, vagy újmódit, ahol a bűnös zsidó állammal ijesztget a szabad sajtó?

Szép, új Európa, 21. század.