„Ortodox nem attól lesz valaki, hogy politikusokkal fotózkodik”

Az alábbi levelet a MAOIH régi gárdáját képviselő Somré Hadasz – Hitőr Egylet küldte lapunknak. Az írás válasz a neokohn felületén megjelent, Megyeri A. Jonathán főszerkesztő által jegyzett cikkre. A választ eredetileg a neokohnnak küldték el, amely azonban azt nem kívánta közölni.

A Kelet- és Közép-Európában 33 évvel ezelőtt végbement politikai változások óta még soha nem fordult elő, hogy egy történelmi egyház tagságát kizárják a templomaiból, megfosztva őket a szabad vallásgyakorlás jogától és lehetőségétől.

Az augusztus 22-i békés demonstráció résztvevői egy ilyen, példa nélkül álló eseménysorozat ellen tiltakoztak: az ellen, hogy lezárták a Kazinczy utcai három zsinagógát illetve imahelyet, és ezzel a MAOIH régi, legitim tagságának egy jelentős része – és mindenki más – számára ellehetetlenítették az általuk látogatott imahelyek használatát. Bezárták továbbá a hitközség összes többi intézményét: éttermét, élelmiszerüzletét, és óvodáját.

A tiltakozás szervezői – Megyeri Jonatánnak a Neokohn hasábjain kifejtett konfabulációjával ellentétben – nem Heisler András volt Mazsihisz-elnök, Fröhlich és Radnóti rabbi urak voltak, hanem Herczog Judit. Megyeri nyilván emlékszik rá, hogy mennyit tanult elhunyt férjétől, a mohel és hitközségi elnök Herczog Lászlótól, zc”l. A résztvevők elsősorban abból a 350 főből és családjaikból verbuválódtak, akik a briszüket Herczog Lászlónak köszönhetik, kiegészülve más olyanokkal, akik aggódnak a magyarországi ortodoxia jövőjéért.

A cikk szerzőjének, az EMIH kommunikációs igazgatójának fő célja írásával az, hogy a MAOIH legitim tagságát és törekvéseit egybemossa a Mazsihisszel. Régi, átlátszó motívuma ez az EMIH propagandájának. A MAOIH egy kicsi, de autonóm felekezet. A legitim tagságnak nem áll szándékában feladni ezt az autonómiát, sem az EMIH, sem a Mazsihisz, sem más szervezetek javára. Értékeljük ugyanakkor, hogy a magyar zsidóság széles körei, köztük a Mazsihiszhez tartozó gyülekezetek egyes tagjai és rabbijai, kimutatják a szolidaritásukat velünk. Ezen a szolidaritáson senki nem lepődhet meg, aki követi a Mazsihisz által is nap mint nap megtapasztalt Chabad/EMIH-es manipulációkat. 2021 tavaszán az EMIH megpróbálta (a MAOIH akkori kiszolgáltatott anyagi helyzetét és az elnök tájékozatlanságát kihasználva) kierőszakolni az örökjáradéki szerződés újratárgyalását – faltörő kosként használva az Izraelben is korlátozott, a diaszpórában pedig semmilyen autoritással nem bíró izraeli askenázi főrabbinátust. Ennek az akciónak a célja nem kevesebb, mint a Mazsihisz tönkretétele volt. Jogi, vallási, és politikai abszurditása miatt csúfos kudarccal végződött, de az emléke nyilván nem múlt el a Mazsihisz vezetőiben és tagságában. A MAOIH mostani, Köves által kitervelt bekebelezésének is az egyik fő célja ugyanaz: a Mazsihisz tönkretétele az örökjáradéki megállapodás újratárgyalása révén.

A MAOIH és a Mazsihisz vallási felfogása erősen eltérő, de tagságuk illetve szimpatizánsaik ugyanazon társadalmi környezetben élnek: ha más-más nézőpontból is, de pontosan tudják, hogy miféle kompániával állnak szemben. A helyi Chabad/EMIH a maga uralma alatt akarja egyesíteni a magyar zsidóságot. Túlnyomó részüket sikerült is egyesítenie – maga ellen. Hogy ez mekkora siker az eredeti Chabad-filozófia és célok szempontjából, azt ítéljék meg e mozgalom azon vezetői – Magyarországon láthatóan nincsenek ilyenek, másutt talán vannak –, akiknek a szemében a cél talán mégsem szentesít minden eszközt.

Megyeri cikke nem lép túl a szerző kényszeres politikai manipulációinak szintjén, és a tüntetés érdemi részével, Rabinowitz rabbi beszédével és a zsinagóga-lezárások problémájával egyáltalán nem foglalkozik. A rabbi beszédében érintett témákról nincs mondanivalója, hiszen ahhoz neki is az ortodox területre kellene tévednie, ahol nem elég magabiztos. Ortodox nem attól valaki, hogy ügyesen készíti a sóletet, és nem is attól, hogy politikusokkal fotózkodik. Hanem attól, hogy a tórai hagyományláncolatban helyezi el a saját életét, abban keresi meg az igazodási pontjait és annak örök párbeszédében vesz részt. Az pedig kifejezetten összeegyeztethetetlen egy magát ortodoxként reklámozó felekezetnek és vezetőinek a filozófiájával, hogy nagytekintélyű ortodox rabbinikus bíróságok döntéseit ignorálja, és belső, vallásjogi konfliktus-rendezés helyett politikusok kegyeit keresi.

A Neokohnon megjelent írás természetesen említést sem tesz a tüntetést kiváltó szervezeti problémák gyökeréről: a Hitközségben idén februárban beállt változásról, a bíróság előtt vitatott módon lezajlott közgyűlésről és vezetőség-választásról, valamint azok botrányos következményeiről. Egyetlen szóval sem említi az új vezetők azóta tett, a Hitközség hagyományait lábbal tipró lépéseit, amelyek közül a Kazinczy utcai épületkomplexum főtemplomának, imaházának és imatermének az egyidejű bezárását csak az utolsó, ám kétségtelenül a legdurvább, a szégyenteljes változtatásokat megkoronázó beavatkozásként értékelhetjük.

Megyeri szerint a Mazsihisznek részben már sikerült is visszaterelgetnie az ortodoxiát a Síp utcai neológ bázisba. Cinikus kijelentés. Az EMIH nem terelget – egyszerűen beolvasztja a Hanna éttermet a MAOIH által soha el nem ismert vallási felügyelet alatt álló Carmel étterembe, és az EMIH-es kötődésű Sorsok Háza-projektben involvált történészt nevez ki a Levéltár ügyvezető igazgatójává – a sor hosszan folytatható.

A szerző cikke és az ortodox hagyományok iránti megvetése talán részben amiatti sértettségének köszönhető, hogy egy szűk évtizede – komoly ambíciói ellenére – nem lehetett belőle ortodox hitközségi elnök. Talán amiatt duzzog ma Radnótira és Heislerre, hogy Radnóti neológ(!) zsinagógájában imádkozott ő maga is (Heislerrel együtt) éveken át, elöljáró és BZSH küldött is volt. Mint ahogy a Chabadot képviselő Oberlander és Glitzenstein urak ma is a BZSH zsinagógáiban rabbiskodnak, előbbi még a Dohány körzet Talmud Tóráján is oktatott. Ezek említést sem érdemelnének, ha maga a szerző nem tenne erőfeszítéseket az ortodoxia „elneológiásodását leleplezendő.” Közismert propagandafogás saját törekvéseinkkel megvádolni a politikai-üzleti ellenfeleinket.

A magyar ortodoxia, ameddig lehetősége volt rá, a legszigorúbb vallási törvényekhez minden körülmények között való ragaszkodásával vívott ki magának világhírt. Értékőrző, nem pedig értékmásoló volt. Ez akkor is tény, ha a mindössze húsz éves múlttal rendelkező, önmagát újabban ortodoxnak is propagáló, ám inkább promiszkuus és hatalommániás, a magyar zsidóság egészét képviselni szándékozó EMIH/ Chabad számára e hűség ismeretlen és értelmezhetetlen.

Somré Hádász Hitőr Egylet