Október 7. után…
A héten fenyegetés érkezett hét bécsi iskolába a ”Corleone csoport” részéről, amelyben megígérték, hogy az iskolákat megtisztítják a hitetlenektől. Lehetne ez gyerekcsíny, de a rendőrségi elemzők szerint külföldről érkezett a fenyegetés, és messze nem gyerekcsínyről van szó. Bécsben ugyanúgy, mint Európa több nagyvárosában, szimpátiatüntetéseket indított el a „szegény, sanyargatott” palesztin nép felé áradó rokonszenv.
Kérem, én össze vagyok zavarodva. Mintha az európai nagyvárosok lakói, az amerikai egyetemek hallgatói, a haladónak mondott baloldal mind megvakult és megsiketült volna az október hetedikén elkövetett brutális és embertelen pogromra, aminek több mint ezernégyszáz halott lett a következménye – az izraeli oldalon.
Igen, azt látjuk, hogy nem Izrael mellett tüntetnek, hanem ellene. Megcsillagozzák a zsidók otthonait, támadásokat intéznek zsidó emberek, üzletek és intézmények ellen. Egyetemi tömegek fenyegetnek zsidó diákokat, miközben a social mediába testkamerákkal felvett, az ölést, kínzást, elevenen megégetést egyenesben, kiváló HD minőségben tolták fel az elkövetők.
Mégis Izrael a hibás. Izraelt inti önmérsékletre és arányosságra az ENSZ. Az az ENSZ, akinek ötezer munkása dolgozott palesztin területen, iskolákat üzemeltettek, segélyezést intéztek és elnézték, hogy ezek a segélyek a Hamasz vezérkarához vándoroljanak, és gazdagítsák azokat, vagy az un gázai metró gyilkolásra felkészülő csapatait rejtsék el. Félrenéztek, amikor az építésre szánt beton és más anyag az alagútrendszerbe került. Amikor a gázai kórházak helyett az alagútrendszer szellőzésére használták az üzemanyagot. Az ENSZ és a többi jóemberkedő szervezet a gázai övezetben egyetlen egyszer nem mondta, hogy ‘kedves Palesztin nép, a Hamasz kezén szárad az összes palesztin civil és a kisgyermek halála’. Hogy tehette ezt a Hamasz (akit lelkesen vagy lelketlenül, de támogattok) a saját népével?
Ki teszi fel ezt a kérdést végre a nemzetközi politikában?
Miért nem teszik fel a valódi kérdéseket?
Mert bokáig összeszarta magát Európa, hogy soha nem látott zavargások törnek ki a városokban, amire egyáltalán nincs felkészülve a hatalom. Mert elvesztik a politikusok a következő választást. Mert mit is lehet tenni a beszivárgó iszlámmal, a muszlim lakossággal, akiknek most a zsidók az ellenségei – de lényegében az egész európai kultúra az: a demokrácia és az azzal járó szabadság.
A Közel-Kelet kultúrája: az erő és az erőszak. Aki egy kicsit is ismeri a Közel-Kelet történetét, az pontosan tudja, hogy Izrael halálos ítélete lenne, ha gyengének mutatkozna.
Hopp, egyszer csak azt kellett észrevennem, hogy kiestem, mint meleg palesztin a hetedikről – a saját baloldaliságomból. Ez egy megdöbbentő felismerés volt. Ha ez az ‘új baloldal’ ilyen eszmeiséggel fordul a zsidóság felé, akkor én nem nevezhetem magam közéjük tartozónak.
A hálószobám ablaka alatt egy kávézó és shisha bár van, a Layali. A tűzfalak között, ahová ablakok nyílnak, a földszinten egy elég nagy kerthelység van. Minden nap telefonon keresztül zajlik közelharc köztünk, hogy ne üvöltsön a zene, ne ordítson a tűzfalra szerelt tévéből az arab adás, este tízkor zárjanak be. Minden este.
Akkor is, amikor a lányom Tel-Aviv-ból küldte a fényképet, ahogy biciklis sisakban, az ágy alatt fekszik, a kutyájával összeölelkezve. Október hetedike volt, és ötezer rakétát lőttek ki az országra.
Akkor még nem érkeztek meg a még rémületesebb hírek.
(Az írás az EszterHáz Egyesület felkérésére született a Helyzetjelentés sorozat részeként)
