“Ó ha megnyílna az ajka e templomfalaknak”

Írta: Hámor Éva - Rovat: Kultúra-Művészetek, Politika, Történelem

Hámor Éva beszéde Szolnokon, a Dr. Heves Kornél sétány avatásán, 2025. december 17-én.

Hámor Éva

Tisztelt Egybegyűltek, kedves Barátaim!

Sosem gondoltam volna, hogy itt állok majd egyszer a Szolnoki Galériában, és általam szólalhat meg múlt és jelen.

A fájdalmas emlékek miatt – életemben először – 2024 augusztusában egy hirtelen ötlettől vezérelve léptem át ennek a funkcióját vesztett zsinagógának a küszöbét.

Épp egy kiállítás volt itt. Különböző néptáncos ruhába öltöztetett babák álltak szétszórtan. Senki sem volt az épületben rajtam kívül. Járkáltam az arctalan figurák  között, én voltam egyedül élő.

Nehéz meghatározni mit éreztem – torokszorító volt.

Hisz tudjuk, ezek között a falak között 1944-ig hatalmas élet zajlott – ide járt az akkor még nagylétszámú szolnoki zsidó közösség együtt lenni, imádkozni.

Itt osztotta rájuk áldását rabbijuk – az én dédapám – és itt mondta el gyönyörű lírai beszédeit is. A ma is aktuális, 100 évvel ezelőtt elhangzott Tatarozás című beszédéből idéznék, melynek apropója azok a veszteségek voltak, amelyeket az első világháború okozott a helybéli családoknak és melynek során megsérült a zsinagóga is.

“Ó ha megnyílna az ajka e templomfalaknak, elsírná titkos könnyeiteket és elzokogná a sok visszafojtott panaszt is.

Ezt hallom én a templom minden zugából, ezt sikoltja  itt minden oszlop,  tégla és kőszilánk – kezdjük hát újra a tatarozást, testvéreim! A szívek megrongált templomáról van szó – de a szívek templomában lélek lüktet.

Azt kell ékesíteni, restaurálni, megtölteni kincses tartalommal, hogy a megifjodás és újjászületés ne csak külsőségekben mutatkozzék!

Tatarozni, javítgatni kell a töredezett emberi lelkeket is!”

Mennyire jól látta.

Nem véletlen talán az sem, hogy töredezett emberi lelkek restaurálása lett az én hivatásom is.

De hogyan is alakult ez a tatarozás tavaly augusztustól 2025 decemberig a Dr. Heves Kornél sétány elnevezéséig?

Dr. Heves Kornél

Szeptemberben, Prof. Dr. Grósz Andor elnök úr, a szolnoki közgyűlésre tartva, megkérdezte tőlem: Éva, sokat tudok Heves Kornélról, de azt nem, hogyan halt meg.

Elmondtam hát, hogy Kornél Budapesten élő ügyvéd fiai (a nagyapám, dr. Heves Lajos és testvére, István) könyörögtek apjuknak, hagyja el Szolnokot, amíg még lehet, mert már viszik a vidéki zsidóságot. Heves Kornél azonban nem volt hajlandó elhagyni a nyáját.

Őt is bevitték a szolnoki cukorgyári gettó poklába, ötezer környékbeli hitsorsosával együtt.

A deportálás előtti utolsó napon nagyapámnak mégis sikerült megszerveznie, hogy ál-nyilasok jelentek meg cukorgyárban, kimentették onnan dédszüleimet és felhozták őket Pestre egy védett házba.

A történet végén elnök úr újabb kérdést tett fel: Kik voltak az ál-nyilasok?

Logikus kérdés volt, de erre nem tudtam felelni.

De most valami felsejlett a múltból.

Itt van velem Dr. Németh Zsófia, akit csak pár hónapja ismertem meg egy társaságban és Dr. Holló András, aki 45 éve az egyik legjobb barátom.

Hámor Éva középen, balra Dr. Németh Zsófia, jobbra Dr. Holló András

Kiderült, hogy ők ketten már régóta ismerik egymást, már a szüleik is jóban voltak – de hogy kerülnek Ők most ide Szolnokra, erre az ünnepségre velem?

A múlt köt össze hármunkat, egy közös trauma – amire csak az elmúlt hetekben derült fény.

Mindkettőjüknek a Margit körúti fegyházban végezték ki egy-egy családtagjukat: Holló András és Vas János joghallgatókat, 1944-ben.

Andris erről a rokonáról kapta a nevét, Zsófinak pedig a nagypapájáról van szó, aki sosem ismerhette meg lányát: Klárát, Zsófi Anyukáját – akit szintén itt köszönthetünk most.

Hogy miért végeztek ki őket? Bátor antifasiszta ellenállók voltak.

A mártír Holló Andrásról kiderült, dokumentálva is van, hogy egy álruhás mentőakció keretében – hamis Sonderkommando álca felmutatásával – kimentette a szolnoki cukorgyári gettóból a dédszüleimet és a törökszentmiklósi Herskovits rabbit.

Vas Jánosról pontosan nem tudjuk még, hogy Ő volt-e Holló András társa a mentőakcióban – de nagyon valószínű.

Mindketten Budapesten jártak jogi egyetemre, jó barátok is voltak, egyszerre végezték ki őket. Barátságukról közös fénykép is tanúskodik, ahol mosolyogva állnak egymás mellett, nem is sejtve mi vár majd rájuk.

Ezt a filmbe illő igaz történetet az elmúlt hetekben realizáltuk Andrissal es Zsófival.

Kezdenünk kell vele valamit, mert most már nem merülhet feledésbe 80 év üres némasága után.

De mi kell ahhoz, hogy egy ilyen történet 80 év elteltével egyszer csak kibontakozzon? Milyen együttállásoknak kell teljesülnie?

Jó emberek, igaz kapcsolódások biztosan kellettek hozzá – örökké hálás leszek nekik ezért!

De hogy pontosítsam, még kiknek is tartozom köszönettel:

Köszönöm Győrfi Mihály, Szolnok város polgármesterének, hogy segítő kezet nyújtott a sétány elnevezésében!  Prof. Dr. Grósz Andornak a Mazsihisz elnökének, a Zsidó Világszövetség alelnökének, hogy szívén viselte és végig tevékenyen elősegítette a folyamatot és nagyon jó kérdéseket tett fel nekem.

Köszönöm Őexcellenciája Maja Kadosh-nak, Izrael Állam Nagykövetének, Fröhlich Róbert és Róna Tamás rabbi uraknak, valamint dr. Feldmájer Péternek, hogy megtiszteltek minket jelenlétükkel.

Darbella Zsuzsának, aki angyalként kísért az első szolnoki napomtól kezdve, ahogy Ivancsik Imre államtitkár úrnak is hálával tartozom.

Bermann Dávidnak, hogy évtizedek óta őrzi és gondozza az eltűnt kor és emberek emlékét a kis zsinagógában.

Szőnyi Andreának a Zachor Alapítvány igazgatójának, aki máris elhelyezte a Dr. Heves Kornél sétányt az IWalk programba.

És nem utolsósorban megemlékeznék a pár hete elhunyt Varga Béláról, akit itt Szolnokon mindenki ismer – talán az utolsó holokauszt túlélő volt, aki még Heves Kornélhoz járt a jesivába, Nála volt bár micvó is és a háború után megírta a „Szolnoki zsidóság története” című könyvet.

Szerencsémre velem is megosztotta még személyes emlékeit, gondolatait – legyen áldott az Ő emléke is!

Szimbolikus, hogy hanukakor van a sétány avatása, mert van fény a szentély lerombolása után is! Mert itt vagyunk!

Hámor Éva családjával: Dr. Forrai Gáborral, Forrai Tamással és Noéval a most felavatott Dr. Heves Kornél sétány névtáblája alatt

A zsidó nép képes újjászületni, és továbbvinni a zsidóságot generációkon át.

Íme, itt van velünk a már Párizsban született kéthónapos Noé unokám is, aki a családunk ötödik generációját képviseli, mint Heves Kornél szépunokája.

„Dicsőség szent nevednek Adonáj”.