Netanjahu és Liberman megosztja a választókat

Írta: Bassa László - Rovat: Politika

A küszöbön álló választások előtti politikai küzdelem Izraelben az orosz anyanyelvű szavazók megnyerésére (is) irányul.

Liberman és Netanjahu

Az a benyomásunk támadhat, hogy az ország sorsa az ő kezükben van. A Likud és a Hazánk Izrael (Jiszraél Bejténu) soraiban egyaránt ott találhatók. Erről beszélgetett az ITON izraeli orosz nyelvű tévécsatorna műsorvezetője Mihail Gorin és két vendége: Mark Gorin és Pavel Marguljan újságírók.

A napokban a Likud választási nagygyűlést tartott Bat Jamban, egy hatalmas vadonatúj teremben. A meghívottak száma elérte a kétezret, de autóbuszon szállított – többnyire idősebb – részvevők is érkeztek az ország minden tájáról. Erről tanúskodtak a transzparensek, amiket a bejáratnál nyomtak a kezükbe: Haifa Netanjáhura szavaz; Herzlija a Likudra szavaz; Kirjat Mockin a Likudot támogatja.

Felvezetését tekintve a rendezvény olyan volt, hogy akár az NDI is rendezhette volna: az orosz anyanyelvűekhez szólt. Természetesen ott voltak és felszólaltak a párt ’orosz származású’ vezetői: Elkin, Juli Edelstein. A pártrendezvényeken az ’etetés’ hivatalosan nem engedélyezett, ám ez alkalommal a részvevőket vendégül látták. A hangulat rock koncertet idézett: az energia a szónokoktól a terembe áramlott, onnan pedig vissza az emelvényre. A szónok felemelte hangját, a közönség soraiból felhangzott: hurrá, Bibi, Likud… A gyűlés orosz nyelven folyt, alkalmankénti tolmácsolással.

Kitérő: az orosz anyanyelvűek 70%-a jobbfelé szavaz. A Hazánk Izrael korábban a biztonságot és szociális kérdéseket tűzte zászlajára. Jelenlegi– a közösségi oldalakon, a sajtóban folytatott – kampánya viszont főként a vallásos pártok ellen irányul, és a közvélemény-kutatások alapján eddig sikeresnek mondható. Liberman megunta, amit a vallásosok túlsúlyának neveznek: azt, hogy részvételük a koalícióban végül a költségvetés, a közpénzek ’lenyúlásához’ vezet; ő inkább a nyugdíjasok helyzetén javítana. Jobboldali és antiklerikális pártként pozícionálják magukat, és ez sikeresnek tűnik.

Visszatérve a gyűlésterembe: hatalmas ováció fogadta a mikrofonhoz lépő Netanjáhut. A pártvezér kijelentette: a szektorális (a társadalom egyes rétegeit képviselő) pártok ideje lejárt, mert azok nemhogy a problémák megoldására törekednének, hanem inkább azokból élnek. Mi viszont majd megoldjuk, legyenek azok akár gazdaságiak vagy társadalmiak. (Az előtte fölszólaló Ariel Bulstein képviselő arról beszélt, hogy a zsidó telepek felszámolásának le kell kerülnie a napirendről.) A választások után előtérbe kerül az általa javasolt „évszázad terve”, és föltette a kérdést: „na és kit szeretnétek, hogy Trump elnökkel tárgyaljon?” Mire fölzúgott a ’Bibi’… Felszólalásának lényege: biztonság, gazdasági fellendülés, erős Likud. Szó esett arról, hogy két korábbi NDI politikus, Rina Frenkel és Eduard Topol a Likudhoz csatlakozott.

A beszélgetésen felvetődött, hogy a választásokon sikeres antiklerikális pártok azután mindig a támadások össztüzébe kerültek. A Tommy Lapid vezette élesen vallásellenes Sinui 13 képviselővel került a Kneszetbe, fia Jair a Jes Atíddal 19 képviselőt delegálhatott. Liberman most pont egy ilyen társadalmi hullámot igyekszik meglovagolni, és tíz pontból álló programot terjesztett elő, ide értve a polgári házasságot, a közlekedést szombaton, a melegek jogállását.

A lakosság körében egyébként – elsősorban a politikusok viselkedése nyomán – erős kiábrándultság érezhető. Az utóbbi két hétben a jobboldali, ám a marihuána legalizálását erőltető Mose Feiglin többször is azt állította, hogy pártja (Zevut) önállóan indul, legfrissebb hírek szerint viszont a neki fölajánlott miniszteri poszt fejében a Likuddal szövetkezik; erre lehet következtetni Netanjáhuval tartott közös sajtóértekezletéből.

Az elemzők felidézték, milyen volt, amikor annak idején Joszi Szarid, a Merec vezetője esküdözött, hogy ők ugyan a Sasszal sohasem lesznek egy kormányban… és két hét múlva mégis.

támogatás