Németország: Antiszemitizmus Elleni Nemzeti Stratégia

Egyre féktelenebbül terjednek Európában a zsidóellenes megnyilvánulások. Ez az egyik ok, amiért az Európai Bizottság tavaly ősszel kidolgozott egy, az antiszemitizmus elleni küzdelemről és a zsidó élet támogatásáról szóló stratégiát. Ezután a tagállamok egy hasonló nemzeti terv létrehozására kötelezték el magukat. A német kabinet a napokban fogadta el az Antiszemitizmus Elleni Nemzeti Stratégiát.

Felix Klein, a szövetségi kormány zsidó életért és az antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős biztosa – ő volt a felelős a dokumentum összeállításáért – elmondása szerint a stratégiai terv összefoglalja, milyen erőfeszítéseket tehet az egész társadalom a zsidóellenesség visszaszorítása érdekében. A cél az érintettek iránti empátia fokozása, aggodalmaik megfelelő képviseletének biztosítása, valamint hidak építése a társadalom zsidó és nem zsidó tagjai között. „A zsidók egyre gyakrabban tapasztalják az antiszemitizmus veszélyét, miközben nem hallgatják meg őket. Ennek szomorú példája a nemrégen befejeződött Documenta 15 nemzetközi művészeti seregszemle, amelynek még a megnyitása előtt több zsidó szervezet erőteljesen utalt zsidókat becsmérlő alkotásokra, mégsem történt semmi” – fejtette ki véleményét Klein a Szombat tudósítójával beszélgetve. Az elgondolás célja nem csak a már meglévő intézkedések összefoglalása, hanem új elemek felkutatása, a hiányosságok azonosítása. Utalt az Izrael-kritika mögé bújtatott antiszemitizmusra is, amely főként a társadalom iskolázott rétegeiben erősödik.

*

Az ötvenkét oldalas stratégia öt úgynevezett intézkedési területre tagolódik, melyek végén követendő példákat is bemutat. Az első az antiszemitizmussal kapcsolatos ismeretek összefoglalása azok jobb megismerése céljával, valamint az eddigi intézkedések hatékonyságának a vizsgálata. Az emlékezés kultúrája, történelemtudat és a megemlékezés fejezetének címe magáért beszél.

A harmadik részben az oktatást és felvilágosítást, mint az antiszemitizmus megelőzésnek módszerét taglalja a füzet. Ugyanis minél jobban megismerik az emberek a judaizmust, annak szokásait és történelmét, annál természetesebbé válik annak mindennapi jelenléte. Példaként említi Mecklenburg-Elő-Pomerániát, ahol rendszeresen szerveznek tanfolyamokat tanároknak és szociális munkásoknak, hogy minél könnyebben felismerjék az antiszemita narratívákat és megfelelően tudjanak rájuk reagálni.

A dokumentum több oldalt szán az antiszemita megnyilvánulások büntetésére és a biztonság garantálására. Klein szerint nemcsak a rendőrségnek vagy a bíróságoknak van ebben feladata. Hanem a társadalom civil szereplőinek is, mint amilyenek a labdarúgó-klubok azáltal, hogy a zsidózó szurkolókat örökre kitiltják a stadionokból.

Az utolsó – és talán legérdekesebb – intézkedési terület a zsidó történelem és jelenlét erősítésére tesz javaslatokat. Fő cél a zsidó jelenlét és történelem láthatóvá tétele a maga vallási, politikai és kulturális sokszínűségében. Ennek szép modellje Erfurt városa: a régi zsinagógával, a mikvével, egy Kőháznak nevezett 13. századi épületegyüttessel, valamint egyedülállóan gazdag zsidó tárgyi emlékeivel megpályázta az UNESCO világörökségi listájára való felvételt. Szász-Anhalt tartomány pedig tavaly bevezette a Zsidó Kulturális Napokat, melyeket ezentúl kétévente terveznek megrendezni.

Az irat különleges eleme, hogy az említett cselekvési területeket három úgynevezett keresztmetszeti dimenzió hidalja át: az érintettek szemszöge, hálózat és digitalizáció. Hiszen a problémák felismerése és a megoldások kidolgozása a zsidó szervezetek nélkül elképzeltetetlen, egy jól működő infrastruktúra (oktatás, igazságügy, érdekvédelem stb.) ugyanúgy elengedhetetlen, mint a digitalizáció igénybevétele.

Arra kérdésre, mennyire biztos, hogy ezáltal csökkenni fog az antiszemita érzelmű emberek száma, Klein így válaszolt: „Eleinte minden valószínűség szerint inkább még láthatóbbá fog válni a zsidógyűlölet, mivel többen fognak bejelenteni agresszív cselekedeteket. Reményeim szerint középtávon viszont segíteni fog az antiszemitizmus elleni harcban. Célunk, hogy a zsidóellenességet a társadalom szélére szorítsuk ki.”

A zsidó közösség, mely részt vett az előkészítésben nagy megelégedéssel vette tudomásul a nemzeti koncepció elfogadását. „Ezt a stratégiát mindenekelőtt annak egyértelmű jeleként értékelem, hogy a szövetségi kormány komolyan veszi az antiszemitizmus felismerhető növekedését” – fejtette ki a véleményét lapunknak Josef Schuster, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, majd hozzátette: „A nagy különbség az eddigiekhez képest, hogy ebben a dokumentumban az érintettek nézőpontja nagyon világosan megjelenik és kifejeződik. A zsidók hangja egyre inkább hallatszik, és ez egy olyan szemlélet- és stratégiaváltás, amely jó, fontos és ígéretes.”

*

A német kormány hetedikként bocsájtotta útjára a stratégiáját. A többi tizenkét EU-tagállam is dolgozik saját elképzelésein, így Magyarország is. Hazánkban Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára fogja össze a munkát.