Nemcsak kutatta, de élte is a szabadság eszméit – Ludassy Mária (1944-2026)
Nyolcvankét éves korában, 2026. július 15-én elhunyt Ludassy Mária Széchenyi-díjas filozófus.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) professor emeritája, a hazai és a nemzetközi szellemi élet egyik legmeghatározóbb, megalkuvást nem ismerő egyénisége. Távozásával a magyar filozófia és az újkori politikai gondolkodástörténet egyik kiemelkedő alakját veszítettük el.
A szellem szabadságának őrzője
Ludassy Mária 1944-ben született Budapesten. Filozófiai tanulmányait követően korán a „Lukács-óvodaként” ismert szellemi körhöz, Márkus György tanítványai közé sodródott. Bár szorosan kötődött a korszak progresszív gondolkodóihoz – köztük Heller Ágneshez és Vajda Mihályhoz –, hamar egyedi, autonóm irányt szabott pályájának. Érdeklődése a francia felvilágosodás és a klasszikus liberalizmus felé fordult.
Nemcsak kutatta, de élte is a szabadság eszméit. Szellemi függetlensége miatt elkerülhetetlenül összeütközésbe került a Kádár-rendszer elnyomó gépezetével. Amikor 1968-ban a varsói szerződés csapatai lerohanták Csehszlovákiát, Ludassy nyíltan és bátran tiltakozott a bevonulás ellen. Ez a politikai kiállás az állampárt szemében megbocsáthatatlan bűnnek számított: azonnal eltávolították az egyetemi katedráról.
Később a Charta ’77 mozgalom bebörtönzött gondolkodói mellett is szót emelt. Amikor a rezsim adminisztratív eszközökkel és egzisztenciális bosszúhadjárattal sújtotta a Lukács-iskola tagjait, ő szolidáris maradt. Nem hajlott meg a politikai akarat előtt. Bár hosszú évekig megfosztották az oktatás lehetőségétől, a szellem szuverenitását nem tudták megtörni benne.
A felvilágosodás hazai hangja
Kényszerű egyetemi száműzetése alatt az MTA Filozófiai Intézetében dolgozott. Itt alapozta meg azt az elképesztő fordítói és eszmetörténeti munkásságot, amely generációk számára tette elérhetővé a modern demokrácia alapjait. Hobbes, Locke, Hume, Rousseau és Voltaire műveinek fordításával és elemzésével megteremtette a hazai liberális politikai filozófia modern bázisát.
A rendszerváltás után visszatért az ELTE-re. Legendás, sziporkázó humorú, lenyűgöző intellektusú előadásain diákok ezrei nőttek fel. Számára az emberi jogok feltétlen tisztelete és a tolerancia nem elvont fogalmak, hanem morális imperatívuszok voltak. Munkásságát többek között Bibó István-díjjal és Széchenyi-díjjal ismerték el.
*
Ludassy Mária sok szellemi, baráti és kulturális szállal kötődött a zsidósághoz, amely mind magánéletét, mind filozófiai látásmódját alapvetően meghatározta. Bár szülei révén erdélyi gyökerekkel rendelkezett, szellemi eszmélése és pályája ezer szállal fonódott össze a hazai zsidó értelmiséggel: a gimnáziumban és az egyetemen a holokauszt-túlélő Heller Ágnes kedvenc tanítványa, majd életfogytig tartó, közeli barátja lett.
Eszmetörténészként következetesen hitet tett a zsidó-keresztény morálteológiai hagyomány egyetemes értékei mellett. Filozófiájában a zsidóságot a kisebbségi lét, az emberi jogok és a feltétlen szellemi szabadság egyik legfontosabb szimbólumaként kezelte. Egész életében a leghatározottabban, morális kötelességből lépett fel az antiszemitizmus és a kirekesztés minden formájával szemben. [
Ludassy Mária halálával a magyar bölcsészettudomány egy korszakos gondolkodót, a hazai demokratikus kultúra pedig egyik legtisztább hangú, legbátrabb harcosát veszítette el.
Szombat szerk.
