Elhunyt Berend T. Iván történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke

Berend T. Iván történész, a magyar, amerikai, brit, osztrák, európai, csehszlovák és bolgár tudományos akadémia tagja, Kossuth-díjas egyetemi tanár 2026. augusztus 30. napján los angelesi otthonában elhunyt.

1930. december 11-én született Budapesten Berkovics Ármin Mihály tanító és Gellei Elvira fiaként. 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba deportálták, ahonnan az amerikai csapatok szabadították ki 1945 áprilisában. Középiskolai tanulmányait 1941 és 1949 között a Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziumban végezte.

Későbbi tanulmányai középpontjában Európa gazdaság- és társadalomtörténete állt. 1953-tól a Marx Károly (ma Corvinus) Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, 1973 és 1979 között rektora volt; 1973-tól az MTA tagjává választották, majd 1985 és 1990 között az Akadémia elnöke volt. 1990-től 2015-ig diákok ezreit tanította mint a University of California, Los Angeles professzora. Ezalatt a Center for European and Eurasian Studies igazgatójaként is működött. Élete drámai fordulatokban bővelkedő történetét A történelem – ahogyan megéltem (angolul History in My Life: A Memoir in Three Eras) című önéletrajzában írta meg.

“Tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP). Részt vett az 1960-as évek gazdasági reform előkészítésében. 1988 és 1990 között az MTA–Soros Alapítvány társelnöke, valamint 1989 és 1990 között a Németh Miklós által felállított, a Minisztertanács mellett működő tanácsadó testület elnöke volt. 1988 és 1989 között az MSZMP utolsó Központi Bizottságának tagja, valamint vezetésével készítette el egy munkacsoport az ország első piacosítási es privatizációs átalakításának hároméves tervét 1988-ban. 1989 januárjában az 1956-os forradalom addigi negatív megítélésének átértékelését végző Történész Munkabizottság elnöke volt. A rendszerváltás után a magyarországi privatizációt felügyelő/elősegítő ún. Kék Szalag Bizottság tagja 1993-ig. Több alkalommal volt ad hoc módon az Egyesült Államok Külügyminisztériumának tanácsadója” – írja egyebek mellett tevékenységéről a Wikipedia.

“Kutatási területe Magyarország és Közép-Európa gazdaságtörténete, elsősorban a 19 és a 20. században, valamint a fejlődésben elmaradt európai térségek gazdasági modernizációja és a térség rendszerváltás utáni gazdasági átalakulása.

Gazdaságtörténeti munkáiban a modern gyáripar kialakulását, a nemzeti jövedelem alakulását és a gazdasági reformokat kutatta. Több könyvben írt le a 19., illetve 20. századi magyar gazdaság történetének fejezeteit, külön könyv a gyáriparról, külön az első világháború utáni időszakról, külön a szocialista időszakról. Jelentősek a közép- és kelet-európai összehasonlító gazdaságtörténeti munkái. A rendszerváltás után Európa gazdaságtörténetével, illetve a gazdasági átalakulás történetével foglalkozott a rendszerváltástól Magyarország európai uniós csatlakozásáig. Számos publikációját Ránki Györggyel közösen írta.

Élete végén áttért a rövidebb, gyakran saját élményeit feldolgozó esszék írására. 2026. augusztus 22-én, utolsó esszéjében nyilvánosan beszámolt halálának közeledéséről.”

“Tudományos eredményein túl legélénkebben talán jóságára, derűjére, optimizmusára és rendíthetetlen életerejére fogunk emlékezni” – írja a hírt közzétevő özvegye, Radics Katalin. “Élete legnehezebb megpróbáltatásai közepette is a remény, a bátorítás és az erő forrása maradt mindazok számára, akik körülvették. Töretlen lelkiereje és bizakodó életszemlélete számtalan magyar és amerikai diákját, kollégáját, barátját, valamint mindazokat inspirálta, akiknek megadatott, hogy ismerjék őt.

Öröksége túlmutat könyvein, tanulmányain, előadásain és ismeretterjesztő tevékenységén. Tovább él azok gondolkodásában, akiket formált, azok életében, akikre hatással volt, a diákokban, akiket ösztönzött, és mindazokban, akik az ő példája révén váltak jobb emberré.

Lányaival, Zsuzsával, Nórával és Dórával, valamint unokáival, Benjáminnal, Dániellel, Eszterrel és Rebekával együtt nemcsak a szerető férj, apa és nagyapa elvesztését gyászoljuk, hanem egy tartalmas, emberséggel és bátorsággal teli életre is emlékezünk. Emléke maradandó ihlet és erőforrás lesz mindannyiunk számára.”