Miért is engedik masírozni a nácikat?

Székesfehérvár és Veszprém után vasárnap a „Becsület napján” Budapesten, a várban akarnak masírozni az SS-ek és a magyar nyilasok kései utódai. Úgy tűnik, nincs előttük akadály. Miért is nincs?

Az a magyar kormány, amely az elmúlt években Budapesten meg tudta akadályozni a neonáci felvonulásokat, nyilván megtehetné ezt most is, ha akarná. Ha nem teszi, annak oka van.

Talán meg akarja mutatni az elégedetlenkedő zsidó szervezeteknek, hogy egyedül rajta múlik, megvédi-e őket a náciktól, ezért jobb, ha meghúzzák magukat. Stabilan működő demokráciában az antifasiszta ellentüntetők száma rendszerint sokszorosan felülmúlja a nácikét. A tekintélyelvű Orbán rendszerben viszont a baloldal elsorvadt és a zsidó szervezetek az államra hagytak minden ilyen feladatot. (Lásd Orbán Viktor kijelentését: „Mi,magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat.”) Így a Mazsihisz most is a kormánynál tiltakozott a székesfehérvári náci masírozás miatt. Ha azonban az állam valamiért nem látja el ezt a feladatot, akkor a fasiszták előtt szabad az út.

Talán az elszabaduló társadalmi elégedetlenség (pedagógustüntetés, zúgolódó kórházi dolgozók, stb.) légkörében a kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy néhány tucat nácival foglalkozzon. Vagy talán éppen jól jön neki, hogy a cégéres fasiszták szinte egy időben tüntetnek a pedagógusokkal, így a lakosság szemében a kettő talán valamelyest összemosódik és egyaránt felelőtlen szélsőségeseknek látják majd őket. Ebben a helyzetben a kormány különféle bajkeverők – fasiszták, antifasiszták, békétlen pedagógusok – között a józan közép imázsát küldheti szét magáról. (Ezt sejteti a székesfehérvári polgármester nyilatkozata, aki egyaránt a városi köznyugalom megbontóinak nevezte a náci masírozókat és a Hóman-szobor ellen tüntetőket.)

Lehet, hogy ez a taktika itthon bizonyos rétegeknél beválik. Külföldön viszont egy neonáci felvonulás rengeteget árt az ország jó hírének és ezt a pedagógustüntetés nagyobb tömegei és súlya sem fogják elfedni.

Az elmúlt években az Orbán-kormány politikája az volt, hogy a zsidó szervezetekkel minden körülmények között konszenzust keres. A Holokauszt megemlékezéseket, a zsinagógák és zsidó emlékhelyek felújítását komoly összegekkel támogatta. Ambiciózusan elvállalta a Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség soros elnökének tisztét. Így kialakult egy olyan imázs a kormányról, hogy ha a demokrácia bajnoka nem is lehet, azért az antiszemitizmust határozottan féken tartja. Különösen sok piros pontot hozott ez akkor, amikor Nyugat-Európa országaiban egymást követték a zsidóellenes merényletek, s Magyarország eközben a béke szigetének tűnt, ahol a zsidókat nem érte fizikai bántalom.

Ezt a – többéves munkával felépített – imázst teszi kockára a kormány, amikor a masírozó nyilas-utánzatok elé nem gördít akadályt.

Persze értjük: a szükség nagy úr, és azt mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a zendülő pedagógusok országos szimpátiát vívjanak ki maguknak. Ha ennek egy kis náci masírozás az ára, azt nagyvonalúan megfizetik.