Mazsihisz: egy új korszak lehetősége

Írta: Szombat szerkesztőség - Rovat: Politika

Az új Mazsihisz vezetés erős felhatalmazást kapott: Heisler Andrást kétharmados többséggel választotta meg a képviselő-testület. Újraválasztása, reméljük, cezúrát jelent és immár nincs visszaút a korábbi, sok tisztázatlan ügyet maga után hagyó zoltaista vezetéshez, sem személyekben, sem szellemiségben.

Mazsihisz_logóA nagy várakozás természetesen nem elégíthető ki néhány hét alatt, és a hitközségi szervezetrendszer problémái sem oldhatók meg egyik napról a másikra. Mégis, az új vezetésnek következetesen jeleznie kell a nyilvánosság felé törekvéseit és a változásokat, hogy a feléjük irányuló bizalom ne vesszen el, hanem tovább erősíthesse őket. Az emlékezetpolitikai csaták mellett eztán komolyabb figyelmet kell fordítania az új vezetésnek az érdemi intézményi megújulásra.

Néhány fontos lépésre javaslatot tennénk.

A Mazsihisz önképe, szellemisége

Szükséges a neológia szellemi alapjainak újradefiniálása. A neológiának higgadt, korszerű újrapozícionálásra, elveinek átgondolására volna szüksége a nyugati zsidó konzervatív mozgalom elmúlt évtizedeinek figyelembevételével. A Mazsihisz intézményei működnek, de szellemileg a közösség az elmúlt évtizedekben megingott. Hivatalosan még mindig a háború előtti neológia magyar-zsidó önképét hirdeti, miközben identitását gyakran az ortodoxiára hajazó rabbinikus deklarációkkal próbálta stabilizálni, illetve helyettesíteni. A magyar neológia mibenlétét a nemzetközi konzervatív irányzat elveinek figyelembevételével kellene újradefiniálni. Ez figyelmet, érdeklődést generálhat a szervezet iránt és reális szellemi horizontot mutat a megújuló neológia számára.

Demokratikus átalakulás

Az alapszabály és a választási szabályzat küldött-közgyűlés által jóváhagyott módosításával el kell érni, hogy az ügyvezetés – több mint húsz év káros gyakorlata után – soha többé ne nőjön a választott és ellenőrzési jogkörrel felruházott testületek fölé. Az apparátus új vezetőjének, az ügyvezető igazgatónak a jövőben nem választott tisztségviselőnek, hanem munkajogilag a választott vezetőség alá rendelt, megbecsült, ám számon kérhető alkalmazottnak kell lennie.

Korlátoznia kell az új vezetőségnek minden választott vezető hatalmát, beleértve saját hatalmukat is. Javaslatot kell tenniük, hogy két teljes ciklusnál hosszabb ideig senki ne tölthesse be ugyanazt a választott funkciót, vagy a vezetőség egyharmadát kötelező legyen lecserélni minden ciklusban.

Át kell tekinteniük a szervezeten belüli döntéshozói és alkalmazotti összefonódásokat. A belterjes hitközségi viszonyokat szabályozva – ahol sok család egyik-másik tagja az intézményrendszer alkalmazottja, más tagja pedig választott képviselő – szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokkal biztosítaniuk kell, hogy minél kevésbé okozzon erkölcsileg visszás döntéseket e kényes helyzet.

Vizsgálniuk kell a korábbi nagy horderejű, visszaéléseket és gyanús ügyeket (pl. Kozma utcai temető), segíteni a nyomozó hatóságokat, és felszámolni a visszaélések lehetőségét. A feltárt visszásságokkal való szembenézés megerősítheti a Mazsihisz erkölcseit, a politikai nyilvánosságban betöltött szerepét, a szemhunyás tovább rombolhatja azokat.

A Mazsihisz vezetését segíthetné egy értelmiségi tanácsadó testület, mely a gazdaság, történettudomány, történelempolitika, kommunikáció, stb. szakembereit sorakoztathatná fel.

Gazdálkodás, szervezeti reformok

A Mazsihisz gazdálkodásának, foglalkoztatáspolitikájának sokkal áttekinthetőbbnek és hatékonyabbnak kell lennie.  Ez szükségessé teszi az egész szervezet racionalizálását, az alkalmasság és a szükségesség próbáját az egyes munkavállalóknál. A munkaviszony alapú foglalkoztatás nem keverendő össze a szociális ellátással és foglalkoztatással, melyeket egymástól elválasztva kell kezelni.

Nem áramolhat a közösség pénze illegális módon magánzsebekbe. Olyan viszonyokat kell teremteni a Mazsihiszen és a BZSH-n belül, mely világosan jelzi, hogy új idők következnek erkölcsi, szellemi és gazdasági értelemben egyaránt. Kétévente szúrópróbaszerű független átvilágításnak kellene alávetni a szervezetet. A vezetőknek élniük kell a nyilvánosság adta lehetőséggel is – nem veszélyeztetve természetesen a közösség érdekeit –, és tájékoztatni a zsidó közösséget minden fontos lépésről, melyet tesznek, és minden eredményről, amit elérnek.

Növelni kell az egyes hitközségek, templomkörzetek és zsidó szervezetek autonómiáját, hiteles taglétszámuk alapján biztosítani képviseletüket és tevékenységük arányában a támogatásukat. El kell szakadni az eddigi káros gyakorlattól, mely politikai szolgálatokért, lojalitásért cserébe nyújtott támogatást. Bátorítani kell az önállóságot, mely kreativitásra serkent és a felelősségtudatot erősíti. Pénzmegvonással büntetni a kritikát káros, igyekezni kell normatív alapokra helyezni a támogatást, serkentve ezzel is a szabad, demokratikus zsidó közéletet.

Törekedni kell arra, hogy – a méltányosan elvárható állami támogatás mellett – a bázisközösségek tartsák el magukat. Az iskolarendszer és a szociális hálózat rászorul a külső forrásokra, de a templomkörzeteknek hasznára válik, ha egyre inkább az adófizető öntudattal rendelkező tagság finanszírozza a működést. Így nőhet a közösségek autonómiája, kezdeményező készsége és öntudata.

A forráselosztásban a Mazsihisz és a BZSH új vezetőinek méltányosabban kell eljárniuk, mint elődjeiknek. Mindenkit ésszerű gazdálkodásra kell inteniük a zsidó közéletben. Új mentalitást kell meghonosítani, közösen fellépni a Mazsök forrásainak bővítéséért, mely a civilszervezetek támogatását is erősítheti. Ha elvszerűbb, hitelesebb lesz a pénzosztás, lehetséges, hogy a pénzszűkét is könnyebb elviselni, mint amikor aránytalanságokkal vagy részrehajlással szembesülnek a zsidó közélet résztvevői.

Az idősgondozás, a beteglátogatás és különösen az egyedülálló holokauszt-túlélők fizikai és lelki ellátása alapvető feladata a közösségnek. Meg kellene teremteni a szervezett kapcsolatokat a szociális munkások mellett az iskolák tanulói és az idősek között, bátorítani például a fiatalokat oral history interjúkra, mely találkozást, történelmi ismereteket is átadó kommunikációt biztosíthat a nemzedékek között. Az idősebb korosztály tagjai közül, akiket lehet, be kell kapcsolni az önkéntes munka körébe az egyes szervezetek körül, ehhez a Mazsihisz és a civilszervezetek intenzívebb együttműködése is szükséges.

Együttműködés a többi zsidó szervezettel

Szélesebb szövetségi politikát kell hirdetnie a Mazsihisznek a zsidó szervezetek irányában: az ortodoxia, a reform, az EMIH, valamint a civilszervezetek felé. A Mazsihisz nem csupán a neológ hitközségek tagjait képviseli, hanem de facto a zsidóság egészének politikai képviseletében is meghatározó szerepet játszik. Kezdeményezze a Mazsihisz egy a Zsidó Közösségi Kerekasztalhoz hasonló, ám autonóm fórum létrehozását, ahol a zsidó szervezetek egyeztethetik álláspontjukat mindazon kérdésekben, ahol közösségi fellépésre van szükség. Ennek önálló, mindenféle állami gyámkodás nélküli működése kívánatos, hogy az állammal folytatott tárgyalásokon, amely kérdésekben lehetséges, egyeztetett állásponttal léphessenek fel a zsidó szervezetek. A Mazsihisznek bizalmat építeni a megosztás és a bizalomvesztés évei után, és ha kell, viták során, de ki kell dolgozni a nem látszólagos, hanem érdemi, partneri alapokon nyugvó együttműködés formáit, hogy a zsidó szervezetek – amennyire lehetséges – ne legyenek kijátszhatók és felhasználhatók egymás ellen. A zsidó társadalmat demoralizálja, ha a zsidó szervezetek vetélkedésében még az antiszemitizmus elleni küzdelem lépéseiben sem tudnak egyetértésre jutni, ellenben a zsidók önérzetét és biztonságérzetét erősíti, ha bármilyen fontos kérdésben értékalapú együttműködést lát a zsidó szervezetek között.

Kéznyújtás a közösségtől elforduló zsidók felé

A Mazsihisz vezetőinek ki kellene nyújtaniuk a kezüket a belső szétszóratásban élő zsidóság felé, mely sokszor túlzott félelemben, és a zsidósággal kapcsolatos információhiányban él. Bátorítani kellene a zsidó identitás sokféleségét, mely elvezetheti az érdeklődőket a zsidó azonosság vállalásához és a vallásos közösséghez is. Hiteles arcot kell mutatni feléjük, és őszintén meg kell fogalmazni azt is, hogy egy igazi közösségből nem hiányozhat a szolidaritás és az adakozás készsége sem. Csak így, csak ez által válhat ismét igazi közösséggé a magyarországi zsidóság, pusztán az állami támogatásból, a kárpótlásból nem, miközben közösségei nem nélkülözhetik az állami támogatást. Ha a tiszta kezek programja érvényesül, ha hitelessé válik a Mazsihisz a nyilvánosság előtt, lehetséges, hogy az adakozási hajlandóság is növekszik majd.

Oktatás, kultúra

Alapvető fontosságú a közösség iskolarendszere. Ennek szellemét és színvonalát nem lehet vezetőségi határozatokkal megváltoztatni, de el lehet hárítani azokat az akadályokat, és meg lehet teremteni azokat a feltételeket, amelyek az iskola versenyképességét növelik. Pedagógiai szakértőket bevonva törekedni kell a tanulmányi színvonal javítására – miközben a zsidó intézményekre jellemző védettséget és otthonosságot igyekezni kell megőrizni.

A Zsidó Egyetemen szigorúbb tudományos és oktatási sztenderdeket kellene érvényesíteni, nagyobb mértékben támaszkodni olyan tudósokra, akik a nemzetközi akadémiai életben valódi eredményeket értek el. Törekedni kell a tapasztalatcserére a nyugati világban működő társintézményekkel, amelyek az elmúlt ötven évben a fejlődés élvonalában jártak.

Koncepciófrissítés volna szükséges a Zsidó Múzeumban is, hogy a külföldi zsidó múzeumok példája nyomán modernebb, szélesebb horizontú, gondolatokat érlelő, esetenként provokáló kiállításokkal, rendezvényekkel vonzást gyakorolhasson szélesebb körben is. Ehhez biztosítani kell a múzeum autonómiáját, akár úgy, hogy alapítványi formában, önálló kuratóriummal működjön, s a szabad tudományos és esztétikai reflexió ne kerülhessen konfliktusba a normatív vallási szabályokkal.

Antiszemitizmus, a vészkorszak emlékezete

A Mazsihisz nyilvánosság előtti szerepléseinek többsége nem merülhet ki a vészkorszak emlékezetében. Emlékeznünk kell, de a tórai örökség szellemében az életet kell választanunk, és a nyilvános megjelenésnek, kommunikációnak is ezt kell hangsúlyoznia. Ha az életet választjuk, az a saját közösségünk hangulatára és állapotára is visszahat.

Világos üzenetet kell megfogalmazni a magyar társadalom és a mindenkori magyar kormány felé: a Mazsihisz felelős partner az együttélésben, a zsidóság társadalmi integrációjában, minden józan kezdeményezésben, dialógusban, mely az emberség, az emberi egyenlőség és a szolidaritás alapján áll. Együttérzéssel fordul a magyar társadalom minden traumája felé. Világossá kell tenni: a zsidó érdekképviselet nem tűri az antiszemitizmust, a holokauszt-relativizálást, és a történelmi múlt olyan revízióját, mely hamis színben tünteti fel a 20. század tragikus eseményeit és a felelősség mértékét, másrészt azonban kész arra, hogy nemzetközi kapcsolatai révén igyekezzen az antiszemitizmussal kapcsolatos, netán eltúlzott külföldi kritikákat a tények alapján pontosítani, és elősegíteni Magyarország integrációját az euro-atlanti világba.

Törekedni kell arra, hogy a zsidóság veszteségét, a vészkorszak emlékezetét, az antiszemitizmus elleni harcot ne használják pártpolitikai eszközként. A politikai szféra saját logikájának igyekszik alárendelni minden ügyet, ám a zsidóság önérték, s a Mazsihisznek ezt az értéket kell szolgálni. Emlékeznünk kell a vészkorszak veszteségére, tudatosítani kell az antiszemitizmus veszélyét, de aktuálpolitikai csaták céljaira való felhasználását, trivializálását nem engedhetjük.

Nyitottság a világra

A Mazsihisznek erősítenie kell kapcsolatát Izraelen kívül a diaszpóra zsidó közösségeivel is, ezáltal a magyarországi zsidó közösség integrációját is elősegítve az euro-atlanti zsidó világba, egyszersmind kapcsolatokat építeni a posztszovjet államok zsidó közösségeivel is. Hangsúlyoznia kell, hogy a többes identitás nem csupán a zsidó léthelyzet sajátossága, hanem természetes velejárója mai modern világunknak.

*

A fentiek megfontolását javasolva jó munkát, bölcsességet, és mindezeken alapuló sikereket kívánunk a Mazsihisz új vezetésének!

Címkék:2015-06

[popup][/popup]